l. Alkotmány.
(lat.), mindaz, ami valamely dolog lényegét alkotja; a logikában ama jelek, melyek egy fogalom tartalmának lényegét teszik s amaz alapelvek, melyek egy tudomány tartalmának a lényegét alkotják; ellenben ama maximák, melyek csak a fogalom vagy tudomány célszerü kezelésére vagy kutatására adnak utasításokat, azok regulativ-ek.
(lat.), jelentékeny, tisztességes, tekintélyes; konszideráció, tekintetbevétel, jelentékenység, tekintély, tisztesség; konsziderál, tekintetbe vesz, megfontol, tisztel, becsül.
(lat.), a. m. szilárdan összefüggő, tartós, megtermett, zömök; konszisztencia, állapot, álladék, tömöttség, sűrüség; a szilárd vagy sűrü nyulós-folyékony testek összefüggésének kifejezése.
(lat.) a neve azon pénzügyi műveletnek, amelyek által az állam bizonyos adóssági címleteit valamiképen állandósítja (l. Államadósság, Consol és Fonds). Magyarországnak és Ausztriának különböző adósság címleteit konvertálták (l. Konverzió) és konszolidálták a következő állósított adósságok kibocsátása által: Osztrák aranyjáradék, Magyar papirjáradék, Osztrák papirjáradék, Egyesített járadékok és lényében véve maguk a Földtehermentesítési kötvények kibocsátása sem volt egyéb, mint a jobbágyi szolgáltatások K.-ja.
1. Spárta hercege, Görögország trónörököse, szül. Athénben 1868 aug. 2., I. György király és Olga királyné fia. Lüders német tudóstól nyerte kiképeztetését. 1886 dec. 13. nagykorunak nyilvánították. 1888. III. Frigyes német császár leányát (II. Vilmos császár hugát) jegyezte el, kivel 1889 okt. 27. kelt egybe. E házasságból született György herceg (1890 jul. 19.) és Sándor herceg (1893 aug. 1.).
2. K. Njikolajevics, orosz nagyherceg, I. Miklós cár és Alexandra porosz hercegasszony fia, szül. 1827 szept. (21.) 9., megh. Pavlovszkban 1892 jan. 824.) 12. 1846. Lütkével nagyobb utazást tett a Földközi-tengerben és Levantéban; 1849. részt vett Paskievics kiséretében, a magyar szabadságharc letiprásában; 1853. ellentengernagy és a tengerészeti minisztérium elnöke lett s a keleti háboruban a kronstadti hajóhad parancsnoka volt. Testvére, II. Sándor cár reformterveit nagyon pártolta s egész sereg fölvilágosodott embert gyüjtött maga köré, kik a liberális áramlat szóvivői lettek Oroszországban. Mint a jobbágyság eltörlésére kiküldött bizottság tagja, határozottan a nemesség előjogai ellen foglalt állást. Midőn Lengyelország nyugtalankodni kezdett, a cár őt küldte oda (1862 jun.) mint helytartót és katonai parancsnokot. Mindjárt megérkezése után (jul. 3.) merényletet kisérlettek meg ellene; hasztalan igyekezett szelidebb bánásmód és az autonomia részleges megadása által a kedélyeket lecsillapítani: a Vjelopolszkij tanácsára elrendelt ujoncozás (1863) előidézte a nyilt forradalmat. K. erre októberben lemondott a kormányzóságról, 1864 végén visszatért Pétervárra s a következő évben a birodalmi tanács elnöke lett; de midőn (1861) III. Sándor cár trónra lépett, méltóságainak egy részét elvesztette. Alexandria Jozefa szász-altenburgi hercegasszonnyal (1848) kötött házasságából a következő gyermekek sarjadzottak: Nikolaj (szül. 1850 febr. 14.), kit 1881. állam-felforgató izgatásai miatt elfogtak és később Taskendbe internáltak; Konstantin Konsztantinovics (szül. 1858 aug. 22.), ezredes és a pétervári csász. tudom. akadémia elnöke, mint költő is ismeretes; Dimitrij (szül. 1860 jun. 13.), kapitány és cári szárnysegéd; Olga (szül. 1851 szept. 3.), kit 1867. I. György görög király nőül vett; Vjera (szül. 1854 febr. 16.), 1874 óta Eugen, württembergi herceg felesége.
3. K. Pavlovics, orosz nagyherceg, született 1779 máj. 8., megh. Vitebszkben 1831 jun. 27. I. Pál császár második fia, Lipcsében a testőrségek élén harcolt és részt vett a bécsi kongresszusban. 1816-31-ben Lengyelország főparancsnoka, főkormányzója, majd helytartója és alkirálya volt. Első neje, Julia Henriette Ulrika szász-koburgi hercegnő halála (1820) után morganatikus házasságot kötött Grundzynszka Johanna Antonovna grófnővel és 1822 január 14. forma szerint lemondott az orosz trónról, amelyhez I. Sándor gyermektelensége esetén lett volna igénye. E lemondást titokban tartották, s mikor 1825-ben K.-t császárnak kiáltották ki, ő szorosan ragaszkodott lemondásához. 1830 nov. 29. a lengyel felkelők K. palotájába hatoltak; K. menekült, minden ellenállás nélkül elhagyta Varsót. Az 1831. kolerajárványnak esett áldozatul.
az ugyanily nevü járás székhelye Poltava orosz kormányzóságban, a Beresztovaja mellett, (1892) 7440 lak., faggyufőzéssel és olajprésekel. Az 1731. alapított város 1797-ig Belevszkaja nevet viselt; ezen évben Konstantin nagyhercegről kapta a mostani nevét.
(Konstantia), város Macedoniában, a Rhodope hegység aljában. Álmos magyar herceg (Kálmán király öccse) alapította II. János (Kalo-Johannes) kelet-római császár rokonának engedelmével, aki neki bujdosása közben rangjához illő, biztos menedéket nyujtott volt udvarában. E városban gyülekeztek a kimenekült, elégületlen magyarok (1126 körül). V. ö. Pauler Gyula, A magyar nemzet tört. I. 209.
járási székhely az orosz doni kozákok területének I. kerületben, a Don mellett, (1893) 9829 lak., bortermeléssel és a Don folyón jelentékeny kereskedéssel.
Konstantin, új-görög államférfiu, szül. Tripolisztban 1832. Jogi tanulmányai végeztével államszolgálatba lépett. 1862. a forradalmi párt hive volt, amely Ottó királyt megbuktatta. Tagja lett az alkotmányozó nemzetgyülésnek, de nemsokára visszatért birói állásába. 1881 óta újra képviselő és Komundurosz hive lett; ennek halála után 1883-ban átment Delijanniszhez, de 1890-ben kilépett a pártból s néhány elvtársával az u. n. harmadik frakciót alakította. Mikor György király 1892 febr. Delijanniszt elbocsátotta, márc. 2. K. alakította meg a kabinetet. A király ezután nemsokára feloszlattatta K. által a kamarát, de midőn az új választásoknál a görög nép többsége Trikupisz mellett nyilatkozott, K. jun. 23. ennek engedte át a kormányt.