Károly Frigyes, von dem K., porosz táborszernagy, szül. Karveban 1768 máj. 5., megh. 1848 jan. 12. Részt vett a franciák ellen vívott háborukban 1792-95-ig. Később az 1806. kitört francia-porosz háboruban is harcolt, és az ő érdeme, hogy az auerstädti csata estéjén a király sem esett fogságba. 1813. a király első szárnysegéde lett, mely állásban (Blücher és Gneisenautól eltérően) habozásra intette a királyt. a bautzeni csata után pedig Bécsben járt diplomáciai küldetésben. Hátrahagyott iratait 1850. adták ki és a függelékben néhány harcias jellegü költeményt is közöltek; ilyen az 1805. költött Lob des Kriegs. A Militärwochenblatt hasábjain ugyancsak halála után megjelent 1812-iki küldetésének története (Erläuterung meiner Sendung 1812 nach Russland, melyben az állítja, hogy az oroszok haditerve ő tőle eredt, ami azonban nem áll.
Miklós, Kistapolcsányi Hászlófia Gyulának fia. Atyja előbb Csák Máténak volt lévai várnagya, majd Lévát föladva, Károly királynak lett hive. Miklós a királyi hercegnek volt egyik nevelője; a Zách-féle merénylet alkalmával, öntestével védelmezve növendékei életét, sebet is kapott, de fölépült s még 1364-ben is élt. Testvérétől, Gergelytől vette eredetét a Tapolcsányi-család. V. ö. Pór, Csák Máté 156; u. a., Lajos király, 9. l.
l. Kenéz.
nagyközség Temes vmegye vingai j.-ban, (1891) 3578 oláh és német lakossal, postahivatallal és postatakerékpénztárral.
Károly, a szabadságharc vértanuja, szül. Velike Gajavacban 1808., vértanuhalált szenvedett Aradon 1849 okt. 6. Atyja osztrák tiszt volt a horvát határőrezredben. Katonai kiképeztetését Grazban nyerte. 1848. százados volt ugyanezen ezrednél, mellyel Lembergből Magyarországba jött s Damjanich alatt harcolt a szerbek ellen, 1849 jan. pedig ugyancsak Damjanichcsal a Közép-Tiszához s márciusban a főhadsereghez jött. Az 1849 ápr. 4-iki tápióbicske ütközetben már mint ezredes ő volt a parancsnoka azon dandárnak, melynek a Földváry és Kiss Pál által vezetett 3. és 9. zászlóaljat képezték, s melyek a Tápió hídját iszonyu golyózápor közt rohammal foglalták el. Az ápr. 26. komáromi csatát ő kezdte meg, már éjfél után átkelvén dandárával a Dunán. Budavár ostrománál a 3. hadtest parancsnoka volt, mely a vár északi részén küzdött. A jun. 20. peredi csatában magára vonta Görgey haragját s hadtestparancsnoki állásától elmozdíttatott. Kossuth ezután a Felső-Tiszához rendelte s az ottani tartaléknak lőn parancsnoka.
(ejtsd: knyazjevics) Károly, lengyel tábornok, szül. Assitenben (Kurland) 1762 máj. 4., megh. Párisban 1842 máj. 9. Litván nemes családból származott, 1778. a porosz tüzérségbe lépett, 1794. mint tábornok Kosciuszko alatt az oroszok ellen harcolt; Kosciuszkóval együtt elfogták és I. Pál trónraléptéig fogságban is maradt. 1796. Franciaországért Olaszországban Nápoly ellen és Németországban Ausztria ellen, mint egy lengyel légió vezére harcolt s a lunevillei béke után birtokaira vonult vissza. 1812. ismét francia szolgálatba lépett, Napoleon bukása után Drezdában élt; 1825. az orosz-lengyel összeesküvés miatt elfogták, de csakhamar szabadon bocsátották. A lengyel forradalom idején 1830. Párisba ment, hogy Franciaországot Lengyelország számára megnyerje.
(ejtsd: nikk-), a new-yorki lakosok gúnyneve, eredetileg hollandusoké, akik a gyarmatot alapították. (Washington Irving ily címen irta meg New-Yort humoros történetét).
fővárosa a doriai szövetségnek Kis-Ázsiában, mely a Triopion hegyfoknál terült el (l. Krio) részben egy kis szigeten, mely a szárazfölddel töltés által volt összekötve. Itt volt főhelye és középontja az Aphrodite-kultusznak. Innen Aphrodite egyik mellékneve (Knidia). Ugyancsak itt őrizték az istenasszony szobrát is, amelyet Praxiteles készített. Maga a szobor Kr. u. az V. sz.-ban Konstantinápolyban egy tűzvész alkalmával elpusztult, leghiresebb márványmásolatai Rómában és Münchenben vannak. A triopiai Apollon (l. o.) ünnepélyei is K. városához fűződtek (ide jártak ilyenkor a rodusiak, Kos és Halikarnasszus lakói); e helyen születtek Ktesias orvos, Eudoxos és Agatharchides történetirók; végül K.-nál győzte le 394. Kimon (l. o.) Peisandrost.
Károly, német közgazdasági iró, szül. Marburgban 1821 márc. 29. s az ottani egyetemen (1846), majd 1849-től a casseli műegyetemen tartott magántanári előadásokat. Miután három éven át Schaffhausenben is tanított, 1855. a freiburgi egyetemre nevezték ki az államtudományok tanárául. 1862-65-ig ő volt a baden közoktatási tanács igazgatója, s ebben a minőségében dolgozta ki a felekezetnélküli népiskolai felügyelőkről szóló törvénytervezetét, amelyért később (1865), a katolikusok oppoziciója folytán, ott kellett hagynia hivatalát. Ekkor ment át tanárul a heidelbergai egyetemre. Érdemei elismeréséül a tübingai egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. (V. ö. Lippert cikkét: Conrad-Lexid Handwörterbuch der Staatswissenschaften, IV. köt.) K. két főmunkája: Die politische Oekonomie vom Standpunkte der geschichtlichen Methode (1853, 3-ik kiadás 1883) és Geld und Kredit, mely utóbbi két részben jelent meg (1873-79, 2. kiad. 1885). A magyar tud. akadémia 1895. kültagjává választotta.
40 rész cink, 15 rész ón, 3 rész réz és 42 rész ólom ötvénye.