(choroform, trichlormethan), CHCl3. E vegyület Liebig és Soubeiran egyidejüleg fedezték fel 1831.; kémiai összetételét Dumas állapította meg 1834. mint anesztetikumot először Simpson használta 1847. a K. a metánból képződik klór hatására, a K.-ot olyan metánnak tekinthetjük, amelyben 3 hidrogén 3 klórral van helyettesítve:
CH4 CHCl3
metán triklormetán v.kloroform.
Előállítása gyárilag történik borszeszből v. klorálból. Borszeszből való előállítása a következő: klórmeszet vizzel és kevés borszesszel összekevernek és az egészet retortában enyhén melegítik, midőn tisztátlan K. desztillál át. Megtisztítás végett tömény kénsavval rázogatják, amely az egyidejüleg képződött idegen klórszármazékokat elbontja. A K.-ot a kénsavtól elválasztva előtt híg lúggal mosogatják, azután megszárítva ledesztillálják. Klorálból ugy készül, hogy ezt lúggal együtt melegítik és az átdesztilláló K.-ot a már fentebb említett módon megtisztítják. A tiszta K. szintelen, igen mozgékony nagy fajsúlyu, átható szagu folydék. Fs. 10 C°-on 1,509, 20 C°-on 1,494; fp. 62,05 C°. A tiszta K. a levegő és fény együttes hatására könnyen megromlik, foszgén, szabad klór, sósav stb. képződik. Amint a tapasztalat bizonyítja, ha a K.-hoz igen kevés borszeszt elegyítünk, ez hasonlíthatatlanul állandóbb, éppen ezért a gyógyszerül használandó K.-hoz mindig kevés (0,5-1%) borszeszt elegyítenek. A K. nem gyulékony, vizzel nem elegyedik. Borszesz, éter, zsírokkal minden viszonyban elegyíthető. A K.-ot lúgokkal melegítve, klorid és hangyasavsó képződik. A Fehling-féle rézsóoldatot melegítéskor redukálja. Ammoniaoldattal zárt esőben hevítve ammonia és ciánammonium képződik. Ha borszeszes káliumhidroxid-oldatba kevés anilint cseppentjünk, azután igen kevés K.-ot, az enyhe felmelegítéskor a rendkivül kellemetlen büzü izonitril képződik. E rakciót (izonitril-reakció) a legcsekélyebb mennyiségü K. kimutatására felhasználhatjuk. A K.-ot az iparban gyánták, zsírok, alkaloidák oldására használják. A m. gyógyszerkönyvben a klorálból készült K. (Choroformium e chlorali) a hivatalos.
A K. a legelterjedtebben használt szer az orvos kezében arra, hogy valamely betegségnek v. operációnak fájdalmasságát a betegre nézve elviselhetővé tegye általános érzéstelenség előidézése által. E célra a K.-ot belélegzés alakjában adják, mert ez a legkényelmesebb és mert a K. a tüdők hajszáledényeiben szivódik föl leggyorsabban. A belélegzés kezdetén, mintegy 2-3 percig, a beteg öntudata még egészen tiszta, jól érzi a K. kellemes szagát, a kötőhártyára gyakorolt égő érzést, a karcolás érzetét a torokban stb. Azután, ugy mint alkoholos részegségnek a kezdetén, kellemes jólérzés jelentkezik, az öntudat azonban és az érzékek működése mindinkább hiányos lesz, végre teljesen megszünik; először is a tapintó érzés csökken meg, mit a végtagok és ujjak elzsibbadása fejez ki, azután sorban a szaglás, ízlelés, végre a látás és a hallás érzete is megszünik. A beteg izgatott lesz (stadium irritationis), gyors és rövid belélegzéseket vesz, igen hosszu, elnyult és rendesen hangos, nyögő kilégzések mellett; egyes izomcsoportjai vagy egész teste görcsös összehúzódásokat tesz, félig vagy egészen érthetetlen dolgokat beszél, nevet, énekel, káromkodik, gyakran nyálat köpdös. Az izgatottság ezen szakasza kölönösen hosszu szokott lenni iszákosoknál (néha 1/4 óráig tartó is). A pupilla ezen stádiumban rendesen tágult. A következő stádiumban (st. depressionis), mely a tulajdonképeni bódulatnak felel meg, s mely alatt az operációt végezni szokás, általános érzéstelenség, az akaratlagos izommozgások teljes szünetetlése, a reflex-mozgások kimaradása (a szaruhártya ingerlésekor, a térdkalács aljának megütésekor stb.), a test hőmérsékletének 1-2°-kal való csökkenése következik be. A légvételek ilyenkor gyérebbek és mélyebbek, a pulzus is ritkább és sekélyebb, mert a szivnek hajtó ereje gyöngült, s ezért a K.-bódításnak az a jó oldala is megvan, hogy a késsel ejtett sebek kevésbbé vérzenek. Az ébrenlét és öntudat a maga teljességében 5-30 perccel a bódítás megsszóntetése után szokott bekövetkezni, nem ritkán hányás éss ökröndözés, asszonyoknál sirás vagy nevetés közben, vagy pedig rázó hideg jelentkezik, mely nem egyszer súlyos karakterü, összeeséssel járó. Egyesek még hosszabb idő (24 óra) mulva is kábultságot és fejfájást éreznek, noha a bódítás után bizonyos iőre jótékony álom szokott megjelenni. Ha a bódítás a második stádiumban nem állapodik meg, akkor a harmadik stádium (st. paralyticum) is elkövetkezik: a megfuladás jeleivel, lassu, hörgő lélegzéssel, hideg és ragadós verejtékkel, a pupillák kitágulásával és a szivgyöngeség jeleivel. A lélegzés néha rögtön megáll és az agyvelőbeli lélegző-centrumnak bénulása folytán bekövetkezik a halál, melynek oka különben a sziv idő előtti bénulása is lehet, de csak kivételesen (szivbillentyü-bajoknál, sziv-elzsirosodásnál, a K.-nak az orr nyálkahártyája útján gyakorolt ingerlő hatása folytán stb.). Ha fuladás kezdőjelei mutatkoznak, akkor mesterséges lélegeztetés, levegőnek a tüdőbe fuvása, hideg vizzel leöntés, a rekeszidegnek villamos ingerlése van indokolva. Újabb vizsgálatok kideríték, hogy a K.-bódítással járt szerencsétlenségek egy része onnan származott, hogy a használt K. tisztátlan volt. Igy ha a K.-ot a napfény hatása alatt, rosszul záró üvegben hagyjuk állni, akkor benne foszgéngáz és sósav képződnek, melyek köhögésre ingerelnek és ezáltal a bódítás közben a lélegzés szabályos ritmusát megváltoztatván, könnyen veszedelmet okoznak; hangyasavtartalmu K. is eképen hat. A K. olykor belsőleg és külsőleg is használatos fájdalmas v. görcsökkel járó bajok enyhítésére, igy kólika, ólmos hascsikarás ellen az u. n. K.-gyöngyök (perles de chloroforme) v. az Angliában használt, de nálunk is kapható klorodin alakjában.
l. Klorimetria.
(ásv.), fűzöld szinü spinell (l. o.).
l. Klórsavak és sóik.
Nagyon könnyen elbomló exploziv vegyületek. A klórmonoxid Cl2O akkor képződik, ha kéneső oxidjára száraz klórgáz hat. Tisztán előállítva sárgásvörös gáz, mely erősen lehűtve vörös folyadékká sűrüdik meg. A klórdioxid ClO2 zöldessárga, rendkivül exploziv gáz, amely káliumklorátból tömény kénsav hatására képződik.
l. Fehérítés.
l. Sápkór.
A klór hidrogénnel és oxigénnel képezett savai, melyeket szabad állapotban v. sóiban ismerünk, a következők: HClO alklórossav, HClO2 klórossav, HClO3 klórsav, HClO4 felklórsav. Alklórossav, csak oldatban és sóiban ismeretes. Oldatát kapjuk, ha vizzel feliszapolt kéneső oxidhoz klórgázt vezetünk. Könnyen elbomló, erősen oxidáló sav. Sói az alklórossavsók v. hipokloritek, melyek erős halványító hatásuknál fogva használatosak (l. Klórmész). Klórossav csak sóiban ismeretes. E sói a klórossavsók v. kloritek. Klórsav oldatban és sóiban ismeretes. Oldatát ugy kapjuk, ha a klórsavas báriumot vizben oldjuk és az oldathoz a bárium leválasztásáa éppen elegendő kénsavat elegyítünk. E vizes oldat levegőüres térben besűríthető. A klórsav e tömény oldata igen erősen oxidáló sajátságu. Sói a klórsavsók v. klorátok, melyek közül a káliumklorát (l. o.) a legfontosabb. Sói éghető anyagokkal dörzsölve v. ütve, hevesen explodálnak. Felklórsav a klór savai között a legállandóbb, a kálium sójából kénsavval való óvatos desztilláció útján előállítható. Szintelen, maró, füstölgő folyadék. Fs. 1,78. Vizes oldatban állandó, vizmentesen exploziv. Sói a felklórsavsók v. hiperklorátok.
l. Báriumklorát.
l. Ezüstklorát.