a zenészeti hangterjedelem beosztása alapján a legmélyebb hangzásu nyolcad, mely nagy C, D, E, F, G, A, H betükkel jeleztetik alul egy vonással.
(lat.), a logikában az itéletnek megfordítása (alany lesz állítmány, állítmány alany). Általánosan a K.-ban az itéletet megfordítjuk, de v. az alany, v. az állítmány tagadóvá tétetik, minek következtében az itélet minősége is megváltozik. Ha a K-ban az itélet mennyisége nem változik, a K. egyszerü, ellenkező esetben per accidens-nek neveztetik. L. Konverzió.
l. Arminiánusok.
(lat.) a. m. ellenjegyzés (l. o.).
(franc. contraste) a. m. ellentét; az esztetikában egymással ellenkező gondolatoknak figyelmet keltő egymás mellé állítása, mely mindegyiknek sajátosságát annál jobban kiemeli. Képzőművészetben a K. gyakran merő ellentétül is szimmetriához, pusztán változatosságot jelent; igy beszélnek az árnyék és fény, a korok, a nemek, a szenvedélyek K.-járól csoportozatokban, alakokban stb. L. még Ellentét és Antitézis.
a. m. Contr'alto (l. o.).
(új-lat.) a. m. kihágás.
(lat.) a. m. ellenkező oldalra való fordulás.
l. Kontra.
(lat.) a. m. hozzájárul, adóz; innen kontribuens, adófizető polgár, s átvitten, aki valamihez hozzájárul. Kontribució, 1848-ig a jobbágytelkek után fizetett adó, a katonaságnál a. m. hadi sarc (l. o.).