az erdő talajának az a használata, midőn rajta a fák letarolása után néhány évig mezőgazdasági növényeket termesztünk. Közgazdasági jelentősége abban nyilvánul, hogy a kevés szántófölddel biró hegyes, erdős vidékeken a szegényebb néposztály és pedig az erdei munkás a megélhetéséhez szükséges földhöz olcsó szerrel juthat.
névvel mind azt szokás és kell jelölni, ami általában arra szolgál, hogy városokban és községekben az utcáknak, közhelyeknek, az alsó talajnak és a talajviznek, valamint a folyóvizeknek is tisztántartása eléressék és fentartassék. Ismeretes, hogy az emberi és állati, valamint az ipari és mindennapi háztartási hulladékok ott, ahol ezek sűrübben beépített és igy sűrübben is lakott területen keletkeztek, kigőzölgéseik által a légkört megrontják, helyi betegségeknek lesznek okozóivá, gyakran nagymérvü járványokat szülnek s ezenkivül az alsó talajt s az ebben mozgó talajvizet is megrontják, ez utóbbit élvezhetetlenné, ivás esetén pedig egészségellenessé teszik. Épp igy áll a dolog a városok és lakóhelyek mellett elfutó folyóvizekkel is; ezeknek vizét is idővel megrontja a belőjük bocsátott emberi és gyári hulladékok nagy tömege, amelyeknek csak egy részét szokta a folyóviz feloldani, jó része azonban iszap alakjában leülepedik s kigőzölgésével az egészséges levegőt megrontja, mig a folyóban feloldott anyagok magát a folyóvizet teszik ártalmassá. A folyók vizének megfertőztetése nem lévén többé helyi alkalmatlanságnak és bajnak tekinthető, a legtöbb ország törvényhozása máris gondoskodott arról, hogy a folyók vizének káros beszennyezése lehetőleg meggátoltassék. Nálunk a közegészségügy rendezéséről, valamint a vizjogról szóló törvények azok, amelyek e kérdésben intézkedéseket tartalmaznak. Az alsó talaj megrontását két módon lehet szokás megakadályozni, amelyek nem helyettesítik egymást, hanem együttvéve vezetnek célra; az egyik mód az, hogy a mélyebben fekvő helyekre soha nem szabad rothadásnak induló szerves anyagokat, emberi és állati, valamint konyha hulladékot lerakni, a másik a szennyvizek és az emberi és állati ürülékeknek helye levezetési módja (l.Csatornázás), ami által egyszersmind a kutak vizének tisztántartása is eléretik.
Szorosabb értelemben K. alatt az utak, utcák, közterek, közmulatóhelyek és középületek tisztántartását értjük. arra, hogy az utak, utcák és közterek valamely városban tisztán tarthatók legyenek, szükséges, hogy az úttest felülete annyira megfelelő állapotban legyen, hogy azon akár kéziseprővel, akár seprőgéppel vagy vonóval dolgozni lehessen, anélkül hogy az út állaga megbontatnék; szükséges továbbá, hogy a tisztogatáskor keletkező por lekötésére elegendő locsolóviz álljon rendelkezésre, de ez a két feltétel csak fejlettebb fokon álló városokban található fel s még itt sem a város egész területén, amiből önként folyik, hogy az utak állapotához és a rendelkezésre álló locsolóviz mennyiségéhez mérten kell a K.-ot kezelni. A K. fentartása a község feladata, erre nézve a közegészségi törvény rendelkezik, az egyes községre bizván annak saját hatáskörükben való megállapítását, hogy anyagi tehetségükhöz képest miként kivánják a feladatot megoldani. Régente a városok utcáit és tereit a rabokkal tisztogattatták. Később azonban, amikor a városok nagyobb fejlődésnek indultak, s az utcai megnövekedett forgalom a szemetet is megnövelte, a városok hatóságai felismervén ezen közigazgatási ágazatnak nagy fontosságát, azt külön kezelés alá vették. Párisban a városi mérnöki hivatalnak egy egész osztálya foglalkozik ezzel a teendővel, Berlinben előbb a tüzoltással állott kapcsolatban, de ez nem mutatkozván célszerünek, most külön igazgatás alatt áll. Budapesten 1882-ig az egyes kerületi előljáróságok kezelték az utcatisztítást s látták el a sepretést felfogadott napszámosok által, ezen időtől kezdve pedig a Bel- és Lipótváros (IV., V. kerületek) s balparti főközlekedési utak berlini mintára a tüzoltóságra bizattak s ezen területeken behozatott a gépekkel való seprés is; jelenleg Budapesten a K., mint közegészségügy kezeltetik s egy tanácsnok felügyelete és a IV., V. és VI. kerületekben egy köztisztasági ellenőr közvetlen rendelkező vezetése alatt áll, mig az egyes utcákban folyó munkát a csapatfelügyelők s az egyes kerületek köztisztasági állapotát a kerületi előljárók ellenőrzik. A részben gépi, részben kézi munkával összesöpört hulladékokat még csak néhány évvel ezelőtt is az u. n. szemétlerakó helyekre hordták, most azonban már az e célra épült külön vasúton szállítják el s gazdasági és ipari célokra használják fel. Általában a szemét összesöprésével még csak egy része van megoldva a feladatnak, mert különösen szűkebb területre szorított sűrübb népességü városok határában az összesöpört szemétnek célszerü elhelyezése igen nagy gondot okoz. Párisban és nálunk is vasúton szállítják el a szemetet s eddig még ez látszik a legcélszerübb módnak; másutt a szemetet elégetik v. más módon ártalmatlanná teszik.
alatt értjük azokat a kellékeket, melyekkel valakinek birnia kell, hogy köztisztviselőnek alkalmaztathassék. A K.-ről az 1883. I. t.-c. intézkedi; aszerint állami v. köztörvényhatósági tisztségre csak az nevezhető ki, illetve választható, aki: a) magyar állampolgár; b) gondnokság, csőd alatt nem áll, bűntett v. vétség miatt vád alá helyezve vagy általában szabadságvesztés büntetés alatt nincs, nyereségvágyból eredő büntett v. vétség miatt elitélve nem volt, hivatalvesztésre szóló itélet hatálya alatt nem áll, s erkölcsi tekintetben alapos kifogás alá nem esik; c) azzal a képzettséggel bir, melyet a törvény a szolgálat illető nemére nézve megállapít. Ez a képzettség, amelynél a törvény elméleti és gyakorlati képzettséget különböztet meg, a különböző szolgálati szakok szerint különböző. A gyakorlati képzettséget igazolására bizonyos állásokra a hivatkozott törvényben előirt u. n. gyakorlati közigazgatási vizsga (l. o.) mindeddig életbe nem lépett.
l. Törvényhatóságok.
az 1890. I. t.-c. szerint: 1. az államutak; 2. törvényhatósági utak; 3. vasúti állomáshoz vezető utak; 4. községi közlekedési (u. n. vicinális) utak; 5. községi (közdülő) utak és 6. egyesek által közforgalom céljaira létesített K. A K.-nak létesítése, fentartása s kezelése terheli: 1. alattiaknál az államot; 2. alattiaknál a törvényhatóságot; 4. alattiaknál, amelyek alatt oly K. értendők, amelyek több község közlekedésének közvetítésére szükségesek, az érdekelt községeket; a csak a község közlekedési érdekeinek szolgáló 5. alattiaknál az illető községeket; 6. alattiaknál a létesítőket, mig a 3. alattiaknál vagyis oly K.-nál, melyek a vasúti állomásokat a legközelebbi állami, törvényhatósági vagy községi úttal összekötik, a létesítési, kezelési és fentartási költségek a törvényhatóság, az érdekelt községek, az érdekelt kereskedelmi s iparvállalatok, s az illető vasút által aránylag viselendők. Az államutaknak közigazgatása a kereskedelemügyi miniszter hatásköréhez tartozik, aki egyúttal törvényileg fel van hatalmazva arra, hogy országos vagy hadászati fontosságot vesztett államutakat törvényhatósági utakká átalakíthassa, s viszont hadászati vagy országos fontosságot nyert a törvényhatósági utakat az államutak hálózatába felvehesse. A törvényhatósági utak hálózatát a miniszter jóváhagyásával a törvényhatóság közgyülése állapítja meg; a közigazgatás a miniszter felügyelete mellett a törvényhatóságot illeti, mely a fentartási költségek fedezetére szükség esetében útadót is vethet ki, amely legfölebb felerészben természetben - kézi erő, napszám, igavonó állati erő segélyével - leróható. A községen átvonuló s utcai közlekedésre szolgáló állami s törvényhatósági útrészek fentartásához az illető község is hozzájárulni tartozik. A vasúti utak közigazgatása rendszerint a törvényhatóság, a vicinális utak hálózatának megállapítása a törvényhatóság, azoknak közigazgatása a külön erre a célra szervezett bizottság hatásköréhez tartozik. A községi (közdülő) közutak hálózatát a községi képviselőtestület állapítja meg, melynek határozata ellen másodfokban az alispánhoz, harmadfokban a közigazgatási bizottsághoz lehet felebbezni. A közigazgatás az előljáróságnak feladata. A fentartási költség fedezésére a községi közmunka szolgál, mely kétféle: igás- és kézimunka, és természetben vagy váltságösszegben, az első esetben személyesen vagy helyettes által leróható. A község a közmunka egy részének kötelező megváltását is elrendelheti. Közmunkára mindenki köteles, aki az alól törvény által felmentve nincs, mint p. a köztisztviselők, a papok és a tanítók. Új K. építésénél az előmunkálati engedélyt rendszerint a kereskedelmi miniszter adja meg. Az engedély folytán elkészített műszaki tervek alapján a foganatosítás előtt a törvény által szabályozott helyszini bejárást kell tartani, amennyiben annak mellőzését a kereskedelmi miniszter meg nem engedi. A bejárás alapján hozott határozat ellen fokozatos felebbezésnek, némi kivételekkel egészen a kereskedelmi miniszterhez van helye, akinek jogában áll az építést s a munkát foganatosítás közben az annyiszor-mennyiszer megvizsgálni, és a tapasztalatokhoz képest intézkedni. A K.-hoz szükséges területek szükség esetén kisajátítás útján szerzendők meg. A K.-nál műleirásokból és térképekből álló törzskönyvek készítendők. A K.-on a kereskedelmi miniszter engedélyével szedhető vámokról l. Vámok.
A forgalom biztonsága, az úttestek és műtárgyak épsége és fentartása, új közutak, kompok, hajóhidak, vámszedési jog engedélyezése és ennek gyakorlása érdekében a törvény számos intézkedéseket tartalmaz, melyeknek megsértése elzárással, a legtöbb esetben kisebb-nagyobb pénzbüntetéssel büntetendő kihágást képez. A K. fölött a rendőri felügyeletet gyakorolják: megyékben első fokban a főszolgabiró, másodfokban az alispán; városokban első fokban a rendőrkapitány, másodfokban az alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács. Budapesten első fokban a kerületi, másodfokban a főkapitány, harmadfokban mindenütt a kereskedelemügyi miniszter, de Budapesten a belügyminiszterrel egyetértőleg. Állami kezelés alatt levő tárgyaknál a felügyeletet a kereskedelmi miniszter saját közegei által gyakoroltatja.
l. Híd.
l. Lokomotiv.
(tramways). A nagy kiterjedésü városok hova-tovább növekvő személyforgalmát, de kivált a vasutak terjedésével fejlődött tömeges áru- és személyforgalmat a közutakon közlekedő járómüvek többé nem győzvén meg, a sínpároknak a városok belső területére való fektetése nem volt elodázható. Eleinte ezeken csak lovakkal vontatott kocsikat járattak, ma ez sem elégítvén ki a követelményeket, igazi vasutakat építettek, illetve az állati erővel való vontatást mótorokkal pótolták. Igy keletkeztek a gőzerővel vontatott, röviden városi v. helyi vasutak és végre a villamos és pneumatikus vasutak. Minthogy nagy részük a közutakon vonul végig, közúti vasutak elnevezés ma sincs eléggé szabályozva (l. Iparvasutak). V. ö. Mihályfy J., A budapesti közúti vaspályák (Budapest 1887).
l. Húgykőzúzás.
(lithotriptor), az a sebészeti eszköz, mellyel a húgyhólyagköveket a húgyhólyagban apró darabokat törik, hogy ezek azután a vizeletárammal a természetes úton (a húgycsövön keresztül) kiürülhessenek (l. Húgykőzúzás). Az eszköz vályus részében a vályút kitöltő tömör rész ide-oda tolható. Hossza 30-50 cm., vastagsága a vastagabb katétereknek megfelelő (1-1,25 cm.), egyik végén 130-140° szöglet alatt beállított görbülettel, mely a hólyagban vezettetik s mellyel a kő, ha a műszer két része széthúzatik, megfogható és összetörhető. Másik végén, melyet a sebész kezében tart, csavaros készüléke van, s ezzel a kő a két szár közé befogatván, fokozott erővel szétaprítható. Legjobb K. készül ez időszerint Wsie londoni gyárosnál; a legkedveltebb szerkezetüek a Thompson-féle csavaros K.-k, azután a Civiale-féle kulcsos eszközök.