(ejtsd: nólsz) Jakab Sheridan, angol szinész és iró, szül. Corkban 1784 máj. 12., megh. Torquayban (Devonshire) 1862 nov. 30. Dublinban, majd Londonban lépett fel, anélkül azonban, hogy valami kölönös sikert aratott volna. Ellenben nevet szerzett magának mint vígjáték- és tragédia-iró. Drámai művei összegyüjtve újabban 1863 (1 köt.) jelentek meg. Legnevezetesebb köztük The love chase (1838) c. drámája. 1845. K. lelépett a szinpadról és regényirásra adta magát; regényei közül George Lovell (1878, 3 köt.) és Fortescue (1848, 3 köt.) érdemelnek említést. 1852 óta K. mint baptista prédikátor beutazta Angliát és Amerikát. Elbeszéléseit és vázlatait The elocutionist c. alatt ő maga adta ki (28. kiad. London 1884).
(ang., ejtsd: nónothingsz) a. m semmit sem tudó, 1854. az É.-amerikai Egyesült-Államokban keletkezett (eredetileg titkos társaság) párt. Főcéljuk az volt, hogy a bevándoroltak politikai, különösen pedig a katolikus egyház növekvő hatalmát gyöngítsék.
(ejtsd: noksz), több county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig Illinoisban (1700 km2 területtel, 38,345 lak., Knoxville székhellyel), Indianában (1600 km2 ter., 26,325 lak., Vincennes székh.), Kentuckyben (1040 km2 ter., 10,590 lak., Harbourville székh.), Maineben (780 km2 ter., 32,895 lak., Rockland székh.), Misszuriban (1300 km2 ter., 13,150 lak., Edina székh.), Nebraskában (4000 lak., Niobrara székh.), Ohióban (1700 km2 ter., 27,430 lak., Mount-Vernon székh.) és Tennesseeben (1325 km2 ter., 39,125 lak., Knoxville székh.).
(ejtsd: naksz) János, a skót református egyház alapítója, szül. Giffordgateben (Skóciában) 1505., megh. Edinburgban 1572 nov. 24. Glasgowban és St. Andrewsben teologiát és bölcseletet tanult, majd pappá lett és St. Andrewsban mint tanító lépett föl. 1542. elszakadt a római katolikus egyháztól s déli Skóciában néhány nemes úr védelme alatt, mint gyermekeinek tanítója tartózkodott. Beautoun bibornoknak általa helyeselt meggyilkoltatása után 1546. a st. andrewsi őrsereg hitszónoka lett, s azzal együtt a franciák által elfogatván, gályára vitetett. Az Angolország és Skócia között kötött béke kiszabadítván őt, Angolországba ment, s két évig mint a berwicki gyülekezet hitszónoka szolgált, majd VI. Eduárd király káplánja lett s részt vett a Common Prayer-Book (l. o.) szerkesztésében, anélkül azonban, hogy helyeselte volna az ottan megtartott sok szertartási elemet. Mária királynőnek 1553. történt trónra lépte után 1554. Genfbe menekült, hol szoros viszonyba lépett Kálvinnal, gyülekezeti hitszónokká lett, a biblia fordításával foglalkozott; időközben az 1554. év folyamán rövid ideig Majnai Frankrurtban az angol nyelvü idegenek gyülekezetének is hitszónoka volt, s távolléte alatt kikerülte az angol liturgia fölött folyó viszályoskodást. A hazájával való összeköttetést különben fentartotta levelezés, iratok és látogatások által s 1559., amikor a nemesség az ő szive óhajtása szerint megkötötte «a Krisztus gyülekezetének» szövetségét, s kiütött a háboru a regens-királynő ellen, visszatért hazájába, s prédikálva és reformálva nagy tevékenységet fejtett ki; közvetítette a skótoknak Angolország királynőjével, Erzsébettel való szövetkezését, és miután az 1560 jul. 8. egybehivott parlament eltörölte a katolikus kultuszt és elfogadta a K. által szerkesztett hitvallást és egyházfegyelmi könyvet, szervezte Skócia presbiteriánus egyházát s Edinburgban a St. Giles-templomban Skócia első református lelkészévé lett. Amint Stuart Mária királynő 1561. Skóciába visszatért, új küzdelem várt K.-ra. Egy 1563. ellene indított fölségsértési pör fölmentésével végződött. Eredménytelenül küzdött 1565. a királynőnek a katolikus Darnleyvel való egybekelése ellen. Rizziónak 1566-ban, Darnleynek 1567. történt megöletése, Máriának Bothwellel való házassága, majd menekülése és fogsága, Murray grófnak regenssége, mind eszközök voltak a presbiterianizmusnak Skóciában való törvényes megszilárdulására nézve, de a püspöki hivataloknak ideiglenes fentartásába kénytelen volt belenyugodni. Megirta a skót reformáció történetét 1564-ig, s e műve megjelent 1586. s újra kiadatott Max Gavin által 1831. Munkáit, melyek említett reformációtörténeti művén kivül csaknem mind gyakorlati irányuak, újabban dr. Laing Dávid gyüjtötte össze és adta ki ily címmel: The works of John Knox, collected and edited by David Laing (Edinburg 1863, 6 köt.).
(ejtsd: noxvill), több város neve az E.-amerikai Egyesült-Államokban; köztük a legjelentékenyebb: Knox county székhelye Tennesseeben a Holston és French Broad River összefolyása közelében, vasút mellett, (1890) 22,535 lak., jelentékeny üveggyártással, igen élénk szén-, márvány- és vasérckereskedéssel, egyetemmel (East-Tennessee-University), gazdag geologiai és zoologiai gyüjteményekkel; K. 1817-ig Tennesseenek fővárosa volt.
(Knosszosz), a legnagyobb város Kréta szigetén az ókorban. A hagyomány szerint Minos alapította (l. o.). Mitologiai tekintetben fontos volt K. mint a Zeus-kultusz székhelye, akinek életére vonatkozólag papjai számos szent helyet mutogattak: szülőhelyét, sírját, azt a helyet, aol Herával frigyre kelt. A sémi alapítás hagyományai később összefolynak egy dór bevándorlás jellemző tulajdonaival, mely bevándorlás vezetője Tektamos volt. Ekkor fejlődik ki egyebek közt a Minotaurus mondája, melynek mesés szinhelyét (a labirintust) az ókor K. közelében kereste. Valószinü azonban, hogy a labirintus nem volt egyéb óriási, régi bányánál, melynek tekervényes tárnái egymásba tévedtek.
v. Kth., növénynevek után Kunth K. S. (l. o.) nevének rövidítése.
l. Khnubis.
l. Kanut.
(ejtsd: knöcfrd) Holland Thurstan Henrik báró, angol államférfiu, szül. 1825 aug. 3. Cambridgeben végezte tanulmányait és azután ügyvéd lett. 1874. konzervativ programmal képviselőnek választatta magát, és 1885-86-ig a Salisbury-kabinetben mint kincstári államtitkár működött. 1886. a titkos tanácsnak lett tagja. 1887. államtitkárrá tették a gyarmatügyi hivatalban, mely állásáról a Salisbury-kabinettel együtt 1892. visszalépett. 1888. K. lord címen a felsőházba hivták.