(lat.), bibliai egyezményes szótár, a bibliában előforduló neveknek, szavaknak, fogalmaknak betürendes, szótárszerüleg való feltüntetését tartalmazó könyv, azon bibliai helyeknek megjelölésével, hol azok előfordulnak. Hogy e céljának minél tökéletesebben megfeleljen, célszerü a szó mellé, a körülményekhez képest, az illető mondatot vagy mondattöredéket is odaiktatni. Ily könyvet először padovai szt. Antal állított össze, de csak a szentirás erkölcstanra vonatkozó részeire. Ellenben teljes munkát végzett Hugo a Szt. Caro domonkosrendü bibornok (megh. 1200), ki 500 rendtársának segítségét vette igénybe tervszerü műve összeállításánál (Basel 1543). Példája nyomán több ily K. is készült ugy latin, mint görög nyelven is. A latinok közül említendő R. Stephanus munkája: Concord. lat. V. et N. T. (Páris 1855). Újabbak a bécsi Schund-féle 1825-iki és a párisi 1838-iki. Görög az újszövetségre: H. Stephani, Concord. graeco. lat. N. T. (Páris 1594 és 1624; Genova 1600); az ószövetségre: Kircher (Frankfurt 1607) és Traum (Utrecht 1718, II. köt., fol.) munkája. Zsidó: I. Buxtorfii, Concord. bibl. Venet. (Basel 1523), 1581. a ferencrendü Marius Calorio által javítva (Róma 1621, London 1747-1749). Ilyen könyvek magyar nyelven: Szentirás értelmére vezérlő magyar lexikon, Bod Pétertől (1746); Kis Biblia, Stevenson Mihálytól, magyar nyelvre fordította Szigeti György (1787); Új testamentomra mutató tábla, Kőrösi Mihály debreceni predikátortól (Debrecen 1739 és 1773); Ótestamentomra mutató tábla, Boros István öcsödi lelkitanítótól (Pozsony 1786). Kőrösi Mihály ótestamentomi tábláját is az újtestamentomi táblához szerkesztve kiadták Szerencsi Nagy István és Szent-Miklósi Timótheus nemes-győri prédikátorok 1778 és 1779. Magyar Konkordáncia stb. c. A Szentirás Gyöngyei, Kis Mihály sepsi-árkosi unitárius pap és esperestől (Kolozsvár 1847); Bibliai egyezményes szótár, Maklári Pap Lajostól (1855, másodszor közrebocsátották Székács József és Török Pál, Budapest 1874). Német nyelven a legkiválóbb ilyen művet Büchner M. Gottfried irta Biblische Real-u. Verbal-Hand-Concordanz címmel (1740, 14. kiad. 1873). Óriási ilyen munka angol nyelven a Cruden A. által irt Complete Concordance, mely először 1737. Londonban látott napvilágot s azóta igen sok kiadásban jelent meg.
(lat.), eredetileg különböző nemü szerződések jelzésére használt kifejezés, amely tisztán világi ügyekre is használtatott. A XV. sz. óta egyházi személyek között s egyházi ügyekben létrejött megállapodások jelzésére használják s a bécsi - 1448. évi - K. óta az egyház és állam között egyházi ügyekben létrejött megállapodások technikus kifejezése. Azonban nem kizárólag ezen nevet használják, hanem használják régeben a Pax, Concordia, majd Pactum, Tractatus, Capitula Concordata s a XIX. sz. óta leginkább a Conventio kifejezést. A K. a pápa, mint az egyház feje és valamely állam alkotmányos képviselete között létrejött oly megállapodás, mely kölcsönös érdekü viszonyokat szabályoz. Tartalmazhatja viták eldöntését, mint az 1222-ik évi wormsi egyezmény; vagy szabályozhatja az illető állam és az egyház közötti viszony egészét, p. az 1855-iki osztrák K. s kiterjeszkedhetik még a felekezetek közötti viszonyokra is. K.-ot köt a pápa nem katolikus fejedelmekkel is, példái az 1827-iki németalföldi, az 1857. württembergi és az 1859. badeni K. Külső formáját tekintve, a pápa, az előzetes megállapodásokra való utalással, bulla v. breve alakjában egyoldalulag hirdeti ki, mint a német fejedelmek és IV. Jenő pápa között 1447. létrejött K.-okat; vagy külön hirdeti ki a pápa, mint egyházi és külön az államhatalom képviselője, mint állami törvényt; ilyen a wormsi egyezmény, amelyet külön adott ki Calixt pápa és külön IV. Henrik; végül a kétoldalu megállapodás közös okiratban vétetik fel, ilyen p. az 1801. francia s mind az újabb K.-ok. A K. jogi természetére nézve a következő elméletek léteznek: 1. A privilegium (kiváltság) elmélete, amely szerint a K. a pápa által az államnak adott kiváltságot képezne, amelyet a pápa bármikor visszavehet; mert a pápa nem szerződhetik az alárendeltebb állammal s az egyházi ügyek sem képezhetik a szerződés tárgyát. Ezen nézetet néhány tulzó kurialista vallja (Tarquini, Bonald, Liberatore), de az nem képezi a szentszéknek hivatalos nézetét; ellenkezőleg Róma a K.-okban rendszerint kifejezést ad azok szerződési jellegének. 2. Az ellentétet képezi az ugynevezett legális elmélet, amely szerint viszont a K.-ok állami törvények s ezek sorsában osztoznak. Alapjuk az állam szuverénitása (Sarwey, Zorn, Sohm). 3. Leginkább el van fogadva az a nézet, mely a K.-ot szerződésnek tartja, amely nézetet azon tény is támogat, hogy a K.-ok önmagukat rendszerint szerződéseknek nevezik s különben is mindig kétoldalu megállapodásokon alapulnak. Ezen elmélet körén belül némelyek a) valóságos nemzetközi szerződéseknek tartják, melyet valamely állam, mint szuverén, a pápával, mint szintén - lelki - szuverénnel köt (Kove, Richter, Heffter, Schulte, Walter, Resch); mivel azonban a pápának nem állanak rendelkezésére a nemzetközi jog materialis kényszereszközei, azért mások b) oly nyilvánjogi szerződéseknek tartják (publicae conventiones), melyek a nemzetközi és az államszerződések között középen állanak (Bluntschli, Geffken, Scherer). Amig a megállapodást az állam a törvényes formába nem öltöztette, addig csak a megállapodást létesítő fejedelem vagy az államhatalom más közege van kötelezve azt keresztül vinni, az egyes állampolgárt csak a kész törvény kötelezi. A K. mint minden szerződés, megsérthető s az egyik fél attól egyoldalulag el is állhat; az egyháznak ily esetben nem áll nemzetközi materialis kényszereszköz rendelkezésére. A felmondás rendszerint a rebus sic stantibus elvére való hivatkozással azon alapon történik, hogy a viszonyok változtak. Igy volt ez az osztrák K.-mal is. Ez 1855 aug. 18. I. Ferenc József és IX. Pius között kötetett meg. A pápa 1855 nov. 3. hirdette ki Deus humanae salutis auctor bullájával s nov. 5. lett törvényként kihirdetve. Ezekhez járul több függeléket képező okmány. Ezen K. ellen korán heves támadások keletkeztek, amelyek folytán a kormány a K. megváltoztatását akarta Rómában keresztülvinni, ami nem sikerült. Az időközben alkotot interkonfesszionális törvények, a házasságra vonatkozó törvények mind a K.-ba ütköztek; végre a vatikáni zsinat csalatkozhatatlansági dogmájának kihirdetése után az osztrák kormány 1870 jul. 30. Beust grófnak Palomba lovag, római osztrák követségi titkárhoz intézett iratával felmondotta, Stremayer vallásügyi miniszter kijelentése szerint azért, mivel a szerződő pápa változott, miután csalatkozhatatlanná lett. Kifejezetten az 1874 máj. 7-iki törvény léptette hatályon kivül. Magyarországon az osztrák uralom alatt a K.-ot tényleg érvényben levőnek tekintették, azonban nem jövén alkotmányos módon létre, nálunk sohasem birt törvényes érvénnyel s tényleges hatályát is elvesztette az alkotmányosság visszaállítása után. A jelen században létrejöttek a következő K.-ok: Az 1801. francia, a végre nem hajtott 1817. szintén francia, 1818. nápolyi, 1841. szárdiniai, 1851. toscanai, 1851. spanyol, 1857. és 1886. orosz, 1886. montenegrói, 1853. guatemalai, 1861. hondurasi, a san-salvadori 1862., nicaraguai 1862., ecuadori 1862., a kolumbiai 1887. s a badeni, württembergi, osztrák K.-k.
l. Formula concordiae.
(lat.) a. m. összenövés. Az orvostanban igy nevezik az emberi test két vagy több részének organikus összeköttetését, p. az ujjak összenövését. - K. az ásványtanban sajátságos összetömörülése valamely ásványi anyagnak v. ugyanoly összetételü v. más anyagu kőzetben. Az összetömörülés rendesen egy pont körül történt, ugy hogy a K.-nak mindig először a belseje keletkezett, legvégül a külső része. Igen gyakran esik meg, hogy agyagban, nevezetesen löszben, kemény, gömbölyü vagy hosszukás, néha veséded, szőllőded v. hengerded, mintegy csontra emlékeztető alakok vannak márgából, melyek nem egyebek K.-nál, ez esetben márga-K.-nál, mivelhogy a löszben a márga tömörült össze sajátságos alakokká. Ezek az u. n. lösz-babák, melyek a legismertebb K.-k. Ugyancsak márga K.-k, csakhogy kerek v. korong alakban és barázdás felülettel, az imátrakövek (l. o.). Homokkal, márgával vagy agyaggal elegyes héjas szerkezetü barna vasérc-K. a csőrgőkő (l. o.). Lencseforma, belül erősen repedéses K. a szeptária; a belsejében levő repedéseket rendesen mészpát, vaspát avagy dolomit, ritkábban galenit, szfabrit tölti ki. Anyaga a szeptáriának rendesen mészkő, avagy sziderit (vas-szeptária) és legtöbbször agyagban találni őket. Angliában bányászat tárgyai. Ugyancsak K.-k, csakhogy szerves eredések a tűzkő-gömbök az irókrétában. Igen érdekes márga-K. a Svéd- és Norvégország u. n. marlekor-ja, mely ott gömb-, elliptikus v. szabálytalan alakokban negyedkori agyagban található és gyakran halakat meg molluszkákat zárnak magukba, mely esetben olyan az alakjuk, mint a körülzárt állatoké. Dél-Tirol és Egyiptom u. n. pápaszem-kövei nem egyebek, mint két lapos K.-nak egymással való összeragadása pápaszem alakká.
(lat.), ellentéte az absztraknak (elvont, aminek példájára ajánlották a K.-re az összevontat; szokásban volt az összszerü); az elvont fogalomban a dolgok egyéni sajátosságai nem fordulnak elő; K. az, amiben az egyéni (egyedi) sajátságok is megvannak. K. az egyes dolog, az egyes eset, a példa, az egyén; in concreto megmutatni valamit a. m. valamely egyetemes szabályt, amely igaz in abstracto, határozott esettel, példával bizonyítani. - Konkrétizmus, e nevet adta Horváth Cyrill (l. o.) a maga filozofiai rendszerének.
vagy megnevezett szám, a mértékegység megnevezésével ellátott szám, ellentétben az elvont számmal. P. 5 liter K., ellenben 5 magában elvont szám. L. még Concretus.
l. Ágyasság és Házasságjog.
(lat.), l. Csőd és Verseny.
(lat.), tulajdonkép a. m. összefutás, összecsődülés; továbbá pályázat, többegyén versenye valamely megüresedett állásért, hivatalért v. pályadíjért. Jelent végül annyit is mint csőd (l. o.).
(lat.) a. m. megrázkódás, megijedés, összerezzenés; jogi műnyelven: zsarolás.