Adolf Ferenc Frigyes báró, német iró; szül. Bredenheckben (Hannover mellett) 1752 okt. 16., megh. Brémában 1791 máj. 6. Jogi tanulmányait Göttingában elvégezvén, 1771. a hesseni őrgróf udvarához került, azzal azonban hivatalos és társas érintkezésben kellemetlenségei voltak s lehetetlenné tette magát. 1777. weimari kamarás lett s az udvarnál nagyon kedvelték. K. lelkes tagja volt az illuminatusok rendjének (l. Illuminatusok), e miatt vizsgálat alatt is állt és egy könyvet is irt róla Philo név alatt, amely nagy feltünést keltett. K. mint publicista, regény- és drámairó nagyon produktiv volt. Világhirre tett szert Der Umgang mit Menschen c. munkájával (Hannover 1788; 16 kiad. 1878, magyarra ford. Nagy István, Budapest 1875). Összegyüjtött munkáit Gödeke adta ki (Hannover 1844).
(ang., ejtsd: nájt), Angliában lovag, keresztneve K. előtt Sir címmel; ezt a címet Angliában Hódító Vilmos honosította meg, eredetileg egy lovagi birtok (Knight's Fee) tulajdonához volt kötve s hadi szolgálatra kötelezett. A XVI. sz. óta nem katonáknak is adtak K. címet. A cím nem volt örökös. - K. of labor, l. Munka lovagjai.
Károly, angol könyvkereskedő és iró, szül. Windsroban 1791 márc. 15., megh. Addlestone nevü birtokán, London mellett 1873 márc. 9. A tudományok körül érdemet szerzett Shakspere műveinek kiadásával (London, 1839 óta, 8 kötet). Nevezetes kiadványai még: Penny Magazine és Penny Cyclopaedia (1833-56, 30 köt.); National Cyclopaedia (1847-51, 12 köt.). Művei: Knowledge is power; Life of Shakespeare (1843); Studies of Shakespeare (1849); főműve: The popular history of England (1856-62, 8 köt.); School histroy of England (1865); Half hours with the best letter writers (1866-68, 2 köt.); életrajzát megirta Passage of a workong life during half a century (új kiad. 1873) c. könyében.
a német aranyifjuság kedvelt itala, mely vaniliás likörbe, v. maraszkino és kurasszo likörbe ütött nyert tojássárgából áll.
Ottó, német festő, szül. Osnabrückben 1832 szept. 10. A düsseldorfi akadémián Sohn, Hildebrandt és Schadownak, Párisban Couturenek tanítványa, négy évet Münchenben, hármat Olaszországba töltött. Többnyire nagy, monumentális műveket festett. A legismeretesebbek: Beato Angelico a S. Marco kolostorban fest; Tannhäuser és Venus (1873, berlini nemzeti képtár); a berlini egyetemi könyvtár lépcsőházában festett nagy frizei, melyek az ó-görög, a középkori skolasztikus, a reformáció korabeli humorisztikus és a német új-klasszikus tudományosságot ábrázolják hires férfiak képében (1875-1884). 1875. a berlini művészeti akadémia tanára lett, 1885. lemondott állásáról. Grübeleien eines Malers über seine Kunst címmel (Berlin 1887) könyvet adott ki.
az ugyanoly nevü dalmáciai kerületi kapitányság székhelye, a Kerka felső völgyében, vasút mellett, a Dinári-Alpok lábánál, (1890) 1270, mint község 21,077 lak.
Bernát, a münsteri keresztségismétlők egyik feje, szül. Münsterben. A vallási és társadalmi intézmények ellen nyilvánított tulzó nézetei miatt elűzetett, de 1533., midőn a rajongók itt felülkerekedtek, visszatért, az előbb prófétaként tisztelt, majd királyul is megválasztott Leideni János helytartója lett, a felkelők élére állt, s kegyetlenkedései által ismertté és rettegetté tette nevét. A püspöki seregek 1536. bevévén a várost, K. foglyul esett, ritka kegyetlenségek között kivégeztetett, holtteste vaskalickában a város egyik tornya tetejére tétetett fel s a kalicka ott maradt a jelen század elejéig.
Winrich, 1351-82-ig a német lovagrend főmestere, megh. 1382 jun. 24. Alsórajnai nemzetségből származott. 1370. ő közvetítette a stralsundi békét a Hanza és Dánia között. Az ő uralkodása ideje Poroszországban a német lovagrend legfényesebb korszaka volt.
város Judenburg stiriai kerületi kapitányságban, a Mura völgyében, vasút mellett, (1890) 5785 lak., jelentékeny fémárugyárral.
István (Petrovics), szerb tábornok, szül. Knicsban (Szerbia) 1807 febr. 27., megh. Belgrádban 1855 május 26. Eleinte kereskedő volt, de nagy népszerüsége miatt Milos fejedelem által 1832. az udvar körébe vonatott, 1836. jaszenicai parancsnok és 1839. a szemendriai kerület főnöke lett. Milos visszalépte után elvesztette befolyását és kormánynál és Mihály fejedelem által 1840. száműzetett K. erre Viddinben lakott, de már 1842. Sándor fejedelem által visszahivatott és államtanácsos lett. 1848. a Magyarország ellen harcoló délmagyarországi szerbek élére állították, nemzeti ezeredesnek kinevezett és a vrácsevgáji táborban Bobaliccsal egyesült, de a krvili és több már szerencsétlen ütközet után kénytelen volt a Tiszán át visszavonulni. 1849 febr. kormánya parancsára visszatért Szerbiába és ott szenátor lett, 1854. pedig hadügyminiszterré és tanácselnökké neveztetett ki, és az maradt haláláig. Mint a magyarországi szerbek vezére hazánkban nagy pusztításokat okozott ugyan, de nagyobb győzelemmel nem dicsekedhetett.