Lajos, német festő, szül. Wiesbadenben 1829 okt. 5. Düsseldorfban Sohn és Schadow tanítványa volt, de nem ragaszkodott a düsseldorfi iskola hagyományaihoz, hanem a németalföli genreképfestőket tanulmányozta. 1850-60., egy évi olaszországi tartózkodással megszakítva, Párisban élt és megismerkedett a modern francia festői technikával. Miután egy évet szülővárosában töltött, 1861-66. Berlinben, 1866-74. ismét Düsseldorfben tartózkodott. 1874 óta a berlini művészeti akadémia tanára. A legnépszerübb német festők közé tartozik. Genreképei a legkülönbözőbb reprodukciókbn országszerte elterjedtek. A legismertebbek közülök: A paraszttánc (1850); A hamis játkosok (1851, a düsseldorfi városi képtárban); A méhek atyja (1851); Aggkor nem óv meg a bolondságtól (1851); Egy bűnös temetéssel találkozik az erdőben (18529; Helfenstein grófné kegyelmet kér férje számára (1852); Zsebtolvaj az országos vásáron (1852); Az aranylakodalom (1858, legjobb képeinek egyike); A keresztszülő (1859); Kivonulás a tánchelyre (1859); A séta (1855, Páris, Luxembourg-muzeum); A kókler; Ő fensége utazik; A cipészinas; A kintornás; Gyermekek ünnepe (1869, berlini nemzeti képtár); Temetés egy hesseni faluban (1871); A libapásztor leány (1872); Ezer aggodalomban (1872); A testvérek (1872); Hauensteini parasztok tanácskozása; A falu hercege; Az első nyereség; Várhatok; A szent család; Rossz úton; A makrancos modell; Salamoni bölcsesség; A szinfalak mögött (1880, drezdai képtár); Bacchánsnő; Erdészlak.
L. (növ.), l. Fekélyfű.
Nándor, történet- és kortani iró, szül. Ó-Budán 1831 október 12-én. Gimnáziumi iskoláit Budán elvégezvén, Kopácsy hercegprimás által felvétetett. A bölcseletet Nagyszombatban, a hittudományokat Esztergomban tanulta. 1854 dec. 7-én áldozópappá szenteltetett. Kis ideig a nagyszombati papnevelőben tanárkodott és mint tanulmányi felügyelő működött. 1856. pozsonyi karkáplánná, 1860. Esztergomban főegyházmegyei alkönyvtárossá és érseki levéltárossá lett. 1869. a nagyszombati szentszék ülnökévé, 1871. esztergomi kanonokká, 1878 jul. 1. szerfeli apáttá, 1890 jul. 28. scardonai címzetes püspökké neveztetett ki. Egyszersmind egyházmegyei cenzor, a Szent István-társulat tud. és irodalmi osztályának a kezdettől fogva tagja, a budapesti egyetem bekebelezett hittudora. Tagja a m. tud. akadémiának.1854. mint szépirodalmi iró, a magyar lapokban elbeszélésekkel és költeményekkel kezdte meg irói pályáját. 1856 óta kiválóan a történeti tudománynak élt. Művei: Országtanács és országgyülések története 1445-1452 (Pest 1859); A budai kir. várpalota kápolnája (Esztergom 1862); Az esztergomi főegyháznak okmánytára (1-2. füzet, u. o. 1863-66); A nápolyi Margit-legenda (u. o. 1868); II. Endre szabadságlevele (Értekezések I., Pest 1869); A magyar nyelv történeti joga az egyház és hazában (Esztergom 1870); A magyar egyház régi mise- és zsolozsma-könyvei (u. o. 1870); A pozsonyi káptalan kéziratai (u. o. 1870); Kortan (Budapest 1872); Monumenta ecclesiae Strigoniensis (2 köt., Esztergom 1874); Pozsonyi prépostság (u. o. 1880); Válasz Rimely K. Adalékjára (Budapest 1881); Buda ostromához (u. o. 1886); A Garam-melletti Szent Benedeki apátság (I. köt., u. o. 1890). 1862. Nagy Ivánnal együttesen szerkesztette a Magyar Tudományos Értekezőt, 1863-69-ig a Magyar Siont.
Károly Lajos, német költő és műfordító, szül. Wallersteinben 1744 nov. 30., megh. Jenában 1834 február 23-án. Mint katonatiszt korán megismerkedett az Ifju Németország költői körével s midőn Károly Ágost trónörököst és ennek öccsét Párisba kisérte (1774), Frankfurtban bemutatta nekik Goethét, kinek később legjobb és legbizalmasabb barátja lett. Midőn tanítványa, a trónörökös meghalt, őrnagyi ranggal nyugalomba vonult s 1798. nőül vette Rudorff Lujza énekesnőt. Eredeti költeményeiben a klasszikus forma szépsége lep meg (Sammlung kleiner Gedichte, 1815; Distichen, 1827), de ezeknél jóval becsesebbek műfordításai: Elegien des Properz (Lipcse 1789); Lucretius: De rerum natura (u. o. 1821). V. ö. Knebel-Döberitz Hugó, K. L. von K. (Weimar 1890).
(ásv.), az olivinhoz hasonló összetételü szilikát, kovasavas vas és mangán ([MnFe]2 SiO4). Vaskosan és gömbökben terem rendesen mágneskővel és mangángránáttal keverve Svédországban Schishyttan és Hilläng vidékén, ahol mint vasérc is szerepel. Tisztán Ilmenau és Dannemora a termőhelyei.
község Varasd vármegye varasdi j.-ban, (1891) 1081 horvát lakossal. Közelében romjai látszanak azon várnak, melyben Endre herceg mint fogoly élt.
Sebestyén, kat. pap. hidropata, született Stefansriedben Ottobeuren mellett, 1821 máj. 17. Egészen 21 éves koráig takács volt, aztán dillingenben és Münchenben kat. teologiát tanult, 1852. felszentelték s 1855. Wörishofenben, Türkheim mellett, káplán s 1881. plébános lett. 1848. megbetegedvén, a vizkúrához fordult, amelyet aztán ő maga rendszerré fejlesztett. K. kúrájára tőlünk is számosan mennek Wörishofenbe s 1893. országos magyar Kneipp-egyesület is alakult Budapesten. József főherceg patronátusa alatt a Margitszigeten is felolvasást tartott (1893 v. 1894-ben), 1894 febr. XIII. Leo pápánál volt, de annak a kúra nem használt. Művei: Meine Wasserkur (Kempten 1887, 50. kiad. 1894, magyarul: Vizkurám, ford. Huszár J., Budapest 1889, 1891. és 1889, 20. kiad. 1894, magyarul: Igy éljetek, ford. Jagicza L., Esztergom 1891) stb. Magyarul megvannak még: Gyermekápolás egészséges és beteg napokban (ford. Huszár K., Székesfehérvár 1891); Hogyan éljük? (Budapest 1892); K.-féle öntések, pólyák, fürdők és mosások (u. o. 1892). A K. Vizkurájához való Növény-Atlaszt dr. Baján Miksa fordította (u. o. 1893). Utolsó műve: Mein Testament für Gesunde und Kranke (1894). L. még Hidegvizkúra.
Gottfried (Kniller) sir, német születésü angol festő, szül. Lübeckben 1646., meghalt Londonban 1723. Hollandiában tanult és hir szerint Rembrandtnak és Bolnak volt tanítványa, azután beutazta Olaszországot, Hamburgban, végre 1674. Londonban telepedett le, hol sir Lelynek, a hires udvari festőnek veszedelmes vetélytársa lett. 1693. III. Vilmos királytól elnyerte a lovagi címet, 1679. elnöke lett egy rövid ideig fennálló akadémiának, 1715. pdig baronet. Hiresek a Hampton courti szépségek néven ismert női képei, melyeket III. Vilmos király számára festett, továbbá a Kit-Cat-Club néven ismert 43 hires ember képmása. Aligha tőle nem való egy férfiképmás a budapesti országos képtárban (213. sz.). A Westminster-apátságban díszes sírkövet állítottak számára. V. ö. Ackermann W. A., Der Porträtmaler Gotfrey Kniller im Verhältniss zur Kunstbildung seiner Zeit (Lübeck 1845).
Plutarch és Porphyrius szerint az egyiptomi mitologiának Tebában imádott teremtő istene, melyet helyesebben Kmephis v. Kamephis néven ismernek. Miután Porphyrius azt irja róla, hogy emberi alakja és kék szinü bőre van, hogy jogart tart kezében és fején tolldíszt visel, minden valószinüség szerint K. nem volt már, mint Ammon-Re (l. Ammón), Téba főistene, az «istenkirály».
Rudolf, osztrák zoologus, szül. Linzben 1810 aug. 24., megh. Bécsben 1869 okt. 27. 1828. a bécsi egyetemen az orvosi tudományokat kezdette tanulmányozni; 1838. mint gyakornok a bécsi császári muzeum állattani szakosztályához ment s mint ilyen különösen az ichthyologiának szentelte minden idejét; 1841. a lembergi egyetemen a természetrajzi tanszéket foglalta el, amely állásában főleg palaeontologiai tanulmányokat tett. 1849. a bécsi egyetemre jutott a zoologia tanárává; 1862. beutazta Isztriát és a Quarnero szigeteit; 1863. és 1867. ellátogatott Észak-Németországba, Dániába és Svéd-Norvégországba. Számos tudományos és nagybecsü munkája között igen fontos a Heckel társaságában irt Die Süsswasserfische der österreichischen Monarchie 1858. munkája, amelyben hazánk halfaunáját ismerteti.