1. Borbála, festő, szül. Iglón (Szepes) 1764. megh. Bambergben 1825. Oktatását atyjától nyerte, ki ügyes festő volt s különös gondot fordított leányának kiképezésére. Később apjával Bécsbe költözött, hol tagja lett az akadémiának, majd Slazburgba, onnan ismét szülővárosába Iglóba, azután Prágába, utoljára pedig Bambergbe tett át lakását. Az arcképfestésben olyan gyakorlottságra tett szert, hogy Bambergben négy év alatt 145 képet festett. Önálló művei közül nevezetesebbek: Szt. Gotthárd (1801), A nevető cseh leány, a Búsuló öreg stb.
2. K. Miklós, gordonkaművész, szül. Eszterházán 1778., megh. e században a 30-as évek elején. Atyja szintén kitünő gordonkaművész volt, ki sok évig volt tagja a Haydn József vezénylete alatt állott herceg Esterházy-féle hires zenekarnak Kismartonban. K. Hunellel 1818. nagyobb európai műutazásokat tett, pénzt és dicsőséget aratva. A bécsi kongresszus alatt 1814. a württembergi király ismerkedett meg vele s udvari zenekarához szerződtette mint első gordonkaművészt. Sok szerzeményt hagyott hátra s főleg a gordonka-irodalmat gazdagítá műveivel.
1. (Kraft) Ádám, német szobrász, szül. Nürnbergben a XV. sz. közepe körül, megh. állítólag a schwabachi kórházban 1507. Életről semmit sem tudunk. legelső évszámmal ellátott műve, a nürnbergi városi mázsálómester, inasát és egy kereskedőt ábrázoló dombormű a nürnbergi mázsáló ház bejárata fölött, 1479. való. Valamennyi műve közül a leghiresebb és már a maga idejében is legnagyobb bámulat tárgya volt a nürnbergi szt. Lőrinc-templomban levő szentségház, melyet 1493 és 1509 közt Imhof János költségén készített el. Az építészeti formák gazdagsága, a csúcsíves stílü díszítési elemek merészsége, a számos emberi alak kitünő plaztikája érthetővé teszi ezt a bámulatot, ha az egész, éppen tulhalmozottsága következtében, nem is gyakorol zavartalan benyomást. A három pompás realisztikus térdelő alak, melyeken az egész gúlalaku alkotmány nyugszik, a hagyomány szerint magát a mestert és két segédét ábrázolja. V. ö. Vanderer, Adam Krafft und siene Schule (Nürnberg 1869); Bergau a Dohme-féle Kunst und Künstlerben (Lipcse 1877).
2. K. Guido, gazd. tanár és szakbeli iró, K. Péter unokája, szül. Bécsben 1844 dec. 15. Gazd. gyakorlat szerzése után a magyar-óvári gazd. felsőbb tanintézeten végezte szaktanulmányait (1864), azután ismét a gyakorlatba lépett, mire 1866 ápr.-tól 1869 szept. végéig a magyar-óvári akkoriban cs. kir. gazd. felsőbb tanintézet tanársegédje lett, mely minőségében több tantárgyból előadást is tartott. A m.-óvári tanintézet az 1869. évben a magyar kormány kezelése alá jutván, K. a bécsi politechnikumnál rendkivüli tanár lett és mint ilyen a mezei gazdaságtant adja elő. Főbb művei: Die normale und anormale Metamorphosie der Maispflanze (Bécs 1870); Ein Grossgrundbesitz der Gegenwart; Die Besitzungen de Fürstenhauses Schwarzenberg (u. o. 1872); Lehrbuch der Landwirthschaft (Berlin 1875-77, 4 köt., 6-ik kiadás); Illustriertes Landwirthschafts-Lexikon (Berlin 1883, 2-ik kiad. 1887). Keletkezésétől fogva szerkeszti az Österr. landw. Wochenblatt c. szaklapot, melybe sok cikket irt, és szerkesztője az Österr.-ungarischer landw. Kalender-nek.
3. K. Péter, osztrák festő, szül. Hanauban 1780 szept. 15., megh. Bécsben 1856 okt. 28. A bécsi művészeti akadémián, azután Párisban és Rómában tanult. Nagy népszerüsége tett szert a Landwehr búcsuja és A Landwehr hazatérése címü érzelgős, hazafiaskodó genreképeivel (bécsi muzeum). Egyéb képei közül említendők: Az asperni csata; A lipcsei csata; Zrinyi Miklós hősi halála (magyar nemzeti muzeum); A vak Belizár; Habsburgi Rudolf találkozása a pappal; Manfréd és a zergevadász stb.
Rikárd, németorvos, szül. Mannheimban 1840 aug. 14. Orvosi tanulmányait 1858. Heidelbergában kezdte meg, oklevelét 1863. nyerte el. Nagy buzgalommal dogozott Billroth (Bécs), Griesinger és Rindfleisch (Zürich) oldalán, különös érdeklődést tanusított már ekkor az ideg- és elmegyógyászat iránt. 1864. már mint segédorvos működött az illenaui tébolydában. Nemsokára a strassburgi egyetemre ment, és ott megalapította az elmegyógyászati klinikát. 1873. a grazi egyetem tanárává és a stájerországi országos tébolyda igazgatójává nevezték ki. 1889 óta a bécsi egyetemen az elmegyógyászati klinika igazgatója és az elmekórtan nyilvános rendes tanára. Művei: Grundzüge der Kriminalpsychologie (2. kiadás, Stuttgart 1882, magyarra fordította Rákosi Béla, Budapest 1876); Lehrbuch der gerinchtlichen Psychapathologie (2. kiad., u. o. 1881, magy. ford. Schwartzer Ottó, Budapest 1886); Lehrbuch der Psychiatrie (2. kiadás, u. o. 1883, magy. ford. Laufenauer K., Budapest 1883); Über gesunde u. kranke nerven (3. kiad., Tübinga 1886, magy. ford. Osváth Albert); Über Nervosität (3. kiad., Graz 1884); Psychopathia sexualis (Stuttgart 1886, magy. ford. Fischer J. 1894); Die progr. allg. Paralysis (1894-95).
Ádám, l. Krafft.
sziget, l. Szakhalin.
kikötőváros Kristiania norvég tartomány bratsbergi járásában, a Skager-rak végében, (1891) 5509 lak., halászattal, parti hajózással és osztrigatenyésztéssel, továbbá fa- és osztrigakereskedéssel. A város kereskedelmi hajóinak száma 147,50,707 tonna tartalommal.
az ugyanily nevü szerbiai járás (2385 km2, 140,661 lak.) székhelye a Lepenica és vasút mellett, a Sumadia nevü halmos vidéken, (1890) 12,669 lak., fegyvergyárral, arzenállal és egy gimnáziummal, közelében lőporgyárral. K. régebben a szerb fejedelmeknek volt székhelye; a régi fejedelmi laknak egy részét tűz pusztította el, másik része tiszti kaszinóul szolgál.
(Krajina) kerület Szerbiában a Duna, Timok és Pek folyók közt, 3259 km2 területtel, 91,572 lak., Negotin székhellyel.
(Krajn), az ugyanily nevü krajnai kerületi kapitányságnak székhelye, a Kanker és Száva összefolyásánál, (1890) 2062 nagyobbára szlovén lak. K. Laibach előtt a krajnai határgrófoknak volt a lakóhelye. 1894. óta főgimnáziummal, mely most van kiegészítés alatt.
kisközség Zágráb vmegye zágrábi j.-ban, (1891) 1342 horvát lakossal.