(növ), l. Kabak.
(Cobalt). Fémes elem. Vegyületeiben mint pozitiv gyök szerepel; jele Co, atomsúlya 58,6. Természetben különösen arzén és kénnel vegyülve előfordul; a K.-ércek többnyire nikolt is tartalmaznak. Kevés fémes K.-ot a meteorvasban is találtak. Fontosabb ércei: a szmaltin CoAs2, kobaltin CoS2.CoAs2, kobaltkova Co3S4, stb. Előállítása az érceiből ugy történik, hogy ezeket pörkölik és folypáttal vagy quarccal összeolvasztják, amely műveletkor a jelen levő vas salakba megy át és K.-arzénnel való vegyülete, a K.-kő kiválik. Ezt újból pörkölik, azután sósavval oldják, a még jelen levő vasat oxidáció után mésztejjel leválasztják, azután a megsavanyított folyadékból kénhidrogénnel a rezet, ólmot, bizmutot stb., végül klórmészoldat óvatos hozzáelegyítésével a K.-oxidot. A K.-oxidból szénnel való redukáció útján készül. Tisztán előállítva fehér, fényes, nyujtható fém; a mágnes vonzza, fs. 8,9. Száraz levegőn tömör állapotban nem változik, hevítve oxidálódik. Savakban hidrogén fejlődése közben feloldódik. Vegyületeiben kétféle gyökként szerepel, mint kobaltogyök CIV°2, és mint kobaltigyökVI°2. Sói kristályviztartalmu állapotban rendesen rózsaszinüek, vizmentes állapotban kékek. Igy p. a kobaltoklorid híg oldatával papirosra irva, az irás alig látszik; melegítve azonban sötétkék lesz, mert vizmentes kobaltoklorid képződik (szimpatetikus tinta). A kereskedésben kapható ugynevezett időjelző képek, virágok stb. szintén kobaltsó-oldattal vannak itatva.
A K. vegyületei üvegbe olvasztva, azt gyönyörü sötétkékre festik; ez a K. vegyületeinek főalkalmazása. Az e célra használt «szmalte» lényegében a K.-káliumszilikátból áll. A K. sóit Antal János dr. a káliumcianiddal való mérgezés ellenszeréül ajánlotta.
(ásv.), l. Kobaltin.
(ásv.), részint kobaltmangánérc, részint pedig kobaltvirág.
v. kobaltit (ásv., kobaltfény, fénykobalt), kobaltarzénszulfid (CoAsS), egyike a legjobb kobaltérceknek. Igen gyakori, igen szép szabályos rendszerbeli, a piritéhez hasonló bennőtt kristályokban, valamint szemcsés, szálas halmazokban. Ezüstfehér, szürkésen futtatva, erősen fénylő. K. 5,5 Fs. 6,0-6,1. Nálunk egy kevés Oravicán, legnagyobb mennyiségben Svédországban (Tunaberg, Vena), Norvégiában (Skutterud) és Sziléziában (Querbach, Siegen). Elmállva kobaltvirággá lesz.
(ásv.), kobaltszulfid (Co3S4) rendesen több-kevesebb nikol-tartalommal, amiért kobaltnikol-kova is a neve. Szabályos rendszerbeli kristályokban ismeretes, valamint vaskosan és hintve. Vörösösen ezüstfehér, sárgásan futtatva erősen fénylő. Svédországban Riderhortta vidékén és Müsen mellett, továbbá Misszuri és Maryland ismeretes termőhelyei. Linnéit is a neve.
(asbolán, fekete földkobalt, kobaltfekete, fekete kobaltérc), viztartalmu kobaltoxid, rézoxid és mangánszuperoxid ([CuCo]O + 2MnO2 + 4H2O), amorf kobaltérc, csakis veséded, szőllőded halmazokban, cseppkőforma alakokban terem már kobaltércekkel együtt és kizárólag kobaltérc-telepeken.
(ásv.), kobaltkarbonát (CoCO3), sugaras rostos szerkezetü gömbös halmazokban Szászországban (Schneeberg).
(ásv., erythrin), viztartalmu kobaltarzenát (Co3As2O8 + 8H2O), rendesen kobaltércek elváltozási terméke, különösen szmaltinnalegyütt, melynek oxidációi terméke. Egyhajlásu kristályokban vagy sugaras, tűs, vereses szinü halmazokban. Nálunk Dobsinán, Úrvölgyön; Szászországban. Schneeberg, Annaberg; Hessenben: Biber, Richelsdorf, továbbá Svédország és Norvégia kobaltérc-telepein.
l. Bieberit.