(ang. coaks), ha ásványszenet a levegő kizárása mellett erősen hevítünk, a benne levő viz és szénhidrogén gázalakban elillan és csak tiszta szén marad vissza; az ásványszén legtöbb fajából eképen visszamaradó szén poralaku és tüzelésre nem alkalmazható; de a fekete kőszénnek ama faja, melyet tapadó kőszénnek neveznek, a kiégetés alkalmával egyszersmind megolvad rövid ideig, összetapad és a gázok elillanása után visszamaradó K. fémfényü, kemény, az üveget karcolja és nagy hőfejtő képessége miatt a legjobb tüzelő anyag nagy hőség előállítására; ez okból általánosan használják a fémkohók nagy olvasztóiban. L. Tüzelő szerek.
többnyire kátrányban főzött homokkőből épített magas hengeres tartók, melyeket koksszal töltenek meg. A kokszra eresztett viz vagy egyéb folyadék finoman megoszola folyik folyton lefelé. A K.-t a gázokkal végrehajtott különböző műveletekre használják, mely gázokat a torony alján szokás bevezetni, hogy a felülről jövő leszivárgó folyadék ellen fölfelé hatoljanak. Ez által a gáz és viz oly bensőleg érintkezik egymással, hogy kölcsönös egymásra való hatásuk a lehető legmagasabb mértékben megy végbe. El lehet ugyanis a gázt vagy a kevert gázok egyikmásik alkatrészét ezáltal nyeletni, ami némelykor a gáz tisztítására nézve nagy fontosságu, más esetekben pedig a folyadék természetének szándékolt megváltoztatástát eredményezi.
és kókuszdió (növ.), l. Kókuszpálma. K.-dió, lisszaboni, l. Attalea.
1. lakatlan kis szigetcsoport a Nagy-oceán K-i részében, mintegy 300 angol mértföldnyire a Panama-szorostól. - 2. K., szigetcsoport az Indiai-oceánban, l. Keeling-szigetek.
vagy kubai grenadillfa (növ.), l. Grenadillfa.
kókuszdióolaj, kókuszvaj (Oleum Cocois), a kókuszpálma (Cocos nucifera) magjának beléből készített zsír. Az olaj előállítása céljából a magot (koprah) megfőzik, aprítják s kisajtolják. A kisajtolt tejszrü terméket nagy üstökben felmelegítik s a fenn úszó zsírt leszedik. Nem rég óta a szárított diókat Európába is hozzák s itt dolgozzák fel. A K. frissen szép fehér, íze szelid, szaga különös, de kellemes; könnyen megavasodik s ilyen állapotban szaga kellemetlen csipőssé, íze pedig karcossá válik. 24 Celsius-foknál olvad meg, közönséges hőmérsékletnél vajszerü. Lényeges alkotó részei: a laurosztearin-, myristin-, palmitin- és kaprilsav gliceridjei. Nálunk háromfajta K. található a kereskedelemben, u. m. a kokhinolaj, a cejlonolaj és kopraolaj. Ezek közül a legjobb a kokhinolaj; kopraholajnak az Európában szárított magból sajtolt K.-at nevezik. Főképen szappant gyártanak belőle, de mint sztearin-keveréket olcsó gyertyák készítéséhez s jelentéktelen mennyiségben orvosszerekre is használják.
(növ., Cocos L., kulepa, kalappa), középmagasságu v. egész nagy fa a két földség forró vidékein (35 faj). Törzse sima, gyűrüzött v. a levélnyél-maradéktól pikkelyes, belül puha és taplós, levele szárnyalt, sallangja szálas. Virágbuzogánya az alsóbb levelek tövéből nő, himes virága sárga, termő virága zöld, gyümölcse (kókuszdió) ellipszoid vagy tojásdad, egymagu, héja vastag és rostos, csonthéja valóban csontkeménységü, magva odvas. A portugál az alján háromliku kókuszdió meg a majomfej (cocos, coquin) között bizonyos hasonlatosságot lát, azért a K.-t coqueiro-nak nevezte. Nagyon hasznos fa. A cocos nucifera L. (igazi K., l. az Olajnövények képén) 20-30 m. magas, a tövén csak 0,3-0,6 m. vastag. Tropikus. Ázsiában sűrü erdei vannak, de a forró tartományban mindenütt ültetik. Törzse gyűrüzött, gyökere mélyre nem hat, de azért oly erősen és rugalmassággal van a földben, hogy a leghevesebb orkán sem birja leteríteni. Levele 4-6 cm. hosszu, nyele tövét szívós barna rostozat fogja körül, levélkéje kardforma. Virágburokja 1 m. hosszu. 8 éves korától egész száz évig az évnek minden szakában érlel gyümölcsöt, egy virágzatból 10-30 lesz, tehát több virágzatából kedvező körülmények között 150 v. több is van rajta. Ez a gyermekfej-nagyságu kókuszdió. Külseje szivacsos rostos, hosszas, sárga, dinnyeforma, háromoldalu. Fehér, azután megbarnuló csonthéjában eleinte édes tejnemü folyadéka (kókusztej) van, de végre megkeményedik, mint a csonthéja is. Dióját frissében v. elkészítve fogyasztják. A K. a trópusok leghasznosabb pálmája, a hindu népmonda szerint 99-félére jó. A kókuszdió hét hónap alatt érik meg, évenkint 4-5-ször szedik. Az éretlen dió teje (leves endospermiuma) frissítő, édes, kissé összehúzó ízü, erjedve és desztillálva erős szeszital (kelet-indiai arrak), puncsba nagyon dicsérik. Az érettebb dió megkeményedett bele mogyoróízü és tápláló étek, az egész érettből vajnemü, nagybecsü olajat sajtolnak (l. Kókuszolaj). A dió belét Európában kopperahnak v. koprának hivják. Héja szépen fényesíthető és olyan kemény, hogy esztergályozni lehet. Lámpát, mindenféle edényt, szelencét, kanalat, gombot csinálnak; szenesítve jó faszén és kinrussz, de fogpor is lesz belőle. Fiatal hajtása, levele, meg a tetőrügye (pálmasziv) nemcsak kitünő főzelék, hanem meghasogatásából vagy levágása után, sebéből több napon át nedv folyik. Összegyüjtik, megerjesztve suri-lé néven kedvelt pálmabor. Ize édes-savanyus, a kókusztejnél még jobb ízü. Levelével kunyhót fednek v. kosarat, kalapot, ernyőt, a levélerezetéből és a gyümölcs rostos kérgéből (roya, koir, kókuszrost) ponyvát, vászonszíjat, lábtörlőt, halászhálót, kefét, seprőt, ecsetet csinálnak v. más holmit fonnak és ágynemüt tömnek ki, erős kötelet sodornak. Ameddig a K. bőven gyümölcsöz, s pedig 35-40 esztendős koráig, a belseje olyan taplós, hogy a törzse csak kerítésnek és vizcsőnek használható. Később sokkal keményebb, ekkor tüskésdisznófa v. palmyra-fa néven épületfa és butorfa, apróbb csecsebecsének is feldolgozzák. A Cocos butyracea L. v. vajtermő K. új-granadai és venezuelai; fölséges magasságáért fenség-pálmának is nevezik. Magva ehető. Vajnemü hasznos zsiradékot (pálmavaj, kókuszvaj), fája pálmabort, épületfát és műfát termel. Törzse a csúcsa felé csak kevéssel vékonyabb, az indus levágja, ott, ahol a levele meg a virágja kinő, kivájja, mintha sajkát akarna csinálni. Negyednapra a mélyedés sárgásfehér, nagyon tiszta, édes bornemü folyadékkal telik meg; 18-20 napon át naponkint öszegyüjtik. Az utolja már kevésbbé édes, de szeszesebb, azért többre becsülik. A C. Guinensis Jacq. 4 m. magas fa, de az átmérője csak 2,5 cm. Tabago szigetén sok terem, sétavesszőnek (tabagó-nád) Franciaországba szállítják. A Cocos aculeata Jacq. (makawfa, makaseba-pálma) Ny.-Indiában, Guayanában és Braziliában terem, gyümölcse ehető, nagyon jó illatu pálmaolajat termel, mosdószappannak és orvosságnak használják. A C. vinifera Örst. nicaraguais costaricai. Magvából szintén olaj lesz, törzsében cukros lé képződik, s belőle a kogelbort szűrik. A C. coronata Mart. braziliai, törzse beléből a nép kenyeret süt, diójából pedig olajat sajtol. A K.-nak néhány faja pálmateremben is díszlik, a braziliai Cocos flexuosa Mart. (l. a Díszlomb I. mellékletén) pedig csinos és kedvelt szalondísz.
(növ.), l. Ikakófa.
(növ.), l. Kókuszpálma.
l. Kókuszolaj.