kisközség Bereg vmegye munkácsi j.-ban, (1891) 874 rutén lakossal, szeszgyárral.
1. Lipót, matemaikus, szül. Gyöngyösön 1854 jan. 23. A középiskolába szülővárosában és Budapesten járt, szaktanulmányait 1870-74. a királyi József-műegyetemen végezte, 1874. a mennyiségtanból és ábrázoló geomeriából tanári oklevelet szerzett s a pozsonyi főreáliskolán nyert alkalmazást, honnan 1892. a budapesti II. ker. állami főreáltanodához tétetett át. Közben 1881. bölcsészetdoktori címet szerzett s 1891. a budapesti tudományegyetemen a szintetikai geometria magántanárává képesíttetett s egyetemi előadásainak megtartására egy éven át hetenkint egyszer a fővárosba utazott. 1892. képesítése az ábrázoló geometriára is kiterjesztetett. Ugyanekkor jelent meg a magyar tud. akadémia segélyezésével A projektiv geometria elemei c. műve. irt továbbá több középiskolai tankönyvet s számos matematikai értekezést, melyek a magyar tud. akadémia értekezései közt, az Archiv der Matematik und Physik, a Matematikai és Fizikai Lapok c. folyóiratokban s az iskolai értesítőkben jelentek meg.
2. K. Nándor, fiziologus, szül. Kotterbachban (Szepes) 1845 okt. 18. Orvosi tanulmányait a bécsi és budapesti egyetemeken végezte, oklevelét 1870. nyerte el Budapesten. Már tanuló korában kiváló előszeretettel foglalkozott az élettannal; több ízben nyert pályadíjat. 1871-73. a budapesti egyetemen természettani, 1873-78. az élettani tanszék mellett Jendrassik Jenő oldalán mint tanársegéd működött; számos maradandó értékü szakmunkája alapján Jendrassik tanár ajánlatára már 1874. egyetemi magántanárrá habilitálták. Az 1876. év egy részét állami ösztöndíjjal külföldön, különösen Lipcsében töltötte; ottani munkássága elismeréséül megválasztották a lipcsei élettani társulat rendes tagjává. 1877-ben a budapesti egyetemen nyilános rendkivüli, 1878. a kolozsvári egyetemen az élet- és szövettan nyilvános rendes tanárává nevezték ki, mely minőségben 121/2 évig működött. A kolozsvári élettani intézet olykép restaurálta, hogy ma a külföld bármely hasonintézetével kiállja a versenyt. 1890. a budapesti élettani intézet igazgatóságát vette át nyilvános rendes tanári minőségben. Nagyszámu munkái ugy hazánkban, mint külföldön mindenütt méltó elismerésben részesültek; a legtöbb hazai és számos külföldi tudományos társulat tagjává választotta; igy 1890. a magyar tudományos akadémia levelező, 1894. rendes tagjává, a firenzei Academia Medico-Fisico Florentina levelező tagjává; az erdélyi muzeumegylet orvostermészettudományi szakosztályának 2 éven át elnöke, majd titkára stb., a kolozsvári egyetemnek 1889-90-ben rektora volt; stb. Önálló dolgozatai a természettan és élettan köréből valók, és bár az élettan legtöbb fontosabb fejezetét gazdagította értékes buvárlataival, kiváló munkái mégis leginkább az érzékszervek, sziv, vérkeringés és táplálkozás fiziologiájával foglalkoznak. Nevezetesebb munkái és dolgozatai a következők: Vizsgálatok az emlősök fülcsigájáról (Orv. Hetil. 1873; Magy. Tud. Akad. Értekez. 1873); Kisérletek a bőr hővezetéséről (Orv. Hetil. 1873); Physikai vizsgálatok a dobos és nem dobos kopogtatási hangról (Orv. Hetil. 1874); A szinérzésről indirekt látás mellett (Magy. Tud. Akad. Értekez.1875); Mkor telődnek meg vérrel a sziv edényei? (Orv. Hetil. 1876); A helyérzésről hőbeli behatások alatt (Orv. Hetil. 1877); A szem fénytörő közegeinek hősugár-átbocsátó képességéről (Magy. Tud. Akad. Értekez. 1878); Tanulmányok különböző légnemü testek befolyásáról a békasziv működésére (Orv. Hetil. 1879); Adatok a békasziv beidegzésének elméletéhez (Orv. Természettud. Értes. 1879); A digitalis hatásáról, különös tekintettel a sziv beidegzésre (Orv. Természettud. Értes. 1880); A bolygóidegnek a szivműködést siettető hatásáról (Orv. Hetil. 1880); A béka szividegeiről (Orv. Természettud. Értes. 1881); Vizsgálatok békasziven a bolygóidegek elfajulása után (Orv. Természettud. Értes. 1881); A vastagbél Lieberkühn-féle mirigyei váladékának emésztő hatásáról (Orv. Természettud. Értes. 1883); Az emberélettan tankönyve (Budapest 1888); Az enyv mint tápanyag (akadémiai székfoglaló értekezés 1890); Az enyv emésztődéséről (Mathem. és Természettud. Értes. 1890); Adatok a madarak emésztésének ismeretéhez (Orv. Hetil. 1890); Emlékbeszéd Jendrássik Jenő felett (Akad. kiad. 1892); Az emberélettan tankönyve (II kötet; 2. kiad. 1892); A fehérje mennyiségi meghatározásának egy új módja (Orv. Hetil. 1893); Vizsgálatok a gyomoremésztés köréből (Magyar. Orv. Archiv. III. évf.); Adatok a pepsin-emésztéshez (magyar tudományos akdémiai székfoglaló értekezése 1894); A proteinszerü anyagok synthesise (Chemiai Folyóirat I. év. 1895) stb. Mindezen dolgozatok részint egész terjedelmükben, részint kivonatola a külföld orvosi szaklapjaiban is voltak ismertetve. E lexikon fiziologiai cikkeit K. irja.
János Kristóf Frigyes (rövidítve Klg), német entomologus, szül. Berlinben 1774 maj. 5., megh. u. o. 1856 febr. 3. Az egyeteme entomologiai osztályának igazgatója volt és mint ilyen a rovarokra vonatkozó több munkát irt. Fontosabb dolgozatai: Entomologische Monographien (1825) és Jahrbücher der Insektenkunde (1834).
Frigyes, német germanista, szül. Kölnben 1856 jun. 22. Lipcsében, Strassbugban, Freiburgban nyelvészetet tanult s 1886 óta a jenai egyetemen a német és angol filologia rendes tanára. Művei. Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache (Strassburg 1881, 5. kiad. 1891; Von Luther bis Lessing, sprachgeschichtliche Aufsätze (2. kiad. Strassburg 1888); Angelsächsisches Lesebuch (Halle 1888).
Ágost Frigyes Márton, német zeneszerző, szül. Köthenben 1847 nov. 30-án. Zenei tanulmányait Drezdában végezte; már 20 éves korában szinházi karnagy lett. 1873-ban udvari karnagy Neustrelitzben, 1882. Dessauban. Weimari évei (1870-72) legmélyebben hatottak rá; művei: Krisztus sírbatétele c. oratorium, Mirjam, Iwein, Gudrun, Astorre c. operák.
(Kluknau, Kluknava), kisközség Szepes vármegye gölnicbányai járásban, (1891) 1113 tót lakossal, vasúti megállóval, postahivatallal és postatakerékpénztárral. Hozzá tartozik a felső-magyarországi bányapolgárság Istvánhutta nevü kohója, mely ezüstöt, rezet, higanyt és antimont dolgozik fel.
város É.-Brabent németalföldi tartományban, 20 km.-nyire Bredától, a Hollandsche Diep mellett, 3567 lak. Ismeretes azon elszánt, de sikertelen védelemről, amelyet 1793. itt Kropff báró a franciák ellen kifejtett.
Károly Benjamin (röv. Klunz.), német zoologuss és utazó, született Güglingben 1834 nov. 18. 1863-69-ig Kosseirben tartózkodott mint orvos, ekkor visszajött Európába, hogy gyüjteményét tudományosan feldolgozza. 1872. ismét visszatért Kosseirbe. Átkutatta a Veres-tenger partjait s a Nilus völgyét. Európába való végleges visszatérte után Stuttgartba ment az ottani muzeumhoz őrnek. Több nagyobb munkát és számos apróbb dolgozatot irt. Bilder aus Oberägypten, d. Wüste und dem Roten Meer (1877); Dei Korallentiere des Roten Meeres (1877-79); Die Fische d. Roten Meeres 81884); Die Bodenseefische (1892).
Jenő, fizikus, szül. Kassán 1861 okt. 21. Elemi és reáliskolai tanulmányait Kassán végezte. 1876-tól a budapesti egyetemen fizikát és mennyiségtant hallgatott. 1879-től Eötvös Loránd báró asszisztense lett. 1881. tanári vizsgálatot tett, 1885. pedig doktorátust s 1888. az egyetemen magántanárrá képesíttetett. 1885-86. az I. félévben Berlinben s a II. félévben Würzburgban volt, mint a kormány kiküldöttje, 1891. pedig Párisban, 1888. a budapesti VII. ker. állami gimnázium rendes tanára lett, 1894. pedig, midőn Eötvös Loránd br. miniszterré lett, az egyetemen helyettesítésével K.-t bizta meg. K. egyszersmind a posta-távirdai tanfolyamnak is tanára volt. Fizikai értekezséei: A folyadékok közötti válaszfelületek feszültségéről (Mathematikai és Természettudományi Értesítő 1895, németül is megjelent); Az elektromos vasutakról (Természettud. Közlöny 1888); A léghajózásról (Pótfüzetes a Természettud. Közlönyhöz 1889); Az elektromágnesek távolba hatásáról (u. o. 1890), stb.
(Cluver, Cluverius) Fülöp, német földrajzi iró, szül. Danzigban 1580., megh. Lejdában 1632. Miután a Habsburgok seregében szolgált, beutazta Nagy-Britanniát, Francia-, Német- és Olaszországot, azután Lejdában telepedett le. Művei: Introducito in universam geographiam tam veterem quam novam (1619 óta többször). Ez volt az első tudományos becsü rendszeres politikai földrajz. De tribus Rheni alveis atque ostiis et quinque populis quondam accolis (1611); Sicilia, Sardinia et Corsica antiqua (1619); Italia antiqua (1623); De Francis et Francia (Duchesnes, Historiae Francorum scriptores).