a parkák v. moirák legidősbike, ki az élet fonalát fonja; a költők s művészet ezért orsót pergetve képzelték.
1. Ármin, osztrák fafaragó, szül. Imstben (Tirol) 1850 jan. 11. Renn és Griessemann szobrászok tanítványa, 1874-79. tanítványa volt a bécsi osztrák muzeum iparművészeti iskolájának, melyben utóbb a művészi fafaragás tanára lett. Már fiatal korában segédkezett a bécsi szt. István-székesegyház kőszobrainak elkészítésében; fafaragványai közül kitünőek: 14 alak az 1885-iki antwerpeni kiállítás osztrák osztálya számára; 3 alak a magyar-óvári protestáns templomban; Madonna; Kariatidák; Eitelberger emléke a bécsi osztrák muzeumban; a fafaragást jelképező alak. Különösen sikerültek festett fa mellszobrai.
2. K. Keresztély Adolf, német tudós, szül. Bischofswerdában (Lausitz) 1738 nov. 13., megh. Halleban 1771 dec. 31. A lipcsei és jenai egyetemeket elvégezvén, 1762. a bölcsészet tanára lett Göttingában, honnan a hallei egyetemhez nevezték ki, a retorika tanszékére. Iratai az Opuscula varii argumenti (Altenburg 1765) és Opuscula philologica et oratoria (Halle 1772) gyüjteményes köteteiben vannak meg. K. összeütközésbe jött Lessinggel, kit Genius Saeculi c. röpiratában perszifiált; de a megtámadott költő Briefe antiquarischen Inhalts c. feleletében erkölcsileg teljesen tönkre tette K.-ot, kinek ugy a tudományban mutatott lelkiismeretlenségét, mint a magánéletben elkövetett visszaéléseit és botlásait napfényre hozta. V. ö. Hausen, Leben u. Charakter K. (Halle 1772).
v. csak Kl., növénynevek után Klotzsch János Frigyes, a berlini kir. növénygyüjtemény őrének neve v. nevének rövidítése, szül. Vittenbergában 1805 jun. 9., megh. Berlinben 1860 nov. 5. (Begoniaceae, Arisstolochiaceae).
l. Closet és Árnyékszékrendszerek.
Frigyes Ágost, német festő, szül. Boroszlóban 1793 aug. 21., megh. Berlinban 1864 dec. 31. A berlini akadémián tanult, résztvett a német szabadságharcban, hosszabb ideig tartózkodott Bécsben, utóbb résztvett a berlini szinház kifestésében, 1821-28. Olaszországban, azontul Berlinben élt. Legjobb képei: Jubal föltalálja a fuvolát; A lóúsztatás; Amor és Psyche; Bacchus nevelése.
1. Gusztáv Adolf, német geográfus, K. Károly fia, szül. Berlinben 1814 jun. 24., megh. u. o. 1885 márc. 11. Tanulmányai végeztével beutazta D.-Franciaországot, Görögországot és Olaszországot, 1840. a földrajz tanára lett a berlini ipariskolában, 1855. egyetemi tanárrá s 1870. a felső katonai vizsgáló bizottság tagjává nevezték ki. Művei: Das Stromsystem des oberen Nils (Berlin 1856); Lehrbuch der Geographie (4. kiad., u. o. 1867); Handbuch der Erdkunde (u. o. 1857-62, 3 köt.; 4. kiad. 1882-85, 5 köt); Das Areal der Hoch- u. Tieflandschaften Europas (u. o. 1873); Leitfaden beim Unterricht in der Geographie (7. kiad., u. o. 1880); Kleine Schulgeographie (u. o. 1874). Nagy elterjedésnek örvendettek Repetitionskarten-jei (u. o. 1867, 17 lap).
2. K. Károly Frigyes, német tudós, szül. Berlinben 1786 máj. 21., megh. u. o. 1856 jan. 9. Megtanulta a vésést és ezzel kereste kenyerét; csakhamar mint geográfus is hires lett, aztán tanított a berlini Plamann-féle intézetben s 1824-55. a Friedrichsweder-féle ipariksola igazgatója lett Berlinban. Művei. Länderkunde von Palästina (Berlin 1817); Grundlinien zu einer neuen Theorie der Erdgestaltung (u. o. 1824, 2. kiad. 1846, 4 köt.); Lebens- und Regierungsgeschichte Friedrich Wilhelms III. (u. o. 1840); Diplomatische Geschichte des Markgrafen Waldemar v. Brandenburg (u. o. 1844-46., 4 köt.); A Schlüter (u. o. 1855). V. ö. Jähns M., Jugenderinnerungen an Karl Friedr. v. K. (Lipcse 1874).
Jakab, nyomdász, 1598. vette át az addig Guttgesel Dávid által vezetett hirneves bártfai nyomdát s azt 60 év alatt hazai első rangu nyomdáink sorába emelte. Fontosabb nyomtatvánai közül felemlítendők. Verbőczi István, Magyar- és Erdély-országnak Törvény-könyve két kiadása (1632 és 1643) és Medgyesi Pálnak: Kegyesség gyakorlás címü munkája (1640). Utolsó műve Hrabovszkynak Manuale Latino-Hungarico-Slavonicum címü (1657-ben megjelent) munkája volt.
(ang. club), eredetileg egyesületet jelentett, amelynek tagjai valamely közös célra pénzt adnak össze és ez értelemben a XVI. sz. közepén fordul elő először. Nemsokára aztán e kifejezést általában minden társas egyesület megjelölésére használták; teljesen meghonosodott az egyesületek megnevezésére a XVIII. sz. kezdetén. Hires volt a XVIII. sz.-ban az angol Literary Club, amelynek Johnson, Garrick, Goldsmith stb. voltak tagjai. A francia forradalom idején is nagy szerepet vittek a különböző (p. a jakobinusok, a feuillantok K.-ja) K.-ok. A XIX. sz. eleje óta sok K. külön étkező-, pipázó-, játszótermeket rendez be magának. Nagyon kifejlődött a K.-élet Angliában.
József, kat. püspök, szül. Znió-Váralján (Turóc) 1748 márc. 30., megh. Mocsonokon 1826 dec. 31. 1771. mint az esztergomi főegyházmegyének végzett növendékpapja, áldozópappá szenteltetett. Tanulmányi felügyelő volt a nagyszombati papnevelő-intézetben, két évvel később 1773. u. o. az egyetemen az erkölcstan tanára lett. 1774. a papnevelő intézet aligazgatójává lőn. 1777. az érseki hegynökségnél a titkári hivatalt foglalta el. 1779. nagyölvedi lelkész és mint ilyen alesperes és szentszéki ülnök lett. 1786. esztergomi kanonokká, 1789. komáromi főesperessé. 1806. az érseki szék üresedése alatt káptalani helynökké, 1807. bossoni c. püspökké, 1808. nyitrai megyés püspökké, 1803. valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki. Jövedelmeit egyházi, tanügyi, általában jótékonysági célokra fordította. Sokat áldozott a művészetre s igy csak egyedül az esztergomi bazilikára 24,000 forintot adományozott. A szegény tanuló ifjuság nagy jótevőt birt benne. Divus Stephanus rex et Apost. Hung. (Nagyszombat 1768) szónoki beszéde fönmaradt.
Ágost, német történetiró, szül. Bavenhausenben (Lippe) 1832 jul. 6., megh. Münchenben 1893 máj. 19. Miután Heidelbergában Häussert és Göttingában Waitzot hallgatta, 1858. a történelem docense lett s még ugyanezen év őszén Münchenbe ment, hol a Historische Zeitschrift szerkesztésében állást kapott. Ugyanekkor a történelmi bizottság tagjai közé is lépett s Jámbor Frigyes pfalzi választó-fejedelem leveleit adta ki (1868-72, 2 köt.). 1865. a müncheni egyetemen a történelem rendkivüli tanára lett. 1883. pedig a göttingai egyetem rendes történelmi tanszékére kapott meghivást, hol haláláig működött. Jelesebb művei: Die Geschichte des Gottesfriedens (Lipcse 1857); Wilhelm III., Herzog von Bayern-München, der Protektor des Baseler Konzils (Forschungen z. deutschen Geschichte 2. köt.); Ludwig der Reiche, Herzog von Bayern-Landshut (Nördligen 1865), a történelmi bizottság által koszoruzott pályamű; Friedrich der Fromme, Kurfürst von der Pfalz (u. o. 1876-1879); Luise, Königin v. Preussen (Berlin 1876); Blücher (u. o. 1879); Értekezéseiből Heigel adott ki egy kötetet: Vorträge und Aufsätze (München 1895).