l. Káliumklorát.
l. Stroncium.
l. Hora-lázadás.
János György Burkhard Ferenc, szabadkőmüves iró, szül. M.-Frankfurtban 1787 jul. 31., megh. u. o. 1854 febr. 10. Orvostant tanult s aztán szülővárosában mint gyakorló orvos működött. A szabadkőmüvesség történetére nézve számos alapvető munkát irt. Említjük a következőket: Annalen der Loge zur Einigkeit in Frankfurt a. M. (Frankfurt 1842); Bibliographie der Freimaurerei u. o. 1844); Die Freimaurerei in ihrer wahren Bedeutung (u. o. 1846); Gesch. der Freimaurerei in England, Irland u. Schottl. (u. o. 1847.)
község Belovár-Kőrös vármegye gjurgjevaci j.-ban, (1891) 1675 horvát-szerb lakossal, postahivatallal és postatakerékpénztárral.
(csehül Hroby), város Teplitz (ettől 6 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 1156 lak., pamutszövéssel, szénbányával. Ismeretes a 30 éves háboru történetéből. A protestánsoknak itt épített templomát a prágai érsek becsukatta és 1616. leromboltatta. Ez, valamint a braunaui templom bezáratása adta meg az első lökést a hosszan tartó háborura.
Rudolf, német jogtudós, szül. Wengernben (Vesztfália) 1828 nov. 17., megh. Bonnban 1886 márc. 10. Eleinte a kereskedelmi minisztériumban volt alkalmazva, 1866. főbányatanácsos s 1871. rendkivüli egyetemi tanár lett Bonnban. Művei: Das allgemeine Berggesetz u. Kommentar (4. kiad. Berlin 1885); Das geistige Eigentum an Schriften stb. (u. o. 2. kiad. 1876, a 2. köt. Die Patentgesetzgebung aller Länder nebst den Gesetzen über Musterschutz u. Markenschutz c. alatt, 2. kiad., u. o. 1876); Lehrbuch des preuss. Bergrechtes (u. o. 1871); Das Urheberrecht an Schrift- u. Kunstwerken stb. (u. o. 1876); Das patentgesetz vom 25/5 1877 (u. o. 1877); Das englische Patent-, Muster- u. Markenschutgesetz vom 25/8 1883 (Jena 1884).
város Tulln alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, 10 km.-nyire Bécstől a Duna és vasút mellett, a Szárhegy ÉNy-i lábánál, (1890) 8988 lak., szőllőtermeléssel, önologiai és pomoligiai iskolával, az országos őrültek házának fiókjával. A Duna egyik mellékága alsó és felső városra osztja, ez utóbbiban van az augusztinusoknak Ausztriában egyik leggazdagabb és legrégibb zárdája (III. Lipót 1106-36. alapította). A folyam melletti dombot koronázzák a zárda újabb (a XVIII. századból való) palotaszerü épületei, melyeket 1869-94-ig restaurálták. A keleti kupolán a császári korona, a Ny-in a főhercegi kalap látható. A zárdában őrzik az eredeti főhercegi kalapot is. Az egyházi kincsek megtekintésre méltók; a klastromi könyvtár 40,000 kötet könyvet, 1460 inkunabulumot és 1550 kéziratot tartalmaz. A Lipót-kápolnában, meglehetősen homályos, földalatti helyiségben őrzik a hires, 1181-ből való verduni oltárt, amely 51 fémtáblából áll; ezeken bibliai jelenetek vannak ábrázolva ugynevezett niello-módon; ez oltár alkalmasint a rézmetszet-készítésben az első kisérlet. A régi káptalani terem ablakait a XIII. századból való üvegfestmények díszítik. A klastrom temploma mellett egy házban a heidelbergaihoz hasonló nagy hordót őriznek. A kolostorban II. Ulászló magyar és cseh király, arcképét őrzik. (V. ö. Száraz cikkét az Arch. Értesítőben.) A város Hunyady Mátyás idejében hosszabb ideig a magyarok kezében volt. V. ö. Drexler K., Das Stift K. (Bécs 1894).
falu Graubünden svájci kantonban, 28 km.-nyire Churtól, a Lanquart és vasút mellett, 1205 m. magasaban, Serneust is beleszámítva (1888) 1514 lak.; számos hotellel. K. mint klimatikus gyógyhely ismeretes, azonkivül kiinduló pontul szolgál azoknak, akik a Silvretta-vidék glecsereit akarják fölkeresni v. az Engadint akarják meglátogatni. V. ö. Imhof, Luftkurort K. (1893).
főhercegnő, l. Koburg.