régi magyar neve a lirának v. lantnak, mellyel a hegedősök énekeiket, énekmondásaikat kisérték; az ily énekmondókat kobozosoknak is nevezték. A K. közép hangtestének 10-15 cm. vastagságu tojásdad alakja volt, a felső részből kinyuló vékonyabb nyaka különféle hosszuságu s négy-öt vagy még több bél- v. sodrott húrral volt ellátva. A játszó a hangszert jobb kezében s félig ölben tartva, a húrokat balkeze ujjaival pengette. Több mint valószinü, hogy a XVI. században a K.-hangszerből - mely minden országban nagyon el volt terjedve - keletkeztek a vonós hangszerek mindennemü fajai, valamint a gitár is. Eredeti alakját manapság leginkább megközelítik a dunai tartományokban divatos s minden nagyságban található tamburák.
l. Tengerjog.
az ugyanily nevü járás székhelye Grodno (ettől 196 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Kobrinka és Mukovca összefolyásánál, vasút mellett, (1892) 9980 lak., pálinkafőzéssel. 1812-ben a franciák itt győzelmet vívtak ki az oroszokon. K. a XVI. sz.-ig egy kis fejedelemségnek volt a székhelye.
1. hercegség, a szász-koburg-gothai hercegség déli (kisebb) része; területe 562,32 km2, van (1890) 59,287 lak. s közigazgatási tekintetben a bajor területen fekvő königsbergi kerülethez tartozik. A fővároson kivül még Neustadt (1890) 5020 iparűző lakossal biró város, Rodach (1805 lak.) és Königsberg (Regiomontanus szül. helye, 843 lak.) is a hercegséghez tartozik. - 2. K. vagy Coburg város, a K. hercegség fővárosa, a Türingiai-erdő déli lejtőjén, a Majnába szakadó Itz mentében, az eisenach-lichtenfelsi vasútvonal mellett, igen szép vidéken fekszik. Itt székel a tartományi kormányzóság, a törvényszék és az adóigazgatóság; helyőrségével (502 katona) együtt van (1890) 17,106 lakosa, gimnáziuma, reáliskolája, bányászakadémiája, siketnémák intézete, felső leányiskolája, kórháza, állandó szinháza és két politikai ujsága; takácsipara és sörfőzése jelentékeny. K. belső utcái régiek és rendezetlenek; a külső városrészek szépek és kertek közepén emelkedő villaszerü házakból állanak. A vásártéren áll Albert herceg, Viktoria angol királynő férjének szobra (mintázta Theed), a hercegi kastély előtt pedig I. Ernő ércszobra (mintázta Schwanthaler). Öt temploma közül kiválik a Móric-templom (XV. sz.) csúcsíves stilusával. Maga a hercegi kastély is (1549) az angol-gót építészet emléke. K. környéke festői; a 458 m. magasan fekvő K.-vár 1549-ig a szász hercegek családi vára volt; Wallenstein (1632) nem birta ostrommal bevenni; most muzeum gyanánt szolgál; ebben van az a szoba is, hol Luther 1530. lakott. K. közelében vannak még Kallenberg és Rosenau hercegi kastélyok és Neusess község, hol Rückert hamvai nyugszanak. V. ö. Lotz, Coburgische Landesgeschichte (Koburg 1892); Wittmann, C. Stadt und Feste, nebst Umgebung (u. o. 1882).
(helyesebben: szász-koburg-gothai) német hercegi család, tulajdonképeni törzsapja Jámbor Ernő (l. Ernő 10.) volt, kinek hetedik fia, János Ernő (szül. 1658., megh. 1729.) a Szász-Koburg-Saalfeld hercegséget örökölte, de udvarát Saalfeldben tartotta, s hercegi cím gyanánt is ezt használta. János Ernő két fia közösen uralkodott Keresztély Ernő haláláig (1745), amikor az életben maradt Ferenc Józsiás egyedül uralkodott 1764-ig, s a koburgi hercegséget, mint majorátust, átöröklési joggal elsőszülöttjére, s annak származékaira ruházta. Utódjai, Ernő Frigyes (1764-1800) és Ferenc (1800-1806) alatt a hercegség adósságai annyira fölszaporodtak, hogy Ferenc kénytelen volt Saalfeldet a Nexus Gothanus alól fölszabadítani és Römhildet Themárért Gothának átengedni. Ferencnek három fia volt; első szülöttje, Ernő (l. Ernő 13. és 14.) Saalfeldről Meiningen javára lemondván, fölvette a szász-koburg-gothai herceg címét. Legifjabb fiát, Lipótot, a belga kongresszus (1831) királlyá választotta (l. Lipót). Harmadik fia, Ferdinánd György a Koburg-Koháry család megalapítója lett. Koburg-Koháry magyar hercegi család törzsapja Ferdinánd György (l. Ferdinánd 33.) koburgi herceg volt, ki 1817. nőül vette Koháry Antal herceg egyetlen leányát, Mária Antónia Gabriellát; miután neje már előbb fiusítva volt, megkapta vele a murányi, csábrági és szitnyai uradalmakat, s az 1827. évi XLI. törvénycikk honosította őt Magyarországban. Három fia maradt: Ferdinánd, ki 1836. II. Mária portugál királynő férje lett (l. Ferdinánd 23.); Lipót (szül. 1824 jan. 31., megh. 1881 jul. 26.), osztrák tábornok; és Ágost Lajos, cs. és kir. vezérőrnagy, szül. 1818 jun. 3., megh. 1881 jul. 27. Miután bátyja a portugál trónra lépett, az elsőszülött jogait örökölte és a magyarországi jószágok kormányzója lett. 1843. kelt össze Mária Klementina bourbon-orleansi hercegnővel, Lajos Fülöp király leányával s kezdetben Párisban lakott. Midőn a forradalom apósa trónját megdöntötte, részint Bécsben, részint Magyarországon tartózkodott. Az osztrák hadseregben vezérőrnagyi rangot viselt, s 1867 óta az urak házának örökös tagja volt. Kedvelte a művészeteket; tagja, majd védnöke volt a bécsi művészegyletnek; sokat tett a magyar ipar (szatracenai kohó) és mezőgazdaság fellendülésére. Neje, Klementina hercegnő, a Bourbon-Orleans családból, szül. Párisban 1817 jun. 3.; férje halála óta rendesen Ebenthalban (Alsó-Ausztria) lakik; utóbbi időben többször meglátogatta legifjabb fiát, Ferdinándot (l. o.) Szófiában, kiért különben is sok áldozatot hozott. E házasságból három ifju és két leánygyermek sarjadzott. Ezek: - K. Fülöp, honvéd-tábornok, szül. Párisban 1844 márc. 28., de Bécsben és Magyarországban nőtt fel. Ott volt a königgrätzi csatában (1866) is, s aztán (1868. és 1872) öccsével, Ágost Lajossal, a braziliai császári hajóraj címzetes tengernagyával, tengeren tuli utazásokat tett, melyeket megirt: Vadászatok négy világrészben (magyarul Budapest 1891) c. alatt, Cariudo (japánul a. m. vadász) álnéven. Mint szenvedélyes éremgyüjtő irodalmilag is foglalkozott a numizmatikával; a magyar földrajzi társaság tiszteletbeli tagja s (1891 óta védnöke is. 1875 nőül vette Lujza hercegnőt, II. Lipót belga király leányát, Stefánia özvegy trónörökösnő testvérét; azóta sokat tartózkodik Budapesten, s részt vesz a magyar közéletben is. 1881. aranygyapjas lovag és fenség címet kapott. - K. Ágoston Lajos, II. Pedro detronizált (1889) braziliai császár veje, szül. Euben (alsó-szajnai megye) 1845 aug. 9. 1864 dec. 15. nőül vette Leopoldina braziliai hercegkisasszonyt, s a braziliai császári hajóhad tengernagya lett. 1893-ban, midőn Braziliában a legitimista párt föllázadt és Mello tengernagy döntő győzelmet aratott a Peixoto-kormány csapatai fölött, hire járt, hogy K. Ágost herceget proklamálják apósa trónjára; de nem történt meg. - K. Klotild Mária Amália főhercegasszony, született Neuillyben 1846 jul. 8. Gondos nevelésben részesült és megkedvelte a művészeteket, különösen a zenét s a festészetet. 1864 május 12. nőül ment József királyi herceghez (l. o. és u. o. az ezen frigyből származó gyermekek nevét is), kivel azóta állandóan Alcsuthon tart udvart. K. főhercegnő élénken érdeklődik a tudományok és művészetek iránt; maga is kedvteléssel fest és rajzol, ebbeli hajlamait örökölték leányai (Mária Dorottya és Margit hercegkisasszonyok) is, kiktől a Vasárnapi Ujság és a Segítség-Album közölt több rajzot. K. hercegasszony nagyon jótékony s szivén viseli a humánus intézetek érdekeit: nevét Budapesten egy árva- és szeretetház viseli. - K. Amália Mária Lujza hercegasszony, szül. Koburgban 1848 okt. 23., megh. Biedersteinban 1894 máj. 6. 1875 szept. 20. nőül ment Miksa bajor herceghez, Erzsébet magyar királynő testvéréhez (megh. 1893 jun. 12), kit nemsokára követett a sírba. - K. Ferdinánd Miksa, bolgár fejedelem, l. Ferdinánd (8).
l. Koberger.
(Pfandschaftsrecht), a régi rajnamelléki pfalzi grófoknak megszünt joga, amely szerint az elzálogosított állami javakat a zálogösszeg letétele mellett birtokba vehették s birtokban tarthatták, mig azokat az állam ki nem váltotta.
középkori magyar zenész és énekmondó, afféle, ami a hegedős, pengetni való húros hangszeren játszott. E név legelőször 1326 és 1364-iki oklevelekben fordul elő. L. ez énekmondókról általában Lantos cím alatt.
attól különbözik a régibb kobzoktól, hogy fektetve s nem kézben tartva kezelték s hogy húrjai rendesen érchúrok voltak.
v. csepü, a kendertilolás és fésülés alkalmával keletkező hulladék, továbbá minden felfoszlott v. tépés módjára széjjelszedett kötéldarab, mellyel a palánkdeszkák hézagait kitömik és dugacsolják. A hajón fehér v. kátránymentes és fekete v. kátrányos kócot különböztetnek meg, dugacsolásra csak a fekete kócot használják.