l. Kolálsav.
(Koltha), kisközség Komárom vmegye udvardi j.-ban, (1891) 1484 magyar és tót lak., postahivatallal és ptkpénztárral, törzsjuhászattal.
Virgil, iró, szül. Csornán, Sopron vmegye 1857 márc. 22. Győrött tanult, hol a bencés-rendbe lépvén, Pannonhalmán fejezte be tanulását; tanári és bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. 1879. az esztergomi, 1883. a komáromi, 1883. a győri gimnázium tanára lett, ugyanitt a kir. jogakadémián a filozofia magántanára is volt. 1890. kilépett a bencés-rendből s a fővárosban kapott polg. isk. tanári állást. 1892. szervezte a Röser-féle gimnáziumot, melynek aztán 3 évig igazgatója volt. 1894-ben a budapesti józsefvárosi, 1895. a VII. ker. állami gimnázium tanárává nevezték ki. Irt tankönyveket (Irálytan 1883, 4. kiad. 1895; Szerkesztéstan 1884, 2-ik kiadás 1893) és irodalomtörténeti monográfiákat; Ányos Pál élete és költészete (1883); Irodalomtörténeti és aesthetikai tanulmányok (1884); Czuczor Gergely élete és munkái (1885); Arany János élete és költészete (1886); Fáy András (1888); Kovács Pál (1889); Győr szinészete (2. köt. 1890); Petőfi Sándor (1894). Fordította Baumbach regéit (1894) és Schwarz Zsófia két regényét, s angolból az Újabb angol költők és Burns élete Carlyle után jelentek meg tőle. Sok tárcát és cikket irt fővárosi és vidéki lapokba s 1885. szerkesztette a Győri Hiradót.
(állat) a. m. Cottus (l. o.).
l. Csatakigyó.
(Golubac), falu a szerb pozsarevaci kerületben a Duna mellett, 1408 lak. Régi várának romjai maig megvannak. Történetét l. Galambóc.
(Simulia columbacensis Fabr., l. a mellékelt szines képet), a kétszárnyuak rendjébe, a Bibionidák családjába tartozó légyfaj. Hamuszürke, erősen sárgán szőrözött, hátán 3 fekete vonallal, potrohán fekete hátfoltokkal. Rövid, 10 ízü csápjai sárgák. Feje lefelé hajlott és csaknem olyan széles, mint a tor. A homlok a nősténynél széles és az összetett szemek egymástól távol állnak, mig az igen ritka himnél keskeny, ugy hogy a szemek egymáshoz nagyon közel esnek. Még nagyobb a különbség az ivarok közt a szájrészekben. A tor erősen domboru és púpos. Az átlátszó és napfényben szivárvány szineit játszó szárnyaik a potroh végén jóval tul terjednek. A lábak rövidek, feketésbarnák, a bokaízülék világos sárgásbarna. 2-3 mm. hosszu.
[ÁBRA] A KOLUMBÁCSI LÉGY ÉS FEJLŐDÉSE.
KÉPMAGYARÁZAT A "kolumbácsi légy" című melléklethez.
1. ábra. A kolumbácsi légy nagyítva, a a csáp.
1a. ábra. Ugyanaz természetes nagyságban.
2. ábra. A nőstény feje, a a csáp, o a szemek.
3. ábra. A hím feje, a a csáp, o a szemek.
4. ábra. a és b peték nagyítva.
5. ábra. Álca felülről nézve és nagyítva, or sodrószerv, tr lélekző szerv, s tapadó szerv.
5a. ábra. Ugyanaz természetes nagyságban.
6. ábra. Ugyanaz oldalról nézve, a a csáp, or sodrószerv, ps állábak, tr lélekző szerv, s tapadó szerv.
7. ábra. Álca feje alulról nézve és erősen nagyítva, or sodrószerv, a jobboldali kiterjesztve munkaközben, a baloldali nyugalomban, md felső állkapocs, mx alsó állkapocs, pmx alsó állkapocs tapogatója, la alsó ajak.
8. ábra. Báb tokostól együtt, felülről nézve és erősen nagyítva, tr lélekző szev, l az álca levetett bőre.
9. ábra. Ugyanaz tok nélkül erősen nagyítva, alulról nézve, tr lélekző szervek.
10. ábra. Fűszálakra erősített bábtokok, z bábokkal, x üres bábtokok.
E légyfaj közeli rokona a moszkitóknak és a csecselégynek, amelyeknek megjelenése egyaránt rémülettel tölti el az embert és az állatot. Nevét az Al-Duna mellett fekvő és Szerbiához tartozó Golubác (Galambóc) nevü és most már romokban heverő vártól kapta. Hogy a K.-nek eredetét, fejlődését és természetrajzi tulajdonságait tökéletesen ismerjük, azt fiatalon elhunyt zoologusunknak, Tömösváry Ödön dr.-nak köszönhetjük, ki 1882-83. vizsgálta ez állat életmóját. E légy életének első legnayobb szakát mint pete, álca és báb a vizben tölti. A nőstény Magyarország déli részén, különösen a Bánságbn és Szerbiának a Dunával határos erdős vidékein gyorsan rohanó, kristálytiszta vizü hegyi patakokba rakja le petéit. A piszkos és nagyobb vizeket kerüli. Május hó végén és junius elején mintegy 5-10,000 mikroszkópi kicsinységü petét rak egy nőstény kis kerek, nyálkás, kocsonyaszerü csomóban a vizben lévő kövekre, fűszálakra, vagy más idegen tárgyra, a nőstény azután elhull. A petékből azután az időjárás szerint - mielegebb időben hamarább, hidegben későbben - 2-3 hét alatt kibujnak az álcák, melyek a testök végén levő fürészfogakkal ellátott tapadóval a viz fenekén lévő kövek, növények stb. tárgyak alsó lapjaira tapadnak. Ezek a izben úszó apró mikroorganizmusokkal táplálkoznak, melyeket a vizzel együtt a fejükön lévő, sajátos kerékformáju szervüknek folytonos forgása által előidézett örvénnynel hajtanak tág szájukba. Eleinte fehérek, majd négyszer vedlenek, 6-7 mm. hosszuak, piskóta-alakuak és zöldesbarna szinüek lesznek, vagyis épp olyan szint öltenek magukra, mint környezetük, amiért is csak figyelmesen vizsgálva vehetők észre. A testük végén lévő három, levélalaku trocheás kopoltyuval lélegzenek. 6-8 heti táplálkozás után, augusztus v. szeptemberben, bábokká alakulnak át. Az átalakulás biztos helyen történik. E célból sajátságos pókhálószerü anyagból rizsszemnagyságu, egyik végén nyitott tokot készítenek maguknak, melyben átváltoznak bábbá. A nyilása mindig a viz folyásának irányában van. Igy maradnak azután megdermedve egész télen át, tavasszal április vége felé a napsugarak melegétől új életre keltve, bőrüket levetik, a tokokból mint teljesen kifejlődött legyek kibujnk és megszáradva tova röpülnek, hogy megkereshessék állandóan melegvérü állatok véréből álló táplálékukat. Április és május elején ilyenkor tömegesen hagyják el a vizeket és miután kikelésük igen rövid időre esik, igen természetesen hatalmas rajok alakjában jelennek meg. Az erős nyár, enyhe tél, korai meleg tavasz fejlődésükre igen kedvező befolyásuak, mig ellenben nagy és rohamos záporesők, nagy szárazság, tavaszi fagy és hó fejlődésükben nagy mértékben korlátozzák, sőt gyakran teljesen meg is semmisítik. Legveszedelmesebb az első raj, mig a 2., illetve 3. az u. n. elkésve kibujó legyeket tartalmazó rajok már kevesebb számuknál fogva nem oly veszedelmesek. Eleinte kikelési helyeiken, a patakok mentén, árnyékos helyeken repdesnek, majd rajokba gyülekeznek. Ez több napig tart s különösen napfeljötte előtt csoportosulnak, midőn a Duna völgyén 6-7 óráig állandó szélcsend uralkodik. Majd a szél szárnyán a Duna folyásának irányával szemben felfelé vitetnek. Az ily légáram vitte légytömegek a Duna vize felett 2-4 m. magasságban vannak és valami felhőfoszlányhoz vagy ködtömeghez hasonlítanak. Amint azután az igy haladó légyraj Buziáson felül kiér a Duna-szorosból, az ott uralkodó szél tovasodorhatja őket a szélrózsa minden irányában. A Dunán kivül mg más nagyobb folyók, a Karas, Néra, Morava stb. völgyeiben is csoportosulhatnak. A születéshelyükről ily módon eltávozott legyek oda már többé vissza nem térnek, hanem ha útjokban legelő csordákat találtak, vérszomjukat kielégítve elpusztulnak. A terület, melyet évenként meg szoktak látogatni, az időjárás viszonyától, a szelek irányától, erejétől stb. függ. Szerbiában a Mlava és Morava völgyeiben, hazánkban pedig leginkább Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyékben okoznak óriási károkat. De akárhányszor máshová is, Arad, Hunyad stb. vmegyébe, Romániába, sőt 1830-ban Ausztriában és March folyó partján is állítólag megjelentek. 1876 ápr. 30. Ungvár környékére is elvetődtek, 1880. pedig Topánfalva (Alsó-Fehérmegye) képezte inváziójuk végső határát. Leginkább Szerbia van kitéve ez állatok pusztításainak. Igy évenként tetemes károkat okoznának. Voltak azonban évek, midőn azon vidékek, ahol megjelentek, valóságos csapással voltak sujtva.
Általánosan azt hiszik, hogy e legyek az állat orrán és száján hatolnak be a légcsőbe és a szó szoros értelmében véve megfulasztják, ismét mások szerint még az állat szemén és fülén keresztül agyvelejébe is bejutnak. E felfogások azonban tévesek. A K.-ek ugyanis szájszerveikkel szerzik meg eledelüket és csakis a nőstények azok, melyek csípnek, vagyis melyek éhségüket melegvérü elő állatok vérével csillapítják. A himek nem is vesznek részt a vándorlásban, szájrészeik pedig nincsenek kifejlődve, tehát nem is veszedelmesek. Ellenben a nőstények tökéletes szúró és szívó szájrészekkel birnak, mely erős fürészes szélü és a seb kitágítására szolgáló két felső állkapocsból, kardalaku, fürészes szélü és a bőr felmetszésére való két alsó állkapocsból, az ezek közt lévő szúró sertéből és az ajkakból alakult szipókából áll. Ily hatalmas támadó fegyverekkel ellátva a marhákat egyszerre tömegesen lepik el és a megtámadott állat vérét rohamosan szipolyozzák. Ilyenkor azután a szegény állat gyorsan beálló vérfogyottságnak, a tömérdek bőrszúrás következtében támadó reflexidegingerlésnek és a szúrással együtt járó vérmérgezésnek - miután a légy mérges nyálfolyadékot választ ki - vagyis olyan háromféle káros behatásnak van egyszerre kitéve, melyek közül egy is képes lenne az illető állatot megölni.
A kolumbácsi legyek csípése az emberre is veszélyes, csakhogy ő jobban tudja magát védelmezni, azért reája nagy ritkán szokott halálos kimenetelü lenni. A házi állatok közül is nem mindegyik van egyformán kitéve. Igy legkevésbbé a ló, mely farkával, bőrizmaival, leheveredéssel képes elűzni őket, a szarvasmarha már jobban, leginkább pedig a bivaly és a disznó érzik meg csipésüket. Amint egy légy utat tört magának az illető állat szőre közt, mind többen és többen tolakodnak utána, ugy hogy csakhamar egy helyre 50-100 légy is befészkelte magát, s az igy ilyen csoportokban összegyült legyek csípése következtében származott seben 3-4 cm. nagy és 1-2 cm. magas daganat keletkezik. A daganatok pedig oly sűrün vannak egymás mellett, hogy egy tenyérnyi területen 3-4 található. Midőn azutá a legyek teleszívták magukat, tehetetlenül hullanak le az állat testéről és elpusztulnak. Sajátságos, hogy a madarakat nem bántják. Mindössze csak egy esetet említ Snellen van Vollenhoven, hogy a K. egyik rokona a S. reptans L. egy papagályt ölt meg.
E veszedelmes állatok gyökeres kiirtása, vagy tömeges megjelenésüknek korlátozása teljesen lehetetlen. 20-22 ezer négyszögkilométernyi területen, ahol tenyésznek, minden bábot, petét és álcát megsemmisíteni oly óriási munka, mely minden emberi erőt meghalad. Ellenük egyedül csak azt tehetjük, hogy kártételeiket lehetőleg csökkentjük. Ez pedig abban nyilvánul, hogy először, amennyire lehetséges, a háziállatokat támadásaiktól megóvjuk, másodszor az összecsípett állatot alkalmas gyógykezelésben részesítjük. A védekezés, mit a Bánságban már régi idők óta sikerrel használnak, a következő: A háziállatokat e legyek megjelenési idejében, ápr. 20-tól jun. 10-ig csak naplemente után hajtják ki a legelőre, de napfeljötte előtt ismét istállóba hazahajtják. Nappal az istálló ajtaja előtt ganajból és nedves gallyakból erős füstöt árasztó tüzet raknak, hogy a legyek behatolását megakadályozzák. Haz az állatot munka stb. miatt szabadban kellene tartani, ugy a kevésbé sima szőrözetü helyket (fej, nyak, láb, szügy, has, külső ivarszerv stb.) petroleummal, büdös és avas zsirral, olajjal vagy kátránnyal kenik be é végül, ha nappal legeltetnek, ugy bő vizü patakok mellé hajtják az állatokat, hogy veszély alkalmával azonnal szügyig a vizbe mehessenek és azonkivül a legelőn erősen füstölgő tüzeket raknak. Sokkal nehezebb ennél a megtámadott állatot gyógykezelni. Ez ellen specifikus szer nem létezik, csak olyan szerek vannak, melyek a lázat és gyuladást hűtik, csillapítják, vagy amelyek a külső káros behatások ellen fedő és óvó eszközül szolgálnak. Ilyenek a hidegvizborogatás, fürdő, tiszta állati és növényi zsirokkal vagy olajokkal való bekenés, 1-2% karbolsav-oldat tisztán vagy szalicilsavval keverve, a mészviznek és olajnak egyenlő arányu keveréke, az ecetes iszap vagy ecetbe áztatott korpa stb.-vel való bekenés és azonkivül az állatot jól kell tartani és gyakran kell hideg, friss és tiszta vizzel megkinálni.
A K.-et a bánsági szerbek muve (legyek), az oláhok muscu reu (rossz légy), az új-moldovai németek Kolumbatscher Mücke, a fehértemplomi és verseci németek hasonlóan, vagy Schnocken, a németek Quitzen, a németalföldiek Knasen vagy Mug és az angolok gnats néven nevezik.
János (olosztelki), iró és versszerző a XVIII. sz. közepén, Vácsolcon (Kraszna) lakott. Két munkája maradt: Néhai tordai hadnagy, Vida György facetiáinak, jeles tréfáinak históriája, mellyet hevertében melánchóliái között magyar versekben foglalt sződemeteres házánál Olosztelki K. Gy. (Irta 1758, de csak 1770. adta ki). A régibb magyar históriás énekek modorában irt versezet arról nevezetes, hogy a magyar néphagyomány egy komikai alakját tartotta fenn. Vida György tordai hadnagy a XVII. sz.-ban élt volna, agyafurt csinyeivel sok borsot tört Serédi, Apor, Teleki Mihály orra alá, akik szintén sok, nem éppen válogatott tréfát űztek vele. K. másik műve: A régi pogányoknak az ő istenekről és isteni tiszteletekről való história (Debrecen 1766), prózában az első görög-római mitologia magyar nyelven.
1. K. vagy Oregon, nagy folyó Kanadában és az É.-amerikai Egyesült-Államokban. Két forrásfolyóból keletkezik, egy D-iből és egy É-iból; a D-i a nagyobb, Lewis Fork v. Snakeriver, az indusoknál pedig Szahaplin nevet visel; az É-i, a tulajonképeni K., az É. sz. 50°-a alatt a Rocky Mountainsban fekvő tóból folyik ki. Eleinte szűk hegyszorosok közt ÉNy-nak tart és a Selkirk-hegyek lábánál elterülő több tavon folyik keresztül; Stepherd közelében az Egyesült-Államok területére lép: fölveszi a Jakimát és mintegy 500 km.-nyire a másik forrás ágát, a Lewis Forkot, vagyis Snakerivert, amely a National parkban a Yellowstone forrása közelében ered. A Lewis Fork torkolata alatt a K. 1000-1200 m. széles; D-ről beletorkollik a Wallawalla, Umatilla, John Day River és a Falls-river. Ennek torkolatánál, valamint 71/2 km.-rel alább, nagy magasságról zuhan alá a vize; további 48 km.-rel alább vannak az u. n. Cascades, 8-900 méter hosszuságban eltrülő vizesések; a folyó itt valami 150 km. hosszu, 1000 m. magas és meredek sziklafalakkal szegélyezett canont alkot. 70 km.-nyire a Cascadestól a K. még fölveszi a Williamette-et, a Cathrapootte-et és Cawlitzot. Végre 25 km.-nyire a tengertől a K. öböllé szélesedik és 11 km.-nyi szélességben a Disappointment- és Adams-fok között nagy sebességgel a tengerbe torkollik. Torkolatától fölfelé 185 km.-nyi hosszuságban nagy hajók is járhatnak rajta; de a bejáratot a folyóhoz zátony nehezíti meg. Legnagyobb vizállása máj. és junius hónapokban van. Vizkörnyéke 600,000 km2. Az első, aki a K.-ről biztos hirt adott 1775. Heceta Bruno spanyol hajóskapitány volt, aki azonban csak a torkolatát látta. A folyó létét csak Grey Róbert amerikai hajós tette 1792. kétségtelenné. 180. Lewis és Clarke a szárazföldi úton fölfedezték a Snake-rivert. A részletesebb fölmérések K. vidékein csak 1860 óta folynak. V. ö. Greenhow, The history of Oregon (London 1844).
2. K. (Columbia, Republica de Colombia), Venezuelát, Ecuador és Új-Granadát 1832-ig magában foglaló nagy államból kivált köztársaság D.-Amerika ÉNy-i részében Costa Rica, Venezuela, Brazilia, sőt részben Ecuador felől is a határok nincsenek biztosan megvonva; 1.203,000 km2 területtel. K. felületét a természet 3 részre osztotta: az Andok, a llanok és az isztmusz vidékére. A legtöbb vize K.-nak a llanok felé folyik; kivételt tesz a hatalmas Magdolna (l. o.) mintegy 500 mellékvizével és az Atrato. Az Andok K. lejtőin eredő folyók mind a még teljesen nem ismert erdőkkel vagy magas fűvel takart síkságok felé veszik útjokat; ezek az Arauca, Venezuela felé a határfolyó, a Meta (l. o.), a Vichada, a Guaviare (l. o.), a Vaupes, a Rio Negro mellékfolyója, a Caqueta vagy Yapua (l. o.) és végre az Iça vagy Putumajo. A llanok nevü síkságot 3 részre osztják, ezek: a casanarei, az Arauca és Vichada közt, a san martini, a Vichada és Vaupes közt és a san andresi Ecuador határáig. K. köztársaságnak partjai a Nagy-oceán mellett 2390, az Atlanti mellett 2250 km. hosszuak és számos jó kikötőjük van. A nagyobb szigetek, amelyek hozzá tartoznak, a Coiba és a Gyöngy-szigetek; kisebbek a San Andres és a Providencia-csoport.
Éghajlat és termékek. A földfelület különböző magasságához mérten az időjárás is nagyon különböző. A magas csúcsokat 4500 m.-en tul örökös hó takarja; 4500-4000 m. közöt hiányzanak a fák, lejebb is még meglehetősen zord az éghajlat, de a magas völgyekben, és az Andok alacsonyabb ágain csaknem örökös tavasz uralkodik; a fővárosban Bogotában az évi középhőmérséklet 14,4, az augusztusi 13,4, a márciusi 15,1°; ellenben a llanokon és az Atlanti-tenger mellett erős a meleg (27° az évi középhőmérséklet). Az erősen meleg részek azonban csak helyenkint mocsárosak és egészségtelenek; K. nagyobb részében az időjárás az ember egészségét nem veszélyezteti. Az eső elég gyakori, kivéve némely magas fekvésü vidéket, az u. n. paramokat, ahol a szárazság miatt a növényzet is hiányzik. A földnek alig 1/4-e áll megművelés alatt. A kukorica, banána- és pizángfa nyujtják a főtáplálékot; rizst és búzát keveset termelnek, kakaót már többet. Nagyobb jelentősége van, mert kiviteli cikkül is szolgál, a kávénak, különösen Santander departamentóban és a dohánynak (Ambalemában a Magdolna-völgyben és Palmirában a Cauca-völgyben), végül a cukornádnak, amelyből rumot készítenek. K. faunája gazdag, ugyanazon állatok élnek rajta, amelyek egész D.-Amerika trópusi vidékein. A bányászat a mezőgazdasághoz képest nagy jövedelmet hajt. Aranyat minden departamentóben találni. Egyedül Antioquából évenkint 40,000 font sterling értéküt exportálnak. Tolima export értéke 650,000 font. A XVI. sz.-tól kezdve K.-ból 125 millió font értékü aranyat és 7 millió értékü ezüstöt vittek ki. A Minero folyó mellett a muzoi bányák évenkint 20,000 font értékü smaragdot szolgáltatnak. A Bogotától K-re fekvő praderai vasércbányákból naponkint 20 t. ércet nyernek, amelyet föl is dolgoznak. A Bogotától É-ra fekvő zipaguirai sóbányák egész K.-t ellátják sóval. Azonkivül nagy terjedelmü széntelepek és gazdag petroleumforrások is vannak, de ezeket nem igen bányásszák.
A lakosság, ipar és kereskedelem. A lakosok száma az 1870-iki népszámlálás szerint 2.951,323 volt; az 1881-iki hivatalos becslés szerint pedig 3.878,600; az utóbbiak közt van mintegy 370,000 fehér bőrü, 300,000 néger és mulatt, 1,7 millió mesztic és 220,000 civilizálatlan indus. Az ipar igen primitiv, vasércek földolgozásán kivül főképen durva pamutkelmék szövésével, szivarkészítéssel, szalmakalapfonással és a Magdolna mentén hajóépítéssel foglalkozik. K.-nak a virágzó kereskedelem megteremtéséhez a természet a föltételeket megadta; két oceán mellett fekszik; mindkét oldalon biztos kikötői vannak és az országot hajózható folyó metszi át. Ennek dacára, a belföldi utak elhanyagoltsága miatt, a külforgalom csak újabban kezd emelkedni. A kiviteli cikkek közül a legfontosabbak (1891) a kávé 6.791,370, bőrök 1.123,550, nemes fémek 5.454,860 és dohány 1.491,930 peso értékben. A bevitelben a főcikkek: élelmi szerek és kelmék. Nagyon fontos K.-ban a tranzito-forgalom Panama és Colon kikötőkön át, amelyeket egymással vasút köt össze. A külfölddel való forgalom leginkább a tengereken megy végbe, az Atlanti-oceánra esik a forgalom 2/3-a. A belső forgalom előmozdjtásának szolgálatában álló vasúti hálózat (1892) 218 angol mérföldnyi hosszu. Egyéb utak egyszerü ösvények, amelyeken öszvérek viszik az árukat; a kormány újabban a katonaságot is fölhasználja az utak javítására.
Fontos a belső forgalomra nézve a Magdolna folyón a gőzhajózás. K. kikötőit minden hónapban 32 gőzhajójárat keresi föl; ezek közül 15 angol, 9 amerikai, 4 német, 3 francia és 1 spanyol. A forgalom, különösen a tranzito-forgalom emelésére tervezett Panama-csatornát (l. o.) a pénzügyi nehézségek miatt nem építhették ki. A telegráf-vonalak hossza (1892) 6016 angol mértföld és az állomások száma 273.
Alkotmány, közigazgatás és szellemi műveltség. K. jelenlegi alkotmánya 1886 aug. 4-éről való. E szerint a végrehajtó hatalmat a választó kollégiumok által 6 évre választott elnök gyakorolja 8 miniszter által, akik a törvényhozó testületnek felelősek; a törvényhozó testület azonkivül ugyancsak 6 évre egy alelnököt választ, aki a köztársaság elnökét helyettesíti. A kongresszus, vagyis törvényhozó testület 2 házból áll: a szenátusból és a képviselők házából. A szánátus 27 tagot számlál, mindegyik departamento 3-at küld; a képviselők száma 66 (50,000 lakosra 1), akiket általános választás útján 4-4 évre választanak. Közigazgatási szempontból a köztársaság 9 departamentóra van fölosztva, amelyek 1858-tól 1886-ig külön államok voltak; jelenleg kormányzóikat a köztársasági elnök nevezi ki, de pénzügyi tekinteten önállóságuk biztosítva van. Az egyes departamentók a következők:
A főváros Bogota. Az ország pénzügyei igen ziláltak, annyira, hogy a köztársaság külföldi kölcsönei után a kamatfizetés beszüntette. E külföldi kölcsönök összege 1893-ban 3.150,876 fontot tett ki. A belföldi adósság, nem számítva a 18.700,000 peso papirpénzt, hivatalos adatok szerint 11.298,829 pesót tesz ki. Az évi bevételek és kiadások pesókban kitettek:
|
1889-90 |
1891-92 |
1893-94 |
|
|
Bevétel |
19.540,700 |
26.831,656 |
24.899,200 |
|
Kiadás |
24.513,232 |
26.979,325 |
27.322,136 |
Története. K.-t (1499) Hojeda és Vespucci fedezte föl, a spanyol Gonzalo Jimener de Quesada pedig (1536) meghódította és hazájáról Új-Granadának nevezte el. Mint ilyen nevü alkirályságot, melyhez Quito v. Ecuador is tartozott, a spanyolok (1718-tól) birtokolták; de az 1810-iki spanyol zavarok idejében (l. Spanyolország), az alkirályság északi része Venezuelával egyesülve, magát függetlenítette, s Kolumbia név alatt köztársasággá alakult, melynek alkotmányát Bolivar (l. o.) szervezte a kukutai kongresszuson 1821-ben. De midőn a midőn a bogotai kongresszuson az egyes tartományok követei nem birtak megállapodása jutni a közös alkotmány iránt, előbb (1829) Venezuela, majd (1830) Ecuador is elszakadt K.-tól, s a három állam külön független köztársaságot képezett. Új-Granada első elnöke (1833) Santander tábornok lett; de midőn utódjává nem kegyencét, José Mária Obaudót, hanem José J. de Marquert választották meg, kitört a forradalom (1839-41), melyet csak don Pedro Alcantara Herran nyomott el, ki aztán elnöke is maradt a köztársaságnak. A következő években Cartagena, Panama és Veragua tartomány elszakadtak az anyaországtól, mely ekkor az anyagi jólét magas fokára emelkedett, miután Herran Angliában jó feltételekkel konvertálta az állam adósságát. Utódja, Mosquera tábornok sokat tett a kereskedelem föllendítésére; a Magdalena folyón gőzhajózást létesített, vám-tarifát dolgozott ki és elősegítette a bevándorlást. De a forradalmi párt, az általános amnesztia következtében ismét szervezkedett, s (1849) keresztülvitte Lopez elnökké választását. A demokráciai szellem ekkor már az anarkia felé kezdett hajlani, s midőn (1853) Obando tábornok lett az elnök, keresztülerőszakolták a decentralizáló alkotmányt, melynek értelmében minden tartomány önálló állammá alakulhatott és szövetségi kapcsolatba léphetett Új-Granada anyaállammal. Ezt meg is tette Antioquia és Panama. Ospina elnöksége alatt (1857-61) újra kiütött a forradalom; oka az alkotmányváltozás volt, melynek értelmében a 36 tartomány 8 nagy államterületté egyesíttetett, melyeknek központi kormánya Bogotában székelt. A zendülők élén Mosquera tábornok állott, ki (1861 jul. 18.) Bogota fővárost is bevette. Arboleda, a liberális párt vezére 1862 végén gyilkosságnak esett áldozatul. Ezen közben a liberális államok «Kolumbia egyesült államai» elnevezés alatt 1861 szept. 29. új alkotmányban szövetkeztek; a meggyilkolt Arboleda helyére Canal tábornok állott, kinek sikerült kiegyeznie (1862 dec. 29) Mosquerával és véget vetni a polgárháborunak. Az egyes államok követei Rio Negróban (Antioquia) gyültek össze, ahol (1863 febr. 4. Mosquera a nemzetgyülés kezébe letette a diktátori hatalmát. Az új (máj. 8.) alkotmány, felelős miniszterekkel, szabad vallásgyakorlatot biztosított és elkobozta az egyház javait. Az első elnök Murillo volt, kinek kormánya alatt több kisebb-nagyob forrongás tört ki, de nagyobb veszély nélkül. Utódja Mosquera tábornok lett, ki az ellenzék hatalmát nem birva megtörni, leköszönt (1866 dec.); midőn azonban leköszönését nem fogadták el, föloszlatta a kongresszust, 68 szenátort és képviselőt elfogatott és kihirdette az ostromállapotot. Azonban az államok nagy része a kongresszus pártjára állt, mely ekkor törvényszék elé állította Mosquerát, s két évi börtönre itélte, mit utóbb száműzetésre (Párisba) enyhítettek. Ezóta K.-ban béke uralkodott egész Nunez megválasztásáig; ennek elnöksége alatt (1884-85) ismét véres polgárháboru tört ki, mely hallatlan kegyetlenséggel dühöngött 1886 aug. 5-ig, amikor az új alkotmányt kihirdették. Ennek értelmében a szövetségi köztársaság egységes állammá alakult.
(ásv.), ha tiszta, akkor niobsavas vasoxidul, amiért niobit is a neve, de rendesen tantálsavas vasoxidul is van benne; képlete: Fe(NbTa)2O6. Rombos rendszerbeli, fekete, fémes fényü, táblás, wolframitra emlékeztető kristályokban; találni gránitban Bajorországban Bodenmais, Zwiesel, Tischenreuth vidékén, Franciaországban Chntelouba, Finnországban Tammela, s Ilmenhegységben Miask, Grönlandban az evigtoki kriolitban, stb.; k. 6, fs. 5,37-6,39.