Lipót, német matematikus, szül. Liegnitzben 1823 dec. 7., megh. Berlinben 1891 dec. 30. A gimnáziumba szülőhelyén járt, hol akkor Kummer adta elő a matematikát. Egyetemi tanulmányait Berlinben, Bonnbanés Boroszlóban végezte, s 1845. Berlinben doktorrá avattatott. A legközelebbi tiz éven át gazdasággal foglalkozott Liegnitz környékén. 1855. Berlinbe költözött, hol 1861. az akadémia rendes tagjává választatott. Mint akadémikus egyszersmind az egyetemen is tartott előadásokat, de tanárrá csak 1883. lett. Számos éven át Weierstrass és mások társaságában részt vett a Crelle által alapított Matematisches Journal szerkesztésében. Tudományos vizsgálatai a számelméletre, algebrára és analizisre vonatkoznak. Már doktori értekezése: De unitatibus complexis számot tevő alkotás. A Kumer 50 éves doktori jubileumára irt Grundzüge einer arithmetischen Theorie der algebraischen Grössen c. értekezésében (Crelle-Journ. 92. köt.) az algebriai mennyiségek elméletének első rendszeres összefoglalását nyujtotta. Igen nevezetesek továbbá az elliptikus függvények elméletének a számelméletben való alkalmazására vonatkozó vizsgálatai. Összegyüjtött értekezéseit és felolvasásait Hensel adja ki. Eddig csak az értekezések I. köt. és a határozott integrálokról tartott előadások jelentek meg (Netto feldolgozásban, Lipcse 1894). K. a m. tud. akadémiának is külső tagja volt. V. ö. Weber emlékbeszédét, a Jahresbericht d. deutschen Mathematiker-Vereinigung 2. kötetében s a Mathematische Annalen 43. kötetében, hol K. összes értekezései is fel vannak sorolva.
(Cronenberg), város Düsseldorf porosz kerületben a Wupper közelében, vasút mellett, (1890) 8702 lak., vas- és acélárukészítéssel, kovácsműhelyekkel. Vasipara már a hanza korában is ismeretes volt. V. ö. Chronik der Bürgermeisterei Cronenberg (1877).
Ferenc, marchlandi lovag, osztrák történetiró, szül. Ungarisch-Ostrauban (Morvaország) 1835 nov. 19. Bécsben végezte tanulmányait és 1857. a kassai jogakadémiához került mint az osztrák történet tanára. Kassán 1862-ig működött és ezekben az években nemcsak a kassai és felsőmagyarországi levéltárakban kutatott, hanem el is sajátította a magyar nyelvet, minek azután irodalmi munkálkodásában hasznát látta. 1862. Grazba nevezték ki a gimnáziumhoz, 1865. pedig az egyetemhez került mint az osztrák történet rendes tanára és ebben az állásban ma is müködik. Rendkivül sokat dolgozott és dolgozatai közül nagyon sok hazai történetünket is érdekli. Művei közül említendők: Umrisse des Geschichtslebens der deutsch-österr. Ländergruppe vom X. bis XVI. Jahrhundert (Innsbruck 1863); Zur ältest. Gesch. von Kaschau (Bécs 1864); Die österr., böhm. u. ungar. Länder 1437-1526 (u. o. 1864); Zur Gesch. Ungarns im Zeitalter Franz Rákóczy's II. (Archiv für ost. G. 42-43. köt.); Ungarn unter Maria Theresia u. Joseph (Graz 1870). Ezt követte a négy kötetnyi, a tudomány szinvonalán álló Handbuch der Gesch. Oesterreichs (5 köt., Bécs 1876-79), melyért a lovag címet kapta. E nagy munka nyomán készült azután a tanárjelöltek igényeihez alkalmazott Grundriss der österr. Gesch. (4 rész u. o. 1881-83), mely különösen bibliográfiai tekintetben becses munka. Továbbá: Zur Gesch. des Deutschtums in Oberungarn (Graz 1878); Die Freien von Saneck u. ihre Chronik als Grafen von Cilli (Graz 1883); Die Cillier Chronik (u. o. 1883); Zur Gesch. Österreichs im Zeitalter der französ. Kriege und der Restauration 1792-1816 (Gotha 1886, v. ö. Századok 1887, 169 l.); Nic. Bercsényi de Székes (Zeitschr. für Gesch., Cotta 1888, 12. füzet); Joseph Freiherr von Simbschen u. die Stellung zur serbischen Frage (Arch. f. österr. Gesch. 76. köt., v. ö. Századok 1891, 495. l.); Tirol 1812-16. u. Erzherz. Johann, aus seinem Nachlass dargestellt (Innsbruck 1890, v. ö. Századok 1890, 505. l.); Aus dem Tagebuch Erzh. Johanns v. Oesterreich 1810-15 (u. o. 1891, v. ö. Századok 1891, 495. l.); FZM Simbschen, sein Prozess etc. (Arch. f. österr. Gesch. 77. köt.); FM. Radetzky (Bécs 1891); Das Kaschauer Deutschbürgertum u. sein Name (Zeitschr. für Culturgesch. 1891, 1. füz.); Das Gerichtsprotokoll der kg. Freistadt Kaschau aus d. J. 1557-1608 (Mitth. d. Instit. für österr. Gesch. XII. köt.); Aus Oesterreichs stillen und bewegten Jahren 1810-15. (Innsbruck, Wagner, 1892, v. ö. Századok 1893, 76. l.); Zur Gesch. d. nationalen Beziehungen Stelemarks u. Ungarns von 942 bis zum Ausgang der Traungauer 1192 (Mitth. d. Hist. Ver. für Steiermark 40. köt., v. ö. Századok 1893, 162. l.); Der Jesuitenorden und seine Rolle im Geschichtsleben Ungarns (Oest.-Ungar. Revue 1892, v. ö. Századok 26. köt. 875 l.); V. István magyar király életrajza (Allgem. D. Biogr. 36. köt.); Zur Gesch. Ungarns 1671-83, mit besonderer Berücksichtigung auf die Thätigkeit u. d. Geschicke des Jesuiten-Ordens (Arch. f. österr. G. 80. köt., v. ö. Századok 1894, 162. l. és Budapesti Szemle 196. füz.); Deutsches Volksthum im mittelalterl. Ungarn (Bécs 1894); Beiträge zur Städte- un Rechtsgesch. Ober-Ungarns (Archiv. f. ö. G. 81, köt., v. ö. Századok 1895, 292-3. l. és Erdélyi Muzeum 1985, 223-23.); Gesch. der Karl-Franzens-Univ. in. Graz (1886); Festschrift zur Feier der Grazer Unio (1895). Végül számos magyar történeti munkát ismertetett német folyóiratokban. K. több tudományos társulat és akadémiának, igy a bécsi és (1892 óta) a m. tud. akadémiának, ugyszintén a m. történ. társulatnak tagja.
Kronos fiai, különösen Zeus.
(gör.), oly történeti följegyzések, melyek időrend szerint vázolják a fontosabb eseményeket. Értelme e tekintetben némileg megegyezik az annales-szel. A kettő között a különbség az, hogy az annales szóval inkább a hivatalos, a K. szóval a magán jellegü feljegyzéseket jelölik, noha a különbség nincs szorosan fentartva. Mint a történetirás egyik kezdetleges faját megtaláljuk a legrégibb népeknél, egyiptomiaknál s assziroknál és hébereknél, valamint a görögöknél és rómaiaknál. Aranykorát azonban a középkorban élte, amikor a történetirásnak csaknem kizárólagos faját képezte. A régibb magyar K.-k: Kézai Simon krónikája, a budai, dubnici, nagyváradi, bécsi képes és pozsonyi K., Turóczi K.-ja.
(héb. Dibré ha-jámim, gör. paraleipomena, lat. L. Chronicorum), a zsidó biblia utolsó könyve, amely eredetileg egy egészet képezett, most két könyv. Az első templom korának levitikus szellemben megirt története, amely az északi törzsek történetét figyelmen kivül hagyja és mindent elhallgat, ami Dávid királynak és nemzetségének dicsőségét csökkenthetné. A Makabeusok és Nagy Sándor kora előtt iratott.
(az időt jelentő cronoV görög szóból), összetételekben gyakori.
län vagyis tartomány Svédország D-i részében Halmstad, Kristianstad, Karklskrona, Kalmar és Jönköping közt, 9949 km2 területtel, (1892) 158 836 (1 km2-re 16) lak. A halmos vidéknek több mint 1/10-ét viz borítja. A nagyobb tavak: az Asnen, a Helga, a Möckeln, Tolg és Bolmen. A főbb folyók: a Lickeby, Ronneby, a Helga-a és Laga. K. területének 9%-a szántó, 13%-a rét és 27%-a erdő. A székhelye Wexiö.
(gör. a. m. időmutató), ifj. Chandlertől szerkesztett csillagászati műszer, mely a korrespondeáló napmagasságok elvén alapuló időmeghatározás kényelmes eszközlésére szolgál. Hengeralaku fémtokban szabadon felfüggesztett, tárgylencséjével lefelé irányított távcső foglaltatik, mely (a mikroszkóp szerkezetéhez hasonlóan) egy változtatható hajlásu síktükörre néz. A síktükör előtt a fémtok réssel bir, melyen a Nap vagy valamely csillag fénye reá eshetik. Ha most a fémtokot, alapját vizszintezvén, egynéhány órával dél előtt (vagy csillag esetében ennek delelése előtt) a Nap (vagy csillag) felé irányítjuk, s sugarait a tükörrel a távcsőbe vetítjük, észlelhetjük a látmezőben kifeszített fonalkereszten az átmenet idejét. Ha délután, a műszer újabb vizszintezése és forgatása által válozatlan tükörhajlás mellett újból észleljük a Nap képnek összeesését a fonalkereszttel s feljegyezzük az időt (ez annyi órával történik a delelés után, mint amennyi idővel az első megfigyelés történt a delelés előtt), ugy a két időadat számtani közepe (csekély javítást nem számitva) a valódi dél (vagy csillag esetében a csillag valódi delelésének) pillanata, miből az időegyenlítés segítségével tüstént adódik a helyes középidő és ennélfogva az óra állása.
(chronograph), oly műszer, amellyel az időt valamire feljegyezzük. A közéletben az u. n. másodperc-olvasókat, melyek a legtöbb sportember és vasúti gépészmérnök birtokában találhatók, szokták még a tudatlanabb órások is K.-nak nevezni, amelyek azonban csakis kronoszkópoknak lennének nevezendők, mert a rögzített időt mutatják, de nem irják fel. A K. csillagászati eszköz, mely az időt átviszi térmértékre, s főleg két tipuszban található a csillagvizsgálókón. A legegyszerübb K. nem egyéb egy nagyon egyenletes járásu Morse-féle táviró-gépnél, két irószeggel, melyek akkor, midőn az elektromágnes által a papirszalagba üttetnek, s azon lyukat böknek, lefeküsznek s mindaddig fekve maradnak, mig a horgony vissza nem eresztetik. Ennek célja az, hogy csakis mindig pontokat bökjenek a papirszalagba s soha vonást, mint a Morse. Ez a táviróműszer egyik irószegének elektromágnese össze van kötve egy ingaóra ingájával, mely minden lengésnél villamos áramot zár (vagy nyit) s azáltal a K. irószege minden másodpercben a papirszalagra egy lyukat bök. Ha p. a papirszalag oly gyorsasággal folyik odább, hogy egyik ingalengéstől a másikig 1 centimétert halad, akkor a pontok egymástól 1 cm.-nyire lesznek. Tudvalevőleg 1 cm.-t könnyen beoszthatunk 10 milliméterre s már igy biztos 0,1 szekundát nyerünk, de transzverzális üvegskálával még a millimétereket is könnyen beoszthatjuk 10, sőt 100 részre is, s akkor már pontosan 0,01, s még elég pontosan 0,001 másodpercet kapunk. A K. másik irószegének az elektromos zárója azonban a megfigyelő kezében van, s mikor a csillag a távcső mikrometerének fonalkeresztjén áthalad, akkor azt zárja, s az órajelek mellé a megfigyelési jeleket böki a papirszalagra. Most csak az első órapontról kell tudnunk, mikor eszközölte azt az ingaóra, hogy valamennyi megfigyelési jeleket a legnagyobb pontossággal leolvashassuk.
A második tipust a henger-K. képviseli. E műszer három főalkatrésze: 1. egy erős óragép; 2. egy 25-30 cm. átmérőjü s 50-60 cm. hosszu henger, melyet az óragép szabályosan 1 perc alatt egyszer körülforgat, s 3. az irószerkezet, amely sok tekintetben hasonló az előbbihez. E rendszernél azonban az irószerkezet mégis annyiból eltér az első tipus irószerkezetétől, hogy itt nem lyukat bök a papirra, hanem az irószegek tollakkal vannak pótolva. Ha a henger a tollak nyugvó helyzetében forog, két párhuzamos csavarvonal iratik le, mivel az egész irószerkezet egy szánra van szerelve, melyet egy csavar oly mértékben húz előre, hogy a csavarvonalak mindig egyenlő távolban maradjanak egymástól. Ha az egyik tollat, illetve annak elektromágnesét az ingaóra elektromos záró készülékével összekötjük, akkor minden másodpercben a toll az egyenestől kitér, s egy kis áromszöget ir le, nemkülönben ugyanez történik a jelző tollal is, ha a megfigyelő a kezében levő billentyüt megnyomja. A henger papirral van bevonva, amely a megfigyelés után arról levétetik, s a K.-hoz tartozó műszerrel leolvastatik épp ugy mint az első tipusu K.-nál.