(Cuddalore), város Madrasz brit-indiai presidency Dél-Arkat nevü disztriktusában, a Bengáliai-öböl Ny-i partján, ahol a Panar torkol, (1891) 47 355 lak., papirgyártással, cukorkészítéssel, sófőzéssel, halászattal és pamutkivitellel.
(török, a. m. boldogító tudomány), a legrégibb török nyelvemlék, mely Bogra khán idejében, 1069. egy Juszuf nevü irótól származott. Ennek egyik, 1439-ből való, Heratban készült másolatát a bécsi császári könyvtár őrzi és ennek egy részét adta ki Vámbéry Ármin (Uigurische Sprachmonumente u. das Kudatku B., Innsbruck 1875). A munka 73 fejezetben hirdeti azon erkölcsi, vallási, kormányzatiés társadalmi elveket, melyeknek minden jó és életrevaló államban uralkodniok kell. A XVII. fejezetben hirdetett hadtudományi elvek nagyban megegyeznek Zrinyi Miklós, a költő és hadvezér elveivel. V. ö. Thúry József, Zrinyi Miklós hadtudományi elveinek forrása (Hadtörténeti Közlemények, III. 1890. 36. l.).
János, osztrák politikus, szül. Leobenstein nevü sziléziai helységben 1823. Jogi tanulmányai befejezése után a birdalmi gyülésbe választották, ahol csakhamar a szélsőbal vezérférfiai közé emelkedett. Az 1848. októberi zavargások idején hasztalan kisérlette meg a vére skihágásokat megakadályozni minek folytán a kremsieri birodalmi gyülés feloszlatása után Németországba kellett menekülnie. Itt 1849-ben részt vett a pfalzi felkelésben, mire az ottani ideiglenes kormány igazságügyi államtitkárrá nevezt eki. Ez alatt Ausztriában in cotumaciam halálra itélték. Később Svájcba, végül Észak-Amerikába kölözött, hol Hoboken városban (New-York) orvosi gyakorlatot folytatott, honnan csak 1872. tért vissza Ausztriába, hol az akitüntetés érte, hogy Bécs díszpolgárai sorába választotta. Rückblicke und Erinnerungen c. alatt kiadta emlékiratait (Bécs 1873, 3. köt.).
János, kat. áldozópap, iró, szül. 1842 máj. 19. Tós-Nyárasdon (Pozsony). Középiskoláit Pozsonyban és Esztergomban, a teologiát szintén Esztergomban végezte. Pappá szentelték 1866 jul. 25. Káplán volt Balassagyarmaton, 1872-73. az esztergomi tanítóképző tanára, 1873-81. igazgatója. 1881 febr. 23. püspöki plbános. Az 1887. országgyülési ciklusban a somorjai kerület képviselője volt. Önálló művei: Assisi szt. Ferenc élete (Pest 1865); Bibliai régiségtan (I. füz. Pest 1871); IX. Pius intelmei a katolikusokhoz stbv. V. ö. Zelliger A., Egyh. irók csarnoka.
1. János, kat. egyház iró, szül. Tatán 1849 máj. 14. Középiskolai tanulmányait Tatán és Esztergomban végezt eés ugyanitt hallgatta a teologiát is. Fölszenteltetett 1872 jul. 19. Segédlelkész volt Vágszerdahelyen, 1873. Egyház-Gellén, 1874. Zelizen, 1877. plébános lett u. o., 1879. Hont-Visken. Egyházkerületi jegyző, megyebizottsági tag. Önállóan megjelent művei: Aranymise-emlék (1887); Katolikus egyházi szónoklattan (1891); Szent beszéd ezüstmisére (1892); Ékesszólástani tanulmányok: a próféták és Jézus Krisztusról (1892); A görög nyelvü szent atyákról (1893); A latin nyelvü szent atyákról (1894); A katolikus magyar egyház ékesszólás jelenlegi állás (Horváth-díjjal jutalmazott pályamunka, 1894). Esztetikai értekezéseket és birálatokat irt a Hittudományi Folyóiratba, melynek rendes munkatársa.
2. K. Károly, budapesti egyetemi könyvtárőr, szül. Tatán 1851 szept. 17. Középiskolai tanulmányait Tatán és Győrött, felsőbb tanulmányait pedig a budapesti egyetem bölcsészeti fakultásán fejezte be. 1875 jun. 4. egyetemi könyvtártisztté, 1889 ápr. másodőrré neveztetett ki. 1884. Horváth Ignác nemzeti muzeumi segédőrrel rendezte a késmárki evangelikus liceum könyvtárát s ismertette a könyvtár régi nyomtatvánait. 1884-90. az egyetemi könyvtár címjegyzékét szerkesztette, melyből a Segédkönyvtár címjegyzéke 1884. külön is megjelent. 1892. az Országos magyar gazdasági egyesület könyvtárát rendezte. 1893. jelent meg Könyvtártan címü műve. Az ezredéves történelmi kiállítás irodalmi csoportjának előadója.
község, l. Temes-Kutas.
(alnémet szójárásban Gudrun), német népies irányu eposz, mely a mai formájában valószinüleg a XIII. sz. első tizedéből ered. A három részre osztott eposz első és legrövidebb része az irlandi Hagen csodás kalandozásait irja le, ki Greife vezetése alatt Indiába jut, ott nőül veszi Hildát és aztán haza tér; leányát, ki szintén Hilda, csak annak akarja adni, ki vele erőben mérkőzik. A második énekben Hettel király elküldi az édes hangu Frutét, az okos Horando tés az erős Watét, kik elrabolják Hildát, s az őket üldöző Hagennel is harcolnak; végre aztán kibékülnek és Hettel nőül veszi Hildát. A haramdik, leghosszabb rész, melytől az eposz nevét is nyerte, K. (Hettel és Hilda leánya) viszontagságait meséli el. Hartmut normandi királyfi elrabolja K.-t és az üldöző Hettelt megöli; midőn K. hallani sem akart atyja gyülölt gyilkosáról, sok évig a legmegalázóbb munkákat kell végeznie, s rabságban szenved mindaddig, mig öccse, Ortwein és jegyese Herwig ki nem szabadítják és meg nem bosszulják.
El-Kudzs, Jeruzsálem arab neve.
(Kusiur, Kugieru), nagyközség Hunyad vmegye szászvárosi j.-ban, (1891) 3647 oláh és német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. K.-on jelentékeny magyar királyi vas- és acélgyár van, mely 17,00 m2 területen épült s 3 kohó-épületből, kasza-, tégelyacél- és reszelőgyárból, több műhelyből s raktárakból s egyéb mellék- épületekből áll. A gyár évenkint 40 000 q kitünő hunyadi nyersvasat dolgozik fel s 28-30 000 qu kereskedelmi rúdvasat s bányasínt, 3000 q acélfajtát és szerszámacélt s 60 000 darab acélkaszát, nagymennyiségü reszelőt s egyéb vasöntvényt állít elő, összesen 400 000 frt értkében. A munkások száma 300, részükre munkásháztelkek s iskola van. K. azelőtt az I. oláh-ezred egyik őrnagyi székhelye volt.
régi osztrák főnemes család, mely a XIII. sz.-ban telepedett meg Alsó-Ausztriában. János György 1602. bárói méltóságot kapott; unokáját, György Ádám tábornokot, a sváb tartomnyi grófok kollégiumába iktatták. Ferenc gróf (1794-1871) sokáig volt nagykövet a külföldi udvarokban; aztán főudvarmester, majd az urak házának elnöke lett. A császár az urak házának örökös tagjává nevezte ki, s ezt a méltóságot családjára is átruházta. A K.-család most élő tagjai: Károly gróf. v. b. t. tanácsos, szül. 1838 jul. 31. és öccse, Ferenc, szül. 1841 jun. 11., szintén tagja az osztrák urakházának.