1. közigazgatási kerület a porosz Rajnai-tartományban, a bajor Pfalz és Hessen nagyhercegség közt; 6205 km2 területtel és (1890) 633,630 lak. Járásai:
|
Területe |
Lakóinak száma |
|
|
Koblenz város |
25 |
32,664 |
|
Koblenz vidéke |
250 |
58,011 |
|
St. Goar |
465 |
39,055 |
|
Kreuznach |
557 |
71,916 |
|
Simmern |
571 |
35,773 |
|
Zell |
372 |
30,795 |
|
Cochem |
502 |
37,981 |
|
Mayen |
576 |
63,938 |
|
Adenau |
549 |
21,928 |
|
Ahrweiler |
371 |
38,215 |
|
Neuwied |
621 |
77,350 |
|
Altenkirchen |
637 |
61,556 |
|
Wetzlar |
531 |
61,037 |
|
Meisenheim |
176 |
13,419 |
2. K. (Coblenz), a porosz Rajnai-tartománynak, az ugyanily nevü járásnak erődítményekkel ellátott székhelye a Rajna és Mosel összefolyásánál, több vasúti vonal találkozásánál, (1891) 32,664 lak., pezsgő-, szivar-, gép-, zongora- és szappangyártással; moseli és rajnai borkereskedéssel. K. ó- és újvárosból áll; az utóbbiban vannak a nagyobb terei: a Clemens-tér egy obeliszkkel, a Goeben-tér Goeben generális szobrával és a Castor-tér, amelyet az 1812. Drazan Gyula, az utolsó francia prefektus által fölállított kút ékesít; ezen még az eredeti francia feliratok olvashatók. Épületei közül a legjelentékenyebbek: a kat. Castor-templom, román bazilika, amelyet 836. alapítottak és mostani alakjában a XII. sz.-ban építettek; a királyi kastély, amelyet 1778-86. az utolsó trieri választó, Vencel Kelemen részére Peyne francia műépítő épített és amely Auguszta német császárnénak szolgált lakóhelyül; a műipar-csarnok stb. körfalait és erődítményeinek egy részét az 1890. császári rendelet alapján lerombolják. A Rajna mentén D-felé 2,5 km.-nyi hosszuságban nyulnak el a rajnamenti ültetvények (Rheinanlagen), a Schenkendorf-emlékkel. A városból egy hid vezet át a Moselen Lützel-K.-be és egy a Rajnán Ehrenbreitstein erődhöz. K. a rómaiak idejében castrum volt. 1018. II. Henrik császár a trieri érsekségnek adományozta. 1786. a trieri választófejedelmek ide tették át székhelyöket és a francia forradalom idejében ez a város volt a francia emigránsok fő gyülekező helye. 1794. a franciák megszállották és 1798. a Rhin-Moselle département székhelyévé tették. 1815. Poroszországhoz került és 1822. a Rajnai-tartomány fővárosává lett. V. ö. Baumgarten, K. und seine Umgebung (1888); Wegeler, Beiträge zur Gesch. d. Stadt K. (1882).
János, báni táblai iró, Fiume város történetirója, szül. Fiuméban 1811., megh. u. o.1893. K. már a 40-es években, mint a fiumei patriciusi tanács egyik tagja, foglalkozott Fiume történetével és az 50-es évek óta folyton dolgozott nagy munkáján, noha 18 éven át (mint a zágrábi báni tábla tagja) távol volt szülővárosától. 1872. miniszteri tanácsosi címmel nyugalomba vonult és azóta egész idejét Fiume történetének szentelte, melyet kéziratban hagyott hátra. Az egész munka (5 kötet) tervrajzát Fest Lajos ismertette a Századokban (1894, 643. l.).
a házi szellemek, különösen a bosszantók és ingerkedők, kiváltképen a bányászokat megtréfáló szellemek német neve.
(állat, Tarsius spectrum Geoffr), a félmajmok rendjébe, a Tarsidák családjába tartozó emlős faj. Szine sárgás-barna-fekete, fején és hátán sötétebb, hasán fehéres. Hossza 40 cm., amelyből 24 cm. a farokra esik. Nagy szemekkel (1,5 cm.) és nagy fülekkel, nagyon rövid mellső, de annál hosszabb hátsó vétagokkal. Maláji szigeteken, különösen Borneón és Celebesen él, de nem nagy mennyiségben, egyenként v. páronként. Sűrü erdőkben tartózkodik a fákon elbujva. rovarokkal, kisebb csúszómászókkal, de gyakran még gyümölccsel is táplálkozik. Fogságban nem igen tartható.
László, teteli prépost, 1326. zágrábi püspök, 1343-1346-ig kalocsai érsek volt. Nagy tudományu, egyházi és világi dolgokban egyaránt jártas férfiu, kit, mint kedves emberét Károly király arra jeljölt ki, hogy Lajos fiát királlyá koronázza, ha ezt az esztergomi érsek vonakodnék megtenni. V. ö. Katona, Hist. Crit. IX. 429; Pór, Lajos király 18. l.
Árkából kilépett vagy gátat szakított folyóviz által a parton forgót képezve vájt gömbölyü medence, melyben a viz még azután is tartósan megmaradt, mikor már a folyó medrébe visszaszállt. Kenderáztatónak igen alkalmas.
v. barangolók (aves nomadici) azok, melyeknek élelem miatt igen nagy területet kell bebarangolniok, amennyiben eledelüket nem tudják egy helyen megkeresni, p. a cinkék. Megkülönböztetendők ezek a vándorló v. költöző madaraktól, melyek élelem hiánya miatt évenkint meghatározott időben születés helyöket elhagyják, de bizonyos időben oda ismét visszatérnek, p. a gólyák stb. A koborlók ismét lehetnek helyet változtatók (függő cinke, szirti sas, vizi rigó, citromsármány, gébicsek stb.), melyeket a tudományban két egymásba menő körrel [ÁBRA] szoktak jelölni; igazi K. (szén-, kékcinke, királyka, fakúszó, kurta kalapácsu stb.), melyeknek a jele egy ferde görbe vonal [ÁBRA] és rendkivüli K. (kontyos cinke, molnárcinke stb.), melyeket kettős görbe vonallal [ÁBRA] jelölik.
Kürthy Emil irói álneve.
családi nevén Bermann Adolf, hirlapiró és regényiró, szül. Pozsonyban 1876 aug. 28. Reáliskolai és jogi tanulmányai után a Magyar Általános Hitelbank tisztviselője lett; irodalmi munkásságát sógora, Kiss József mellett A Hét szépirodalmi lap megindulásával kezdte, majd a Magyar Hirlapnál, Pesti Naplónál, Pesti Hirlapnál és Magyar Újságnál folytatta. Jelenleg több lapba dolgozik; a Magyar Ujságnak rendes belső munkatársa, a Pesti Hirlapnak tárcairója és A Hétnek kritikusa. Filozofiai és társadalmi irányu tárcacikkekkel tünt fel s éles szatirája, ötletes tolla elég gyorsan ismertté tette álnevét, melyet Arany János egy műfordítása címéből vett. Később a szorosabban vett szépirodalmi fajok, a novella és regény felé terelte becsvágya. Eddig önálló kötetekben megjelent könyvei: Muzsika és Parfum (regény, 1893); Aszfalt (tárcagyüjtemény, 1894); Fagy (novellagyüjtemény, 1895); Marianne (regény, 1895).
l. Vad.