(a lat. grex a. m. nyáj szóból), általában gyülés, egyesülés, testvérület. Az egyházjogban különösen: a) Congregationes religiosae szerzetbeli testvérületek, melyeknek tagjai örökös, de nem ünnepélyes, hanem csak egyszerü fogadalom által a szerzethez kötvék; ellentétben a szerzetrendekkel (ordines religiosi), amelyeknek tagjai örökös és ünnepélyes fogadalmat tesznek. A két fogadalom között a lényeges különbség az, hogy az egyszerü fogadalom csak egyoldalu, azaz csak a fogadót köti a szerzethez, de nem a szerzetet a fogadóhoz, mig az ünnepélyes fogadalom kétoldalu, tehát sem a fogadó, sem a szerzet részéről fel nem bontható; b) a bibornoki testületben a pápa által bizonyos ügyek vezetésére alakított választmányok, melyek rendesen egy bibornok főnök (praefectus) elnöksége alatt állanak. A kánonjogban bibornoki testületek. Legnevezetesebbek: 1. C. inquisitionis v. sancti officii, mely hitszakadás eseteiben itél. Alapította V. Sixtus pápa. 2. C. indicis (librorum prohibitorum), a hit s közerkölcsiségbe ütköző voltuk miatt tiltott könyvek lajstromának (index) készítésére. 3. C. concilii (tridentini interpretum), a tridenti zsinat határozatainak hiteles magyarázására. 4. C. super negotiis episcoporum et regularium, fegyelmi hatóság. 5. C. jurisdictionis et immunitatis ecclesiasticae az egyházi joghatóság s papi kiváltságok feletti őrködésre. 6. C. sacrorum rituum a liturgia s isteni tisztelet tárgyában. 7. C. indulgentiarum et ss. reliquiarum, búcsu- és ereklye-ügyre. 8. C. de propaganda fide, a hittérítési vidékeken az egyházi hatóságnak gyakorlására, amig külön püspökmegyék alakítása nem lehetséges; alapítója XV. Gergely; IX. Pius két részre osztotta, a latin és az orientalis ritus számára. 9. C. super negotiis Ecclesiae extraordinariis, a rendkivüli egyházi állapotok körüli intézkedésre. Illetőségéhez a konkordatumok előkészítése is tartozik. 10. C. consistorialis, a konzisztoriumba kerülő ügyek előkészítése. 11. C. super statu regularium, a klastromokra vonatkozólag. 12. C. super disciplina regularium, a klastromügy emelésére. Az egyes K.-k különböző időkben keletkeztek.
l. Independensek.
(lat.), kőzettani értelemben egymással lazán összefüggő v. általában össze nem függő törmelék kőzettömegek, p. kavics, homok. Kevéssé használatos műkifejezés, általában a törmelék szó járja.
(lat.) a. m. összejövetel; K.-nak nevezik jelesül a szövetséges állam népképviseletét, p. o. Ameriában a törvényhozó testületet; Franciaországban a parlamenti testületeknek, a szenátusnak és a képviselőháznak közös tanácskozmány céljából összejövetelét; a diplomáciában több államfőnek v. képviselőiknek s meghatalmazottjaiknak összejövetelét, tanácskozás és határozás céljából közös érdekek fölött, ellentétben a konferenciával, mely csak tanácskozásra szorítkozik. De a konferencia és a K. szavakat gyakran vegyesen is használják. K. helyéül leginkább semleges területet szokás választani, nehogy egyik állam a másik fölött tulsúlyban legyen, v. a gyülés helyét a K. tartamára semlegesnek nyilvánítják. Az elnökség tanácskozási s ügyrend kérdései s más hasonló kérdések előzetes értekezleten nyernek elintézést. A rangsort az egyes államok képviselői között a diplomáciai szokás határozza meg. Minthogy a rangsor kérdése gyakran vitákra adott alkalmat, 1815 óta az aláirásnál az államoknak betü szerint való sorrendjét fogadták el. Minthogy továbbá a felmerült kérdéseknek szavazattöbbséggel eldöntése az államok függetlenségével ellenkezik, a döntő teljes ülés előtt előkészítő bizalmas tanácskozások s irásbeli közlések szokásosak, melyek a kivánatos megegyezésnek útját egyengetik. A tárgyak terjedelméhez képest a K. bizottságokra oszlik, melyek a határozatokat előkészítik. A K. végleges határozatait u. n. főokmányba (K.-akta) foglalják össze. A legnevezetesebb európai K. a bécsi K. (1814-15), a párisi (1815), mig az aacheni (1818), a troppaui (1820), a laibachi (1820) s a veronai (1822) K.-on csak az európai öt nagyhatalom vett részt. Nevezetesek a konferenciának nevezett drezdai K. (1851), a párisi K. (1856), a zürichi (1859), a londoni (1861) és a frankfurti, u. n. fürstentag (1863). A legújabb időbe esik a berlini K. (l. o.) és a K. jellegével biró, mert határozatokat is hozott a berlini Kongo-konferencia (l. Kongo-értekezlet). K.-oknak nevezik továbbá tudósoknak, szakférfiaknak vándorgyüléseit, amelyek leginkább napjainkban nagy divatba jöttek.
(lat.). Igy nevezik hazánkban a r. kat. plébánosok illetőségét, évi összes járandóságai jövedelmének minimumát, mely 300 frtot tesz ki; ahol a plébánosnak a tényleges jövedelme kisebb, a hiányt a vallásalapnak v. a kegyuraságnak kellene pótolnia. A segédlelkészek K.-ja 200 frt.
(lat.) alatt rendesen két idom egybevágását értik. Kongruensnek v. egybevágónak oly idomokat mondunk, melyek ugy alakra, mint nagyságra nézve megegyeznek, tehát egymástól csak helyzetre nézve különböznek. - K.-nak nevezik továbbá a vonalaknak, különösen az egyenes vonalaknak valamely kétszeresen végtelen sokaságát. Ilyent képeznek p. a tér mindazon egyenesei, melyek két adott egyenes mindegyikét metszik.
A számelméletben két szám, a és b az n osztóra (modulusra) nézve kongruensnek akkor mondatik, ha n-nel való osztásuk után ugyanazt a maradékot hagyják. Jelekben ezt igy fejezzük ki:
a ş b (mod. n).
P. 18 ş 23 (mod. 5),
mert 18 és 23 az 5 osztóra nézve egyaránt 3-at hagy maradékul. A K. tehát a maradékok azonosságának rövidített kifejezésmódja. Ha n valamely egész szám és
f(x) ş a0 xm + a1 xm-1 + ... + am-1 x + am (mod. n),
akkor x amaz értékeinek meghatározása, amelyekre nézve f(x) osztható n-nel, az
f(x) ş 0 (mod. n) (1)
m-ed foku K. megoldásának neveztetik. Ha a modulus összetett szám, akkor (1)-nek megoldása az n törzstényezőire vonatkoztatott K.-k megoldására vezethető vissza, ugy hogy külön csakis törzsszám-modulusokra vonatkozó K.-kkal kell foglalkoznunk. Legyen tehát
F(x) ş b0xm + b1xm-1 + ... + bm ş 0 (mod. p) (2)
K.-nak modulusa p törzsszám és tegyük fel, hogy a b együtthatók nem mindannyian oszthatók p-vel (ellenkező esetben a K.-t minden szám elégíti ki), akkor a K. fokszáma (p-2)-re redukálható, még pedig az x-nek minden p-vel nem osztható értékére fennálló
xp-1 ş 1 (mod. p)
Fermat-féle K. segítségével. Ily módon a K. megoldása mindig
Y(x) ş c0xp-2 + ... + cp-2 (mod. p) (3)
alaku K.-ra vezet. Arra az alapkérdésre, mikor van ily K.-nak megoldása, a következő Königtől származó tétel adja a felvilágosítást: arra, hogy a
Y(x) ş 0 (mod. p)
K.-nak a k különböző megoldása legyen, szükséges és elegendő, hogy a
ciklikus determináns, valamint annak összes aldeterminánsai egészen a k-adikig, p-vel oszthatók legyenek. - K. a nyelvtanban, l. Szóegyeztetés.
város Kristiana norvég tartományban, 40 km.-nyire Drammentől, a Lagen és vasút mellett, (1891) 5297 lak., vasöntéssel, puska- és puskaporgyártással; pénzverővel. A város keletkezését az 1623. fölfedezett ezüstbányáknak köszönheti, amelyek 1886-1890. évenkint 6100 kg. tiszta ezüstöt szolgáltattak és jelenleg az állam tulajdonát teszik. A templom és néhány magánépületet kivéve a város faházakból áll. IV. Keresztély emléke díszíti.
(ásv.), olyan ezüst, mely 5% kénesőt tartalmaz, átmenet a termés amalgámhoz. Norvégiában Kongsbergben találni, azért a név.
l. Konie.
A Jurua folyó (az Amazonas mellékvize) mentén lakó, u. n. Amazonas-indusok. Marcoy Pál leirása szerint még csak 600-700 emberből állanak.