1. István (Acontius), sunnai érsek és a mechitaristák kongregációjának 3-ik főapátja, szül. Gyergyó-Szt.-Miklóson (Csik) 1740 nov. 20., megh. Velencében 1824 jan. 29. A keresztségben Amira nevet nyert. A mechitarista Pater Károlyt Velencébe kisérte s István főapát által fölvétetvén, ő is István szerzetesi nevet nyert. 1758 aug. 22. tette le a szerzetesi fogadását s 1763 okt. 27. pappá szenteltetett. Ezen években a teologiai tudományokon kivül a filologiával és bölcselettel foglalkozott, és az alig 30 éves fiatal papra a kolostori nevelőintézet igazgatása bizatott. Leginkább az örmény irodalom újjáalkotását tűzte ki céljául. A francia háboru kitörése után K. Erdélybe küldetett, hogy ott faj- és hitrokonait szónoklatai által vigasztalja s erősítse. Itt 1799-ig élt, midőn I. István főapát haláláról értesült és az új apát választására Velencébe hivatott. Megérkezén Velencébe 1800 nov. 10. a kongregáció tagjai őt választák meg egyhangulag II. István névvel főapáttá. VII. Pius pápa 1804-ben sunnai érsekké nevezte ki s szentelte föl. Általános földleirást irt 1785-ben örmény nyelven (11 kötet). Lefordítá s kiadta a szentirást örmény nyelven és pedig az ó-testamentumot négy, az újat három kötetben. Megirta továbbá a Mechitár Péter első apát történetét. V. ö. Arménia 1890. évfolyam.
2. K. Lajos, szinműiró, szül. Rátóton (Temes) 1852., megh. Pesten 1863 ápr. 11. Iskoláit Aradon, Nagyváradon, Pesten elvégezvén (1843-tól a jogi pályán), megyei szolgálatba lépett s élénk részt vett az ellenzék küzdelmeiben. 1848. honvéddé lett s e miatt a szabadságharc befejezte után büntetésül az osztrák hadseregbe sorozták s két évig Olaszországban katonáskodott. 1851. tért haza, az irói pályára lépett s kezdetben több jeles novellával keltett figyelmet. 1853-ban lépett föl mint drámairó Este és reggel címü vígjátékával s attól fogva majd minden évben egy pár új szinművel adta jelét fejlődő tehetségének. A francia Scribe-et választotta mintájául, s inkább szinszerüség által tünt ki, mint költői ereje vagy jellemrajzoló tehetsége által. Nem mindennapi leleménye és technikai kézsége még azután lelte volna meg a mélyebb tartalmat, de a szinpadtól később elriasztá a zsurnalisztika. Szerkesztette a Trombitát és a Jövőt s e két lap fölemésztette életkedvét s vagyona jó részét. Elégületlen, bús lett s közbejött betegségét csak súlyosbította műveinek kissé hanyatló sikere. Nevezeteseb vígjátékai: Csak kitartás (3 felv.), Nőm meghalt (3 felv.); Az első követelés, Egyik a kettő közül, Meg akarok halni (egy-egy felv.); Hűség hűtlenségből (4 felv.); drámái: A szép marquisné (4 felv.); Gazdaság és szegénység (szinmű 4 felv.). Összes darabjai megjelentek összegyüjtve K. Lajos szinművei (4 köt., Pest 1860). Neje Komlóssy Ida (l. o.). V. ö. Beöthy, Irod. tört. II.; u. az, Szinműirók és szinészek; Koszoru 1863, I. Arckép-Album 1855 I. 37.
3. K. Kálmán, gyermekorvos, szül. Jászberényben 1841 okt. 26-án. Gimnáziumi tanulmányait szülőhelyén és Egerben végezte, miközben az egri főegyházmegye növendékpapjává lett, később azonban a természettudományok iránti hajlamát követve, a papi pályát elhagyta. 1862. a budapesti orvosi egyetem hallgatójává lett. 1867. a pesti szegény gyermekkórház segédorvosává választották meg. Orvosdoktorrá 1868. avatták s ugyanakkor felavatási ösztöndíjat nyert. Mint néhai Bókai János egyetemi tanár segéde a gyermekkórházban több mint 3 évig működött. 1871. a vallás- és közokt. minisztérium által a porosz- és szászországi kumiszgyógyintézetek látogatásával bizatott meg, hogy eme keleten hiressé vált lótejbor orvosi hatását a tüdővész ellen tanulmányozza s arról véleményes jelentést tegyen. Ide vonatkozó tapasztalatait az Orvosi Heti Lap 1871 és 1872. számaiban ismertette. Felterjesztése folytán a magyar kormány által nálunk felállítani szándékolt kumiszgyógyintézet létesítése teljesen elejtetett. 1876. belügyminiszteri engedéllyel a székesfővárosban nyilvános gyermek-gyógyintézetet nyitott. Irodalmi működését már orvosnövendék korában kezdte s azóta az Orvosi Heti Lap hasábjain, valamint a Lipcsében megjelenő Jahrbuch für Kinderheilkunde-ban a gyermekápolásra és a gyermekbetegségekre vonatkozólag számos értekezés, cikk és műbirálat jelent meg tőle.
4. K. János, Fekete János (l. o.) irodalmi álneve.
a könyvnyomtatásban azok a betük, amelyek a közönséges könyvbetüktől alapvonalaiknak sokkal vastagabb volta által különböznek; az e két betüvastagság között van még egy átmeneti is: a félkövér.
(Nagy-), kisközség Temes vármegye buziási j.-ban, (1891) 2040 oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Francia-, Olasz-, Török- és Oroszország déli részén, továbbá Persiában és Észak-Afrikában fordul elő s számos fajtát képez. Farka, mely a fajták szerint eltérően alakult, legnagyobb fokozatában az állat súlyának negyedrészéig hízik meg, s ekkor alig tud az állat járni. Leghiresebb K. az asztrakánjuh a krimi félszigeten Dél-Oroszországban, mely az ismeretes asztrakán v. krimi báránybőröket szolgáltatja.
l. Hízlaló kúra.
(növ.), l. Hízóka.
l. Zsírkő.
v. húsos növények (Succulentae), a fiziognomiai rendszerben általában az olyanok, melyeknek tenyésző része, szára meg a levele kövér, húsos (crassulaceák, Mesembryanthemeae, aloé, agave stb.), vagy a szára nagyon húsos, a levele pedig satnyás, vagy éppen nincs (kaktusz, afrikai ebtejfák). A K. légbeli szára évenként nem pusztul el, mint a rendes fűnemü növényeké, hanem levelestől több, sőt sok esztendőn keresztül kitelel. A K. majd mint a forró vidék, a puszták és sivatagok lakosa. Ide tartozik a Kossuthcsillag is. A K. alakzata továbbá hazánkban a Salsola vagyis tengerparti alakzat, melyet keskeny, hosszu kövér levelek v. levélsallangok tüntetnek ki. A félig K. v. laboda, avagy Chenopodium alakzatjának csak a levele húsos (semisucculentae) a virág apró, nem szines.
Izsó, képiró, szül. Nagykárolyban 1853. 1876. iratkozott be a mintarajztanodába. Itt tanulmányait nagy nélkülözések közt, de szép sikerrel végezte s a rajztanári oklevelet is megszerezve, a Lotz Károly tanár vezetése alatt álló gyakorló iskolába ment s ott is maradt egész 1883-ig. Innen kilépve, arcképek festésével foglalkozott mindaddig, mig Kőrösi József nagylelküsége módot nyujtott neki arra, hogy 1886-ban Párisba utazhasson tanulmányi kiegészítése végett. Párisból hazatérve, Budapesten telepedett meg. Nevezetesebb művei: Pókainé (történelmi kompozició), Vendégek a nyaraloban és a Hontalan (életképek). A kormány megbizásából festette Pancsova város részére Hunyadi János-át s a pancsovai népbanknak Baross Gábor életnagyságu arcképét. K. 1891 óta mint polgári iskolai rajztanár működik a fővárosban.
1. K. (Kivjazsgy), kisközség Bereg vmegye felvidéki j.-ban, (1891) 1016 rutén és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. K. (Giessing), kisközség Sopron vmegye soproni j.-ban, (1891) 1364 magyar lakossal; vasúti megálló, postahivatal és postatakarékpénztár. - 3. K. (Kuvesdia), nagyközség Temes vármegye lippai j.-ban, (1891) 1368 oláh lakossal. - 4. Garam-K., l. o. - 5. Mező-K., l. o. - 6. Nagy-K., kisközség Zemplén vmegye bodrogközi j.-ban, (1891) 1010 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Közelében egy régi sziklavár romjai, mely 1673-ban romboltatott le. - 7. Szilágy-K. (Hiesdu), kisközség Szilágy vmegye zilahi j.-ban, (1891) 1140 oláh és magyar lak.