1. athéni, Polemon tanítványa, kit Cicero hű platonikusnak mond. - 2. K., malloszi nevezetes görög grammatikus, a filozofiában a stoicizmus hive. Mint II. Attalos követte Rómában előadásokat tartott s a grammatikai tanulmányokra Rómában az első ösztönzést adta. Kevés töredék maradt meg müveiből. - 3. K., tébai, Diogenes tanítványa és oly szenvedélyes tisztelője mesterének, hogy vagyonát elajándékozta és szegényen élt, mint mestere. Neje Hipparchia s ennek bátyja Metrokles ugyanazokat az elveket vallották s éjjel-nappal, Hipparchia férfiruhában, a nyilvános csarnokokban tartózkodtak.
1. görög iró, aki a régebbi attika komédia köréhez tartozik; atyja Kallimeds volt, szül. Kr. e. 520 körül, megh. 423. Ő a komédiának az, ami a tragédiának Aischylos. Erősen támadta az embereket és intézményeket; 21 darabot említenek tőle, azonkivül lirai műveket irt. Munkáinak töredékeit kiadta Kock (Fragm. Com. Graec. I. köt.) - 2. ifj. Kr., görög iró, élt a Kr. e. III. sz. végén, az új komédia embere; műveinek (Chiron, Omphale, Theramenes) néhány töredéke és címe maradt reánk. V. ö. Meineke, Fragm. com. (I. 411).
1015 ápri. 18-tól Zárától kezdve vezetője volt a Velencéből Magyarországba utazó Szt. Gellértnek egészen a kőrösvármeegyei Novigrádig, hol őt más kalauzra bizván, ő maga Esztergomig v. talán Pannonhalmáig kisérte Razina apátot. Nem lehetetlen, ogy egy azzal a K.-val, ki bakonybéli szerzetes volt akkor, mikor tizedmagával 1029. a püspökké lett Szt. Gellért marosvári püspökségébe ment, hogy tökéletesen tudván magyarul, a népnek a keresztény vallást hirdesse.
város európai Törökországban, Kosovo vilajetben, 60 km.-nyire K-re Üszkübtől, hegyes vidéken. Lakosai száma 6000, legtöbbnyire keresztény szlávok, kiknek főfoglalkozása az ólombányászás és az ezüstöntés.
város Reichenberg cseh kerületi kapitányságban, a szász határ közelében, vasút mellett, (1890) 3236 lalk., gyapjukelmeszövőkkel, pamutfonókkal és szövőkkel, orgonakészítéssel és üvegfestőkkel.
Ede, üvegfestészeti műterem tulajdonosa, szül. Prágában 1847 ápr. 29.; tanulmányait a bécsi politechnikumon végezte; itt kezdte tanulni az üvegfestészetet is, melyben magát Münchenben képezte tovább, hol (1874-1877) K. és Ulke cég alatt műtermet is nyitott. Trefort miniszter meghivásának engedve, Budapestre jött és 1878-ban az Országos üvegfestészeti műterem igazgatója lett, melyet K. tervei után a kormány építtetett. Midőn K.-nak 12 évre kötött szerződése lejárt, a kormány nem újította azt meg és ezóta K. saját neve alatt folytatja mesterségét. Az 1885. országos kiállítás alkalmából a király K.-t a Ferenc József-renddel tünetett ki. Főbb művei: 4 nagy ablak a bécsi fogadalmi templomban; 20 nagy ablak a várbeli Mátyás-templomban; továbbá a pécsi, lőcsei, kolozsvári stb. domokban, meg a balassa-gyarmati megyeházban (a király arcképe, Benczur után, és a város címere stb.).
(zöldvasérc), bazikus vasoxid-foszfát, rendesen veséded, sugáros, rostos. Fs. 3-4. fénye gyenge selyemfényű; szine sötétzöld, a levegőn gyorsan megbarnul. Franciaországban (Haute-Vienne), Szászországban és Csehországban (Hrbek).
1. Frigyes, német festő, szül. Krottingenben (Kelet-Poroszország) 1826 máj. 27., meghalt Berlinben 1894 szeptember 28. A königsbergi művészeti akadémián, Berlinben, Párisban, majd Rómában képezte ki magát. 1855. Berlinben telepedett le, hol 1885. az akadémia tagja lett. Képei közül, melyeken főleg a magasabb rangu hölgyek életét ábrázolja finom, előkelő módon, különösen sikerültek: Az új ruha, Városi újságok, Six polgármester látogatása Rembrandtnál, Tizian és kedvese, Reggeli látogatás, Gyermekágyban, Boudoirban, Ébredő bacchánsnő. Kitünőek Lehndorff gróf és grófné képmásai.
2. K. Xav. Ferenc, német kat. teologus és műrégész, szül. Trierben 1840 szept. 18. Iskoláit és a teologóiát Trierben, Freiburgban és Bonnban végezte. Hosszabb ideig tartó párisi tartózkodása alkalmával főleg archeologiai és paleografikai tanulmányokkal foglalkozott. 1865. beneficiatus lett Pfalzelben (Trier mellett). 1872. rendkivüli tanára a műrégészetnek a strassburgi egyetemen, 1878-tól az egyháztörténelem tanára a freiburgi egyetemen. Művei: Die Blutampullen der römischen Katakomben (Frankfurt 1868); Lehrbuch der Kirchengeschichte für Studierende (3. kiad. Trier 1887); Das Spottcrucifix vom Palatin (Freiburg 1872); Die christliche Kunst in ihren frühesten Anfängen (Lipcse 1872); Roma Sotterranea. Die römischen Katakomben (Freiburg 1873, 2-ik kiadás 1879); Raelencyclopädie der christlichen Altertümer (u. o. 1882-86. 2. kötet) stb.
1. Ernő Lajos, német iro, ismeretesebb Carus Sterne irói álneve alatt; született Zielenzigben 1839 november 22. A gyógyszerészi pályát, melyen müködött, abbanhagyta, hogy a berlini egyetemen megkezdett természeti és kulturtörténeti tanulmányait folytathassa. 1866 óta Berlinben él és terjeszti a Darwin-féle világnézetet. Nevezetesebb művei: Naturgeschichte der Gespenster (Wimar 1863); Botanische Systematik in ihrem Verhältniss zur Morpholigie (u. o. 1866); Werden und Vergehen (Berlin 1884); Die Krone der Schöpfung (Teschen 1884); Ch. Darwin und sein Verhältniss zu Deutschland (Lipcse 1885); Aus dem Paradies (1886); Alte u. neue Weltanschauung (1886). Kiadta németül Darwin kisebb összegyüjtött iratait (u. o. 1886).
2. K. Gottlob Adolf, német Afrika-utazó, szül. Ockrillában (Meissen mellett) 1850 jan. 5. 1873. a lipcsei egyetemet látogatta. A 70-es évek vége felé beutazta a hegyes Ahaggar országot és a hausszák államát, Szokotót. 1884 febr. Riebeck dr. kiküldte K.-t Felső-Guinea partjaira, hogy kutassa át a Niger, Binue és a Tsad-tó vidékeit, linguisztikai és etnográfiai szempontokból. 1888 ápr. tért vissza Európában. A Ribech'sche Niger-Expedition c. vállalatban két munkát böcsátott közre: Ein Beitrag zur Kenntniss d. folischen Sprache és Proben d. Sprache von Ghat in d. Shara (Lipcse 1884).
3. K. Károly Keresztély Frigyes, német filozofus, született Eisenbergben (Altenburg) 1781 máj. 6., megh. Münchenben 1832 szept. 27. Jenában tanult teologiát, de azonkivül matematikát s Fichte és Chelling mellett filozofiát is; ugyanott habilitáltatta magát magántanárnak 1802-1806. Drezdában szabadkőmüves lett, s a szabad kőmüvességben látta az emberiség szövetségének továbbfejlesztő csiráját. De a szabadköművesség titkolózásai ellen polemizálván, a páholy kizárta. Fichte halála után 1814. Berlinben lett magántanár, de hiába folyamodott tanárságért 1816. visszatért Drezdába, itt kikelt két művében a német filozofiai műnyelv ellen s maga csinált magának műszókat. Sok hányattatás után Göttingában találjuk, ahol 1824. magántanár lesz. Itt sem adnak neki rendes tanárságot. 1831. Münchenben költözött s ott akarta magát habilitáltatni. De a rendőrség varázslat (!) miatt vizsgálatot indít ellene, s midőn e nevetséges vádat elejtik s a müncheni egyetem tanárai kedvezően nyilatkoznak tanárrá kinevezése mellett, Schelling akadályozza meg a kinevezést. Nem is vehette volna hasznát, egy év múlva meghalt. K. külön filizofiai rendszer megalapítója, melynek főleg Belgiumban, Spanyolországban és Dél-Amerikában akadtak követői. Legnevezetesebb tanítványai Ahrens, Tiberghien nevezetes logikus, Lindemann, Altmeyer Bouchetté, Duprat, Leonhardi, Mönnich, Oppermann, Röder, Schliephake, a spanyol del Rio J. S., akinek sok társa Spanyolországban hirdeti K. filozofiáját s támadja a jezsuitákat. A hires pedagogus Fröbel is K. hatása alatt állott. K. a Kant indította fejlődésnek, Fichte, Schelling és Hegel mellett, egyik önálló tagja rendszerét panenteizmusnak nevezi. Részint ő, részint tanítványai a filozofia egész rendszerét dolgozták fel, s főleg a társadalom problemáinak fejtegetésére fordítottak nagy gondot. Főbb művei: Abriss des Systems der Logik als phil. Wissenschaft (1828); Vorlesungen über das System der Philosophie (1828, 2 kiad., 1869); Abriss des Systems der Philogophie des Rechts (1828); Vorlesungen über die Grundwahrheiten d. Wissenschaft (1829). Előadásait, hátrahagyott iratait kiadták Leonhardi Leutbeche s mások 1834-1848. Utolsjára jelent meg: System der Rechtsphilosophie (kiadta Röder 1874); Vorlesungen über Aesthetik (1882); System der Aesthetik (1882); Vorlesungen über synthetische Logik (1884); Einleitung in die Wissenschaftslehre (1885); Vorlesungen über angewandte Phil. der Geschichte (1885); Abriss des Systems der Phi. (1886); Grundriss der Gesch. d. Phil (1887, kiadták Hohlfeld és Wünsche). Leonhardi 1869-1874. folyóiratot is adott ki a rendszer terjesztésére: Die neue Zeit.
Irodalom. Lindemann S., Übersichtl. Darstellung des Lebens- und der Wissenschaftslehre K. C. Fr. Kraueses, 1889. Br. Martin, K. Chr. Fr. Krauses Leben, Lehre und Bedeutung; 1881, új kiad. 1885; Enchen, Zur Erinnerung an Krause, 1881.
4. K. Vilmos, német festő, szül. Dessauban 1803 febr. 23., megh. Berlinben 1864 jan. 8. Drezdában, majd Berlinben képezte ki magát, azután beutazta Norvégia és Hollandia, Normandia és a Földközi-tenger partvidékeit. Majdnem kizárólag tengeri képeket festett; ő lett ennek a műfajnak megalapítója Berlinben. Művei közül a Tengeri vihar, Pomerániai tengerpart és Skót tengerpart viharban a berlini nemzeti képtárban van. Képei gondos kidolgozásuak; technikájuk ma már elavult.
Frigyes, nyelvész és etnografus, szül. Pozsegában 1859. Nyelvészeti tanulmányokat végzett és jelenleg az Alliance israélite titkára Bécsben s egyúttal az Am Urquell cimű folyóirat szerkesztője. Dolgozatai közül több a hazai délszláv népek etnográfiájára vonatkozik. Ilyen: Sagen und Märchen der Südslaven (1883-1884, 2 kötet); Südslavische Pestsagen (1884) u. Hexensagen (1884); Sitte und Brauch der Südslaven (1885); La fin du roi Bonaparte (1889); Das Burgfäulein von Pressburg (1889); Volksglaube und religiöser Brauch der Südslaven (1889); Wie Mohammed Köprili Vezier geworden. V. ö. Századok, 1895, 385. old.