magyar nyelvemlék 1532-ből. Tizenhatodrét alaku kis hártya-kódex, meglehetős ügyesen rajzolt és csinosan festett kezdőbetükkel és cifrázatokkal. Az első lap kivételével egy kéz irása, Garay Pál dömés szerzetesé, ki az utolsó lapon olvasható följegyzés szerint 1532. irta. Tartalma: imádságok. Nevét Kriza Jánosról veszi, mert az ő eszközlésére jutott az akadémiai könyvtár birtokába. Kiadva és röviden ismertetve Volf Györgytől (Nyelvemléktár, II. köt.). V. ö. Zolnai, Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (1894).
(ejtsd: -zsanics) György, a legrégibb panszláv iró, szül. Dubica környékén, Török-Horvátországban 1617-ben, megh. Oroszországban 1676 után. Katolikus pap lett és Rómában szt. Jeromos illir kongregációjához tartozott. Már akkor irt a szláv szkizma ellen. Panszláv törekvései 1659. Oroszországba vezették őt, hol a szláv nyelvek tanulmányozásával foglalkozott. 1661. ismeretlen okból Tobolszkba, Szibériába száműzték. Későbbi életéről csak annyit tudunk, hogy 1676. a szibériai számkivetésből visszatért. Szibériában több munkát irt, köztük egy nagy művet, melyben Oroszország minden tekintetben való reformálását ajánlja; továbbá egy könyvet a vallási felekezetekről; egy értekezést a gondviselésről, melyekből genialitása, gondolatokbani gazdagsága és sokoldalu műveltsége kitünik. A nyelvészet történetében kiválóan érdekes összehasonlító szláv nyelvtana, melyet Szibériában 1665. irt és mellyel a modern szláv nyelvészek elődje lett. Munkái csak újabb időben jelentek meg nyomtatásban (Moszkvában 1859-60, Bessonov P. kiadásában). Róla és munkáiról Jagic és Kukuljevic értekeztek a délszláv akadémiai Évkönyveiben és Bessonov a moszkvai Pravolawnoje Obosrenje-ben (1870).
(gör.), külsőleg bőrbajoknál kenőcsalakban használt, a bőrt erősen izgató sárga, könnyü, jegeces por; vizben rosszul, forró borszeszben, kloroformban, benzolban, kálilúgban jól oldódik. Nem vegytiszta anyag, legtöbb van benne azon vegyületből, melynek tapasztalati képlete C30H26O7. A K.-t az andira araroba vagy angelim amargoso nevü braziliai fa odvaiban, a farostok elmálásából keletkező sárgás porból állítják elő benzollal kivonás útján. Eme nyers por Po de Bahia vagy Pulvis Goa néven ismert orvosszer, melyet Braziliában bőrbetegségeknél szintugy használnak, mint nálunk a K.-t, t. i. pikkelysömör, taroló sömör, eccema marginatum, pityriasis versicolor eseteiben. Belsőleg nem szabad használni, veszedelmes, mert gyomor-, bél- és vesegyulladást okozhat. Kenőcshöz 1/2-1 részt vesznek 10-15 rész zsíradékra.
(Krizbach, Krizbavu), n.-község Brassó vármegye alvidéki j.-ban, (1891) 1691 magyar és oláh lakossal. K. a persányi hegycsoporthoz kelet felől csatlakozó, számos patak által szeldelt fensíkon fekszik. Lakói virágzó gyümölcstenyésztést űznek s kivitele Németországba jelentékeny. A községtől Ény-ra emelkedő Várhegy (1106 m.), melynek tetején a hajdani nevezetes vár nyomai még látszanak, érdekes kiránduló hely.
(gör.) a. m. elefántcsontból való; arany és elefántcsont összeillesztésével előállított bármely tárgy, de különösen szobor. A görög szobrászat az isteni tisztelet szolgálatában aranyból és elefántcsontból alkotta legkiválóbb műveit. Ilyenek voltak Zeus szobra Olimpiában, Atheneé az athénei Parthenonban Phidiastól, Hera szobra Argoszban Polykletostól. Mindannyi meghaladta az életnagyságot. A K. szobor maga fából volt, s azt gondosan kimunkált elefántcsonttal és trébelt és vésett aranylemezzel burkolták akként, hogy a testnek mezítelen részei, p. az arc, a kéz stb. elefántcsontból, a haj, a ruha, saru, a fegyverzet aranyból volt. A szobrászat e technikáját gyakorolták már az elő-ázsiai népek is, de a görögök emelték a művészeti tökélyre. Részletesen ismerteti Quatreme re de Quincy, Le Jupiter Olympien stb. címü munkájában.
v. chrizorin alatt, melyet még mozaik aranynak, musziv aranynak és Hamilton fémnek is mondanak, azt a finom, szemcsés aranysárga ötvényt értjük, mely 100 rész vörösrézből és 50-55 rész cinkből áll. Ezt az ötvényt különösen a megaranyozandó tárgyak készítésére használják.
város Horvát-Szlavonországban, lásd Kőrös (3).
Az elektromágnes vasmagját nem minden helyzetében húzza be magába egyenlő erővel. Miután azonban sok esetben kivánatos, főképen villamos ívlámpák szabályozó szerkezetében, hogy ez a vonzó erő egyenletes legyen, Krizik ily szerkezetet készített. Célját ugyanis oly kettős kúpalaku vasmaggal éri el, melynek közepe legvastagabb, két vége pedig kúposan vékonyodik.
(gör.) a. m. válság; orvosi műnyelvben valamely lázzal járó betegség gyors megszünése, aminek legfontosabb jele, hogy a láz 12-36 óra alatt megszünik. A K.-sel végződő betegségek rendesen akut módon, gyakran rázó hideggel kezdődnek. Legszabályosabb a K. lefolyása a croupos tüdőgyuladásnál és a visszatérő láznál (febris recurrens). A láz alábbszállásán kivül a K. egyéb tünetei: bő izzadás, mély álom, amelyből a beteg kipihenve ébred fel, a láz alatt szapora pulsus ritkábbá, erősebbé válik, a vizeletből bő húgysavas üledék válik ki. A húgyanyag a K. előtti és utáni napokon a vizeletben felszaporodik, a K. alatt megkevesbedik. Néha a K. bevégződése 24 óránál több időt igényel; tartós K. A K.-t néha szokatlan hőemelkedés, esetleg rázó hideg és más aggasztó tünetek előzik meg: perturbatio critica. Ha a K.-es hő alábbszállásnál, mielőtt a hőmérsék a rendes fokra esnék le, egy újabb hőemelkedés következik be és a K. csak azután válik teljessé, megszakított K.-ről szólunk. Ha a K. kezdeti tünetei után újabb tartós hőemelkedés észlelhető, ál-K. ment végbe. - K. a drámában, l. Dráma. - K. a közgazdaságban, l. Válság.
(gör.), faolajból és balzsamból összevegyített kenet, amely alkatrészekhez a keleti keresztények még mindenféle illatszereket vegyítenek. A katolikus anyaszentegyház egybek közt a keresztség és bérmálás szentségeinek kiszolgáltatásánál, a püspökök szentelésénél, a kehely és kehelytányérkák, a harangok megáldásánál stb. használja.