(Klizs), kisközség Nyitra vmegye nyitra-zsámbokréti j.-ban, (1891) 532 tót lakossal. Hajdan apátsággal birt, l. Kolosi apátság.
vármegye, l. Kolozs vármegye.
v. Kolozs, férfi és női tulajdonnév a. m. a latin Claudius és Claudia; Molnár Albert szerint, továbbá Magyar Benigna (Kinizsi Pálné) imakönyvében (Czech-kódex, a Magyar Nyelvemlékt. II. K.) a. m. Scholastica.
máskép Kolosfi-család (némai). Az Anjouk korában emelkedett föl: 1379. Jakab mester, ki atyjáról öröklé a K. (Claudius) nevet, királyi adományt nyert komáromvármegyei Bana és Árpa községekre. A következő században a család Néma csallóközi falut is megszerezvén, ez a családról mai napig K.-Némának neveztetik. László, 1493. Bakócz Tamás püspök és Szapolyai István nádor által visegrádi várkapitánnyá neveztetett, kinek esküvel és pecsétes levelével fogadta meg, hogy tudtok nélkül a várban lévő szent koronát sem a királynak, sem bárki másnak oda nem adja. Az 1566. meghalt K. János családját férfi ágon sírba vitte.
Nyitra vármegyében, Magyarország egyik legrégibb benedekrendi apátsága; II. András 1225. jogosítota fel apátját az apátság jelvényeinek viselésére. Csák Máté elfoglalta, Károly Róbert azonban ismét helyreállította. A mohácsi vész után Podmaniczky szétűzte szerzeteseit, s rablóvárrá alakította a monostort; e vár lerontását azonban az országgyülés 1547. meghagyta; 1548-ban a monostor a várossal együtt rombadőlt; a monostor köveiből épült a mostani plébániatemplomot kerítő kőfal.
István, XVII. sz.-beli versszerző, szül. körülbelül 1610., utitárius tanító volt 1630 körül Koloson, Szent-Mártoni Bodó János unitárius lelkész mellett, aki szintén termékeny versiró volt. Erkölcsi irányu epikus, ill. elmélkedő verseket irt: Az asszonyi nemnek nemességéről, méltóságáról és dicséretiről való rythmusok (Kolozsvár 1630., az akkori asszonycsúfoló versek közt kedves kivétel); Az egyes életnek kedvetlen és káros voltáról és Az kakastól vött hasonlatosságban a papok titsztéről való ének (Kolozsvár 1643., Lőcse 1647, 1648, 1696). Fordította még A szent János evangelista és apostol historiáját Reuchlintől és A világi embereknek bolondságát Marsilius Ficinustól (Kolozsvár 1635).
(Kolossai), ősrégi város Frigiában, a Likosz mellett. Lakosai kitüntek gyapjuszövés, valamint a gyapjunak művészi megfestése által. A város nevét megörökítette Pál apostol levele, melyet K. keresztény hitközségéhez intézett, mely egyike volt a legelsőknek Kis-Ázsiában. A középkorban a közeli chonae lépett K. helyére és ezen név maig megmaradt egy kis falunak, mely K. romjai közé épült.
elismert szerzője Pál apostol, aki azt első római fogságából intézte az Epafrás nevü tavítványa által alapított K.-i gyülekezethez. Ebben védelmezi az evangeliumi tudományt az álbölcselkedés ellen és éberségre inti a hivőket. E levelet a kritika igaz eredetünek fogadja el
(ol. Coliseo), az a híres római amfiteatrum, melyet még Vespasianus kezdett, de csak Titus fejezett be Kr. u. 80. Építőiről a Flaviusok amfiteatrumának nevezték, óriási arányai azonban a K. nevet biztosították neki. Nem tulzás, ha ezt tartják a művelt ókor legnagyobb épületének. Ellipszis-alakja volt, hosszsági tengelye 185 m., szélességi tengelye 156 m., magassága 48,5 m., kerülete 524 m.
[ÁBRA] Kolosszeum.
Az épület földalatti és földfeletti részre oszlott. A földalatti részben voltak a vadállatok zárkái, a sülyesztők és mindenféle változásokhoz szükséges gépezetek. Ezen a massziv alsó részen pihent az arena, melynek hatalmas porondjáról fogalmat nyujtanak a tengelyek arányszámai (77:46,5.). A föld feletti rész három emeletből állot, melyek belsőleg az ülőhelyeknek, külsőleg a dekorativ dísznek megfelelő módra tagozódtak. Belsőleg három rangban ugyanannyi emeletet foglaltak el az ülőhelyek, a legfelső emeletben oszlopok voltak és az egész beosztás nagy modern szinházaink földszintjére, erkélyére és karzatjára emlékeztet. A legfelső üléseket elválasztó oszlopok felett óriási árbocfák emelkedtek, melyek ponyvákat tartottak védelmül forró nyárban a verőfény, kedvezőtlen időben az eső ellen. Külsőleg ugyanezen árbocfák tartói képezték a K. díszének legfelső részét, alattuk pillérek futottak le a második emeletig, melyen ugy mint az elsőn is oszlopok választották el a bolthajtásos földszint, ugy hogy alulról nézve három sor bolthajtás volt egymás felett, a legalsók a kapuk (vomitoria). A bolthajtásos fülkékben szobrok voltak, a földszint kapuit dór, az első emelet fülkéit jón, a második emeletéit korintusi oszlopok választották el egymástól. A K.-ban nemcsak gladiátorok (l. o.) küzdöttek, hanem állatviadalok, sőt tengeri csata-játékok is játszódtak le benne. A gladiátorok küzdelmei egészen az V. sz.-ig járták, az állatviadalok tovább tartottak. A középkorban a Frangepánok várrá alakították át, a renaissance széthordta köveit (belőle épült a Cancellaria, Palazzo di Venezia és Palazzo Farnese). Csak XIV. Benedek állította meg a bontást, VII. Pius a keleti oldalt restaurálta, XII. Leo a nyugatit, IX. Pius a lépcsőket. Az alsó helyiségeket I. Napoleon kezdeményezésére ásták ki, később újból eltemették és újra kiásták. V. ö. Reber, Die Ruinen Roms (Lipcse 1879).
(gör.), eredetileg a. m. embernagyságot meghaladó arányokban készült szobor. Ez az arány uralkodik a legrégibb idókben, kivált a keleti népeknél általános érvényben találjuk. Egyiptom és Assziria hatalmas arányokat mutatnak fel (l. Építészet) és ez a hajlam átvándorol a görögökhöz, elannyira, hogy még Aristoteles szerint is csak az szép, ami nagy. Igy létesült az istenek és félistenek kolosszális szobrainak egész sorozata a görögöknél, hol üresen, kivül elefántcsonttal és arannyal burkolva, hol tömören ércből avagy márványból. Leghiresebb K. volt a napistennek rodusi Chares által készített K.-a, mely a hagyomány szerint 70 rőf magas volt s amelyet az ókori közvélemény a világcsodák közé sorolt. Nagyságra nézve következett utána Zeusnak Lysippostól készített ércszobra Tarentumban (49 rőf), de művészi értékre valamennyit felülmulta Phidias két kolosszális szobra, az olimpiai Zeus és az athéni Athéne Parthenos. Lucullus egy 30 rőfös Apollo-K.-t hozott Apolloniából Rómába, Nero perdig Zenodoros által saját szobrát csináltatta meg ilyen óriás arányokban. Ezt a szobrot aztán a Kolosszeum mellé tették (l. o.), Commodus pedig levette a szoborról a Nero fejét és a magáét tétette rá. A középkor művészetében a K. nem fordul elő, de a renaissance ismét használja, az újkor meg éppen diadalra segíti. Hires renaissance-kori K. a borromaei Károlyné Aronában (1697, érc és réz), újkoriak a Bavaria, München mellett a Puy szűz (Notredame de France) Bonasticu-tól és a 46 m. new-yorki szabadságszobor. V. ö. Lesbazailles, Les colosses anciens et modernes (Páris 1876).