(lat. a. m. gyüjtő), a dinamoelektromos gépek egyik lényeges alkotó része. Feladata a fegyverzet egyes tekercseiben indukált áramok felvétele és átvezetése a külső munkakörbe. Lényegileg három fő alkotó részből áll: 1. Az áramtermelő tekercsekkel fémesen összekötött szegmenshenger. 2. A forgó szegmenshengerrel fémesen érintkező és az áramot átvezető kefék. 3. A beállítható kefetartók. (l. Dinamolektromos gépek.) A szegmenshenger a nyitott tekercsü dinamoknál kétszer annyi egymástól és s fegyverzet tengelyétől is szigetelt szegmensből áll, mint a hány tekercse van a fegyverzetnek. Az egyes tekercsek drótjának eleje egy ily szegmenshez, mig vége két sarku dinamónál az átlósan átellenes szegmenshez van kapcsolva. Ha már most e tekercs a dinamomágnes térben forog, benne eletromótoros erő indukálódik és abban a pillanatban, amidőn e tekercset a két áramkefe a külső körön át zárt áramkörré csukja, az igy keletkezett körben áram fog keringeni. Mihelyt azonban a szegmensek a keféket elhagyják, a tekercsek ismét szigeteltek lévén, az áram megszünik. Ily nyitott tekercselésü dinamók a Brush- és Thomson-félék, amelyeknél természetesen az egyes tekercseket akkor csukják zárt áramkörré a K.-kefék, amidőn az a mágneses mező leghatásosabb részében mozog, vagyis a legtöbb máneses erővonalat szeli.
A legtöbb dinamo fegyverzete azonban zártkörü, azaz minden egyes tekercs vége és a következő tekercs eleje egymással és egy K.-szegmenssel van összekötve. Mivel az egyes tekercsekben azoknak a dinamomágneses terében elfoglalt különböző helyzetének megfelelően különböző elektromos erők lépnek fel, ezzel voltaképen azt tesszük, mintha fokozatosan bizonyos maximális erősségig emelkedő, majd kezdő értékére visszaeső erősségü, de egyenlő számu két sor hidro-elemet kapcsolnánk egymás ellen egy körbe. Nyilvánvaló azért, ha most ezen kör azon két pontja, ahol az egymás ellen ható elektromótoros erők éppen egyenlők, vagyis a 2 sorvégén át e kört egy másik veztővel átkötjük, akkor ezen utóbbi módon keletkezett új körben áram kering és pedig az átkötő drót érintő pontjától jobba és balra levő elemekből kiindulva, a zéruspont pedig a két elemsor közepére esik.
A zártkörü dinamóknál ennek megfelelően az áramkefék azon szegmenseken fekszenek, amelyekhez éppen a legkisebb elektromos potenciálkülönbséget mutató tekercsvégek vannak erősítve, vagyis amelyek a mágneses erővonalakkal a legnagyobb szöget képezik. Ebből azonban nyilvánvaló, hogy a K. az áramot összegyüjtve nemcsak felveszi, hanem azokat egyirányuvá is teszi.
[ÁBRA] 1. ábra. Szegmenshenger hosszmetszetben.
[ÁBRA] 2. ábra. Szegmenshenger keresztmetszetben, a kefetartókkal és kefével.
[ÁBRA] 3. ábra. Szegmenshenger oldalt nézve, a kefetartókkal és kefékkel, valamint a csapággyal.
Szerkezetileg a szegmenshengert annak egy igen elterjedt alakjában 1. ábránk mutatja. A fegyverzet tengelyére, annak egyik oldalán van ékelve az a test, mely fémhengerből áll. Ennek fecskefarkalaku mélyedésébe rakják az ugyanily alaku b szegmenseket akkép, hogy minden oldalról szigetelve legyenek. Elől azután a szinte fecskefarkuan alakított c gyűrüt tolják reájuk, melyet a d csavaranya rögzít helyén. Minden szegmensnek van egy hozzá forrasztott vagy vele egy testből álló és felfelé nyuló g karja, melyhez vagy közvetlenül hozzáforrasztják a tekercsvég drótját, avagy csavarral erősítik meg. A forrasztásnak a biztos kontaktus az előnye, mig a csavarral való megerősítés mellett a kötés gyors megoldhatósága szól, a bemutatott szerkezetnél e két cél aképen van egyesítve, hogy a tekercsvég e-nél forrasztva van, az e rézöntvény pedig f-nél nagy és simára megmunkált felületével van a g karhoz csavarral megerősítve.
Az egyes szegmenseket rézből, bronzból, öntöttvas és acélból is készítik. Réz és bronz mellett azok jó elektromos vezető tulajdonsága szól, mig öntöttvasat és acélt azoknak a surlódásnál mutatkozó előnyös tulajdonságuk és azon gyakorlati tapasztalat ajánl, hogy különnemü fémből álló érintkező felületek között a szikraképződés kisebb mérvben szokott mutatkozni. Az egyes szegmenseket egymástól és a K. testtől azbeszt, csillám, sajtolt papir, fibrin és más hasonló szigetelő anyagok közbeiktatásával szigetelik, Siemens légszigetelést alkalmaz, azaz az egyes szegmensek ugy vannak a tengelyre erősített réz fogaskerék egyes mélyedéseibe szigetelten beerősítve, hogy ugy egymás közt, mint köztük és a tengely között megfelelő köz marad, amelyet csupán a levegő tölt ki. Ezen elrendezésnek megvan az az előnye, hogy a surlódás folytán lerakódó por a különben is szigetelő közöket nem hidalja át, mert a központfutóerő tova röpíti; ugyanaz történik a surlódás csökkentésére odacseppentett, avagy a csapágytól kiragadott olajjal is, minek továbbá megvan még az az előnye is, hogy e keverékből a K.-on káros befolyásu, ugy az egyes szegmenseket, mint a szegmenseket és K. testet fémes érintkezésbe hozó, esetleg gyulékony lerakódás nem képződhetik. Főképen káros lehet a szegmensek és szegmenstestet összekötő rövid zár, mert ezek között a potenciál különbség már lényeges lehet. A szigetelő anyagnak különben a szegmens anyagával egyenletesen kell kopnia, hogy igy egyenetlenségek ne keletkezzenek, melyek a kefék biztos működését zavarják. Az áramkefék rézlemezből, nagyobb rugalmasság okáért részben felhasított rézlemezből, rézdrótkötegekből, rézszövetből, acéllemezből és szénből készülnek. Az egyes keféket a kefetartóba erősítik, melynek egy igen elterjedt szerkezetét 2. ábránk meszetben és 3. ábránk oldalt nézve mutatja be, a 4. ábra a kefe befogó részét metszetben és az 5. ábra oldalt nézve ábrázolja.
[ÁBRA] 4. ábra. Kefebefogó metszetben.
[ÁBRA] 5. ábra. Kefebefogó oldalt nézve.
Maga az i kefe k csavarral van leszorítva és a szükséges mérvben m csavarral szabályozható rugó szorítja a K.-szegmensekre. Ezen kefefoglalat a b csapszegre van erősítve, mely a tartó keret o hosszukás nyilásába tetszés szerint beállítható a g anyával. Maga a keret a csapágy körül forgatható, ezen mozgásában az s kivágás korlátolja és ennek, valamint a benne levő e szárnyas anyáju csavarnak segítségével bármely közbenső állásban is rögzíthető, ugy hogy a keféknek bármely tetszőleges helyzetet adhatunk a szegmenshengerrel szemben.
A nagyobb dinamóknál, főképen ha több sarkuak, külön karos és emelő szerkezetet létesítenek, amelynek segítségével az összes kefék egyszerre és egy mértékben elfordíthatók avagy valamennyi kefe egyszerre leemelhető a szegmenshengerről. Szokásos ilyenkor egy széles kefe helyett mindjárt több keskenyet egymás mellett sorba alkalmazni, minek megvan az a kettős előnye, hogy egyrészt egy-egy hibás kefét üzemközben is az üzem zavarása nélkül lehet cserélni, esetleg javítani, másrészt pedig az egyes kefetartókon a keféket váltakozva rendezzük el, minek folytán a szegmenshenger egész szélességében egenletesen kopik. Az egyenletes kopás elérésére sok eetben a tengelynek némi oldaljátékot is adnak, mert ellenkező esetben a szegmenshengert több ízben kellene megmunkáltatni, mihez ismét igen magas szegmensekre volna szükség. A váltó áramu gépek K.-a csupán 2 a tengelytől szigetelt gyűrü, melyek egyrészt az egymással seriesbe avagy parallel kapcsolt tekercsvégekkel vannak összekötve, másrészt mindegyiken egy áramkefe fekszik, mely a külső hasznos áramkörbe vezeti az áramot.
1. József (nagymanyai), nagyprépost, történetiró, szül. Huszton (Máramaros) 1745 dec. 16., megh. 1832 szept. 11. A bölcsészeti és jogi tanfolyamot Pozsonyban és Nagyszombatban végezte. A hittani tanfolyam végeztével előbb Bécsbe, majd Rómába küldetett, hogy az ottani könyvtárakban a pécsi egyházmegye történetének megirásához levéltári kutatásokat eszközöljön. Útjából csak 1767. tért vissza. 1772. a pécsi püspöki könyvtár felügyelője s a papnövendékek tanára lett. Püspöke később érdemei elismeréséül 1772. pécsi kanonokká, majd 1795. kis s végre 1802. nagypréposttá nevezte ki. Nagyhirü munkájának Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis első kötet, 1782. adta ki, az utolsó kötet 1812. jelent meg. E műve összesen 8 kötetből áll s egyik dísze egyháztörténelmi irodalmunknak. Egyéb művei: Dissertatio de s. Regni Hung. Corona (1800) s De ritibus et ceremoniis in ss. missae sacrificio.
2. K. József, tudós jezsuita iró és latin költő, szül. Óváron 1703., megh. Bécsben 1766. Tanár volt Nagyszombatban, Budán. Később provinciáis. Művei: Imago heroum (Nagyszombat 1729); Cerographia Hungariae (u. o. 1734); Fasti Austriae (Bécs 1736); Laudatio funebris Guidoboldi Starrhemberg (u. o. 1737); Panegyricus S. Jo. Franc. Regis in ejus Apotheosi (Bécs 1738).
3. K. Lajos (granzowi), távirdafőigazgató, szül. Pesten 1838 augusztus 22-én, megh. Budapesten 1891 dec. 31. 1851. a hadmérnökkari akadémiába lépett s ezt, valamint a törzstiszti képesítő tanfolyamot elvégezte; az 1859-iki olasz háboruban mint főhadnagy egyik tábori távirdaosztály vezetője volt. 1862. Pálffy Móric gróf, Magyarország akkori helytartójának szárnysegéde lett; az 1866. olasz hadjáratban ismét a hadmérnöki karnál volt, ahol vezérkari bizalmas teendőkkel bizták meg. Többek között ő kisérte Sarolta özvegy mexikói császárnét, ki a pápa segélyének kikérése végett Rómába igyekezett, az olasz táborig. 1866. elhagyta a katonai pályát és a kabinetirodába fogalmazónak neveztetett ki, ahol csakhamar udvari titkárrá lépett elő. 1872. a magyar kereskedelemügyi minisztériumba lépett be, mint osztálytanácsos és átvette a távirdaszak egyik ügyosztályának vezetését. Mindjárt eleinte több szervezési változást kezdeményezett és vitt keresztül: ilyen volt a távirdaigazgatóság hatáskörének megállapítása, két év mulva 1874. a távirdaintézet szervezési alapszabályzatát, illetménytarifáját és szolgálati utasítását készítette el. 1881. miniszteri tanácsossá és országos távirdafőigazgatóvá nevezték ki. Sokat tett a hálózat rendezése tekintetében, gyorsabb munkáju gépeket hozott be, megszerezte a Teuffelhardt-féle duplex Hughes és a Digney-féle Translator-Hughes gépet, alkalmazta a Kovacic-féle ellentávirót stb. 1875-től kezdve minden nemzetközi távirda konferencián részt vett és képviselte Magyarországot. A párisi értekezleten kieszközölte, hogy a legközelebbi távirdaértekezlet Budapesten tartassék. Ez értekezlet a millennáris ünnepélyek egyik részét fogja képezni. A postának és távirdának 1887. egyesítése után az egyesített intézetek nemzetközi és személyzeti ügyeit vezette és ezenkivül az összes posta- és távirdaügyekre nézve államtitkári hatáskörrel felülvizsgálattal volt megbizva. Birta a III. osztályu vaskorona-rendet és azonkivül több külföldi rendjele volt.
1. Ferenc, osztrák hadvezér, szül. Münchengrätzben 1767 nov. 27., megh. Nápolyban 1826 aug. 22., mint az osztrák hadsereg intendánsa. Részt vett az 1813-14. francia háborukban s a fontainebleaui béke után ő szállította mint osztrák biztos a fogoly Napoleont Fontainebleauból Elba szigetére, miközben a császárt a boszus nép ellen több ízben megvédelmezte, sőt utoljára Napoleon öltözetet cserélt K.-rel. K. nagyon kedvelte a régiségtant és gyüjteménye jelenleg a lipcsei egyetem tulajdonát képezi. V. ö. Helfert, Napoleon I. Fahrt von Fontainebleau nach Elba 1814. (Bécs).
2. K. Sándor báró, osztrák lovassági tábornok, szül. Prágában 1813 jun. 3., megh. Badenben (Bécs mellett) 1890 máj. 29. Egy huszárezredbe lépett és 1848. kapitány, 1849. őrnagy, 1851. ezredes és 1859. vezérőrnagy lett s résztvett az olasz hadjáratban. 1866 óta altábornagy lett és Prágában meg Pozsonyban szolgált mint hadosztályparancsnok. 1871. a polgárminisztérium Csehország helytartójává és főparancsnokává nevezte ki, hogy a nagyfoku cseh nemzetiségi mozgalmat elnémítsa. Hivatalában nagy szigorral járt, amiáltal a csehek gyülöletét vonta magára. 1874-76-ig hadügyminiszter volt. Azontul csak mint az osztrák urakházának tagja vett még részt a politikai életben. V. ö. Vasárnapi Ujság 1874.
kisközség Bihar vmegye vaskóhi járásában, (1891) 441 oláh lakossal. Környékén nagy mennyiségben fordul elő márvány.
(trimetilpiridinek), C5H2(CH3)N. Több izomer piridinszármazék gyüjtő neve.
l. Projektivitás.
l. Gránát.
babonás asszonyok felekezete Arábiában, mely teljesen ellentétben állt az antidikomarianitákkal (l. o.), amennyiben tagjai a b. szűz. Máriát istenként tisztelték és neki kis lepényeket áldoztak.
(lat.), az összeütközés, összetalálkozás, küzdelem, egyenetlenség, civódás.
József, 48-as honvédezredes, szül. Baranyában 1808., megh. Csengelköjben, a Boszporus ázsiai partján 1889. Osztrák tisztképző intézetben nyerte katonai kiképzését. A bécsújhelyi akadémiából mint hadnagy lépett ki, s nemsokára Lombardiában Radetzky alatt szolgált. A honvédség szervezése alkalmával K., aki 1848. százados volt a Ferenc Károly-ezredben és segédtisztje István nádornak, őrnagyi ranggal lépett be a honvédségbe. Végigküzdötte a szabadságharcot, előtt a délmagyarországi, majd a dunántuli s utóbb ismét a déli harctéren adva számos jelét hidegvérü bátorságának és katonai tehetségének. Egyik legfényesebb hadi tette a pákozdi ütközetben tanusított magatartása volt; maga Kossuth ugy nyilatkozott, hogy e győzelem első sorban K. hősi erélyének volt köszönhető. K.-t ezért ezredesi rangra emelték, s a képviselőház nemzeti jutalomként ötszáz aranyat szavazott meg neki. A világosi katasztrófa után az osztrák haditörvényszék halálra itélte, és ekkor K. Törökországba menekült. Törökké lett vallásra és szokásokra nézve, majd utóbb világnézet dolgában is teljesen. Csak a katona maradt meg benne olyannak, amilyen volt. Hősi elszántságot tanusított Karsz vára ostrománál s több mint két évtizeddel később Kmetty György társaságában a Fejzi pasává lett K. Plevnát védte meg az oroszok ellen az 1854-55. háboruban. 1877. ő volt az ázsiai csatatéren küzdő török hadsereg vezérkari főnöke és mint ilyen is vitézül harcolt. V. ö. Vasárnapi Ujság 1889.