a nőnemü sertés. K.-malac a szopós v. elválasztott; süldő-K. a néhány hónapos; tenyész-K. a tenyésztésre használt nőnemü sertés.
(ném. Block an Block; ol. a baciare; ang. chock-a-block) egy csigasor vagy csigázó akkor, ha az átfutó kötél annyira meghúzatott már, hogy a két csiga egymáshoz ér.
l. Mosaburg.
Antal, geologus és paleontologus, szül. Zomborban (Bács-Bodrog) 1843 jan. 7. A gimnáziumot Kalocsán és Baján végezte. 1861-64. a budapesti tudomány-egyetem bölcsészetkari kallgató lett, hol különösen a mennyiségtan és természettudományi tárgyakkal foglalkozott. 1865. az eperjesi állami kat. főgimnázium rendes tanárnak, 1867. a József-műegyetemre termszetrajzi, 1868-ban pedig a tudomány-egyetemre ásvány-földtani tanársegéddé nevezték ki. Mind tudomány-egyetemi tanársegéd Szabó József oldala mellett a górcsövi kőzetvizsgálattal foglalkozott. 1869. az akkor fölállított magyar kir. földtani intézethez nevezték ki. Miután a Vértesben és Bakonyban a geologiai felvételeket befejezte, még ugyanazon év őszén állami ösztöndíjjal a bécsi és bonni egyetemeket látogatta meg. 1871. a budai kat. államgimnázium természetrajzi tanárává és 1872. az akkor fölállított kolozsvári egyetemre nevezték ki az ásvány és földtan nyilvános rendes tanárává, 1874. a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorává kreálta. Kiváló tudományos munkásságának elismeréseül a magyar tudományos akadémia 1875. levelező és 1984. pedig rendes tagjává választotta. 1891-92. az egyetem rektora volt. 1895. a budapesti egyetemre neveztetett ki a geologiai és paleontologiai tanszékre. Tanulmányi célból bejárta nemcsak egész Magyarországot és különösen Erdélyt, hanem egész Nyugat- és Dél-Európát. Többször beutazta Német-, Francia-, Angol- és Olaszországot, valamint Hollandiát, Belgiumot és Svájcot. Több mint kétszáz dolgozata jelent meg részint külföldi, részint belföldi folyóiratokban, részint mint önálló munkák. Sok őslényt kereszteltek el a belföldi és külföldi szakférfiak K. nevéről. Ő maga szintén több új kövületnemet és fajt vezetett be az irodalomba, melyeket ő fedezett fel, valamint a Pseudobrookit nevü új ásványt is. Főbb művei a következők: A górcső alkalmazása a kőzettanban (Akadémiai Értekezések XVII. sz. 1869); A Bakonyhegység és északnyugati részének nummulitképlete és fiatalabb képződményei (Földtani Közlöny 1871); A congeriaképlet a Bakony nyugati szélén Pápa-Teszértől Polányig (u. o. 1872); A zilahi Meszesen előforduló hippuritekről (Erdélyi Muzeum 1874, 7. sz.); A dunai trachitcsoport (1877); Az aranyi hegy kőzete és ásványai, s ezek közt két új faj (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1878); Mineralogische-petrographische Notizen aus Siebenbürgen (Tschermák G., Mineral-Mittheilungen 1877); A ditrói syenittömzs kőzettani és hegyszerkezeti viszonyairól (Akadémiai Értekezések, 1879); Az 1880 okt. 3-iki közép-erdélyi földrengésről (Orv. Természettudományi Értesítő 1880); Jelentés az 1882 febr. 3-iki meteorkőhullásról (u. o. 1883); Ergänzender Bericht über den Meteorsteinfall bei Mócs in Siebenbürgen am 3. Februar 1882 (Tschermak's Mineralogische und petrografische Mittheilungen 1882); Erdély ó-tertiaer echinidjei (Földtani Évkönyv, VII. köt. 1884); Erdély ásványainak kritikai átnézete (1885); Ásvány-, kőzet és földtan vezérfonala (a középtanodák számára, VI. kiadás 1886); Erdély felső tertiaer üledékeinek echinidjei (Orvosi Természettudományi Ért. 1887); Új adatok a Kolozsvár vidéki diluviális fauna ismeretéhez (u. o. 1888); A málnási hypersten tartalmu augitandesit előfordulási viszonyairól (u. o. 1888); Vezérfonal az ásványtan egyetemi előadásaihoz (1889); Érdekes ősemlős maradványok előfordulása a hidegszamosi aranybánya mellett (u. o. 1890); Erdély ősemlőseinek átnézete (1891); Az erdélyi medence harmadkori (tercier) képződményei (I. rész Palaogen csoport, Földt. Évkönyv X. 1894). Számos jelentés a földtani intézet megbizásából végzett földtani fölvételekről Kolozsvár, Torda és Bánfy-Hunyad vidékéről. Számos jelentés az erdélyi muzeumegylet megbizásából végzett kirándulásokról az egylet folyóiratában az Orv. Term.-tud. Ért.-ben. Szerkeszti az Orvosi Természettudományi Értesítő természettudományi szakfüzeteit.
természetrajzi nevek mellett vagy a Koch Dániel József, vagy a Koch Károly, vagy pedig a Koch Károly Lajos vezetékneve, akik közül az utóbbi Kuselben 1778 szept. 22. szül. és meghalt Nürnbergben 1857 aug. 23.; különösen a levéltetvek és százlábuak tanulmányozásával foglalkozott. Nevezetesebb munkái: Die Pflanzenläuse Aphiden (1854-57) és Die Myriapoden (1863).
1. Gottfried Henrik, német jeles szinművész és dramaturgiai iró, szül. Gerában 1703., megh. Berlinben 1775. 1766-ban a lipcsei szinház igazgatója volt, 1771 óta pedig saját szintársulatának élén működött haláláig Berlinben. K. a német szinpadon sok tekintetben korszakot alkotott; az addigi burleszk vígjátékok helyett behozta a víg operettet és azt mint úttörő 1752-ben megkedveltette Lipcsében.
2. K. József Antal, német festő, szül. Obergibelnben (Tirol) 1786 jul. 27., meghalt Rómában 1839 jan. 12. A stuttgarti Károly-iskolában tanult, de innen 1792. Strassburga, majd Svájcba szökött, 1795. pedig Rómába vándorolt, itt megismerkedett Carstensszel és az ő tanítványának vallotta magát. A római francia okkupáció ideje alatt, 1812-15. Bécsben tartózkodott. Leghatározottabb képviselője az u. n. történeti tájképfestészetnek. Gyülölte azt a modort, mely a tájat a maga puszta valóságában ábrázolja; idealizál, a szép formákra fekteti a fősúlyt, amellett a szereplő személyeket nem mint puszta staffaget, hanem mint a festmény lényeges alkatrészetit alkotja meg. Legkitünőbb művei: Noé áldozata, Hylas; Polyphemos; Nausikaa; Apollo; Diana; Macbeth és a boszorkányok; A Schmadri vizesés Svájcban; Tiroli népfölkelés; A San Francesco kolostor Civitella mellett; Olevano; A Tiberis völgye, stb. Rajzokat készített Dantéhez, Ossiánhoz, Humboldt Sándor műveihez, freskóképekkel díszítette a hires római Marsimi-nyaraló Dante-termét. Érdekes szatirikus irata, melyet a művészi ízlés meghamisítói ellen intézett, a Moderne Kunstchronik. Briefe zweier Freunde in Rom und der Tartarei über das moderne Kunstleben und Treiben oder die Rumfordische Suppe (Karlsruhe 1834). V. ö. Frimmel, a Dohme-féle Kunst und Künstler-ben. (Lipcse 1884).
3. K. Károly, német botanikus, szül. Ettersbergben, Weimar mellett 1809 jun. 6., megh. Berlinben 1879 máj. 25. Jenában és Würzburgban az orvosi tudományokat tanulta, 1833. visszatért Jenába, hol egy év mulva a botanika docense lett. 1836-38., valamint 1843-45. nagy utazást tett Keleten, s azután Berlinben habilitáltatta magát, hol később az egyetemen rendkivüli tanár lett. Művei: Reise durch Russland nach dem kauk. Isthmus (2 köt., Stuttgart 1842-43); Wanderungen im Orient (3 köt., Weimar 1846-47). Főműve: Dendrologie (2 köt., Erlangen 1869-72).
4. K. Keresztély Firgyes, német jogász, szül. Mohrinban, a neumarki Königsberg mellett 1789 febr. 9., megh. Neisseben 1872 jan. 21. Jogot végzett, aztán több törvényszéknél hivataloskodott. 1840. a hallei országos és városi törvényszék és 1841-ben a neissei hercegségi törvényszék igazgatója lett. 1854. nyugalomba vonult. Művei közül említjük: Versuch einer systematischen Darstellung der Lehre vom Besitz nach preuss. Recht (Berlin 1826, 2 kiad. 1839); Das Recht der Forderungen (Boroszló 1836-43, 2. kiad. 1858-1859); Lehrbuch des preuss. gemeinen Privatrechts (3. kiad. u. o. 1857-58, 2 kötet); Prozessordnung (Berlin 1851, 6. kiad., u. o. 1885, 4 köt.); Beurteillung der ersten 10 Bände Entscheidungen des Obertribunals (u. o. 1847).
5. K. Kristóf Vilmos, német hisztorikus és publicista, szül. Buchsweilerben 1737 máj. 9., megh. Strassburgban 1813 okt. 29. Egyideig a Schöpfin alapította államtudományi tanintézetet vezette Strassburgban, 1774. nemességet kapott. 1739. mint az elzászi protestánsok képviselője Párisban kieszközölte, hogy azoknak a jogait elismerték. A nemzetgyülésben a jog mellett tartott védelme miatt 11 hónapi fogságba került. Mint a párisi törvényszék tagja, K. 1802. sikerrel fáradozott a strassburgi egyetem újból való helyreállításán. Művei: Tableau des révolutions de l'Europe (Lausanne 1771, 3 köt., új kiad. Páris 1813, 4 köt. folyt. Schöll); Tableau des révolutions de l'Europe dans le moyen-age (Strassburg 1790, 3 köt.); Sanctio pragmatica Germanorum illustrata (1789); Abrégé de l'histoire des traités de paix depuis la paix de Westphalie (Basel, 1797, 4 köt., 2. kiad. tökéletesítette Schöll, Páris 1817, 15 köt.); Tables généalogiques des maisons souveraines du Nord et de l'Ouest de l'Europe (Strassburg 1782, Páris 1815). V. ö. Schweighäuser és Fritz, Christoph Wilh. v. K. (Strassburg 1814).
6. K. Rikárd, a német birodalmi bank igazgatósági elnöke, szül. Kottbusban 1834 szept. 15. Berlinben tanult, egyideig birósági hivatalnok volt. 1870. a kir. porosz bank főigazgatósághoz hivták meg, 1871. titkos pénzügyi tanácsossá és a bank főjogtanácsosává nevezték ki. 1876. a birodalmi bank szolgálatába állott s annak szervezésében jelentékeny része volt. 1876. titkos pénzügyi főtanácsossá, 1887.a birodalmi bankigazgatóság alelnökévé s 1890. elnökévé nevezték ki. 1894. nem fogadta el a felajánlott igazságügyi tárcát. Számos lapban megjelent jogi és pénzügyi dolgozaton kivül több önálló munkája is van. Megemlítjük a következőket: Zur Reform der preussichen Konkursrechts (Berlin 1868); Über die Zulässigkeit der Beschlagnahme von Arbeits- u. Dienstlöhnen (u. o. 1869); Abrechnungsstellen in Deutschland u. deren Vorgänger (Stuttgart 1883); Die Reichsgesetzgebung über Münz- u. Bankwesen etc. (2. kiad. Berlin 1890); Geld u. Wertpapiere (a Beitraumalutgen zur Erlaumalututerung des Entwurfs eines bürgerlichen Gesetzbuches 4. füzetében, u. o. 1889) stb. Több törvényjavaslatot ő dolgozott ki. 1882 óta a jogászegyesület elnöke.
7. K. Róbert, német orvos, született Clausthalban 1843 dec. 11. Orvosi tanulmányait Göttingában végezte 1862-66., majd tanársegéd lett a hamburgi kórházban, 1866. mint gyakorló orvos letelepedett Langenhagenben Hannover mellett, nemsokára Posen tartomány Rackwitz községében, majd 1872. mint fizikus Wollsteinban. Itt főként bakteriologiai tanulmányoknak szentelte idejét, tanulmányozta a sebfertőzést, szeptikémiát, lépfenét; kutatási eredményét Zur Aetiologie des Milzbrandes (1876), és Untersuchangen über die Aetiologie der Wundinfectionskrankheiten (Lipcse 1878) címü nagybecsü dolgozataiban tette közzé, mire a Reichsgesundheitsamt rendes tagjává lőn meghívta Berlinbe. A mikroszkópiai technikát sok hasznos újítással gazdagította, a górcsövi preparatumok több új festési módját találta fel, mely utóbbiak segítségével sikerült neki 1880. a gümőkór bacillusát is felfedeznie, mely bacillust az állati szervezeten kivül is sikerült tenyésztenie és vele állatokon kisérletileg gümőkórt előidéznie. 1883. titkos kormánytanácsossá nevezték ki s mint a német koleraexpedició vezetőjét Egyiptomba és Indiába küldték, mely kiküldetése alkalmával fedezte fel a kolera kórokozóját, a kommabacillust. Felfedezéseért a német birodalom 100,00 márka tiszteletdíjban részesítette és 1885. Berlinben nyilvános rendes egyetemi tanárrá és a közegészségi intézet igazgatójává nevezték ki. Nagyszámu dolgozatai közül felemlítjük még: Über die Milzbrandimpfung (Berlin és Cassel 1882); Beitrag zur Aetiologie der Tuberkulose (Berliner klin. Wochenschr. 1882). Nagy számban jelentek meg ezenkivül dolgozatai a Mitteilungen aus dem kaiserlichen Gesundheitsamt-ban. V. ö. Vasárnapi Ujság (1890 757. és 1884 485. old.).
8. K. Vilmos Dániel József, német florista, szül. Kuselban 1771 márc. 5., megh. Erlangenben 1849 nov. 14. Jenában és marbugban orvosi tudományokra adta magát, 1795. Trarbachban, 1789. Kaiserslauternban mint városi főorvos működött. Ez alatt a természettudományokkal is buzgón foglalkozott. Entomologische Heftet (Frankfurt 1803, 2 füzet), Ziz-zel együtt pedig Pfalz flóráját: Catalogus plantarum florae Palatinae (Mainz 1814) adta ki, azután Röhling Deutschlands Floráját dolgozta át (M. m. Frankfurt 1823-1839, 5 kötet). Ismertette a fűzfákat (De Salicibus Europaeis, Erlangen 1828). 1824-ben Erlangenbe az orvostan és botanika tanárának hivták meg, s a botanikus kert igazgatója és udvari tanácsos lett. Legkiválóbb műve: Synopsis Florae Germanicae et Helveticae (M. m. Frankfurt 1837, 2. kiadás 1843-47). Ennek kivonata a Taschenbuch der deutschen und schweizerischen Flora (Lipcse 1844, 6. kiad. 1865, 8. kiad. [Halliertől] 1881). E kitünő munkájába K. fiume vidékét is belé foglalta s Fiume jellemző növényeit is ismerteti. Neilreich, Diagnoten der in Ungarn u. Slavonien bisher beobachteten Pflanzen, welche in Koch's Synopsis nicht enthalten sind címü jeles munkájával (Bécs 1867) K.-nak e munkáját mintegy hazai florává egészítette ki.
János, lengyel költő, született Syczynben, a radomi vajdaságban 1530., melgh. Lubinban 1854 aug. 22. Husz éves korában atyja Németországba, Padovába, Rómába, Velencébe, Párisba küldötte, hogy ismereteit bővítse. Hazájába 1557. tért vissza és Zsigmond Ágost király szekretáriusa lett, később azonban lemondott minden méltóságról és kitüntetésről s visszavonult a vidéki élet magányába. A lengyeleknek egyik legjelentékenyebb költője: költőfejedelemnek nevezték. Nemes, tiszta karakter s igaz lengyel hazafiság jut kifejezésre tartalmas, mély érzésü verseiben. Gyönyörü nyelven irt, ő honosította meg a nyugati formákat a lengyel irodalomban. De jelentékenysége nagy nemzeti hatásában rejlik. Midőn Párisban tartózkodott, onnan hazaküldötte Mit akarsz tőlünk Uram c. versét, ez hazájában oly nagy lelkesedést keltett, hogy az öreg Naglovics őt, az ifju embert mondotta a legelső lengyel költőnek. Legszebb műveit birtokán: Czarnolasban irta. Sok latin munkán kivül lengyel nyelven irt munkái közül nevezetesek: A szatir; A kérő; Elégiák leánya halálára; Apróságok. Irt sok szép dalt. Versben fordította le, illetve átköltötte Dávid zsoltárait oly művészettel, hogy katolikusok, luteránusok, reformátusok (a reformáció korában) egyaránt lelkesedtek érte. Az Iliaszból tárgyat merített egy antik formáju drámához, kórusokkal: A görög követek elutasítása címen, amelynek ma is nagy hatása volna, ha stilszerüen előadnák. De a lengyel szinpad akkor még igen kezdetleges volt, azért nem irt K. több drámát. Művei számos kiadásban jelentek meg. Öccse Péter (megh. 1620.) és rokona András műfordításokkal szereztek érdemeket a lengyel irodalomban. Orlando Furioso és A megszadított Jeruzsálem fordítása K. Pétertől való (Kiadták Krakóban 1618., illetve 1799.).
7 km. hosszu és 1-4 km. széles tó a Bajor-Alpok lábánál, Kochel falu mellett, a bajorországi Felső-Bajor-kerületben, 605 m. magasban; D-en szép hegyek: a Yochberg, Herzogenstand és Heimgarten szegélyezik és választják el a 2 km.-nyire fekvő Walchenseetől. É-i része mocsáros; a Loisach folyik rajta keresztül. Partján Kochel falu mellett látogatott fürdő van.
(a héber khakhamlason a. m. okos nyelv rontott alakja), tolvajnyelv.
180 km. hosszu, jobboldali mellékfolyója a Neckarnak. A Sváb-Jurában, Oberkochen mellett a Fekete- és Fehér-K. összefolyásából ered és Knochendorf alatt torkollik. Kanyargós, szűk völgyében fölveszi a Leint, Bibert, Kupfert és a Bühlert.