l. Morzsoló.
(növ., Zeaceae), az egylaki pázsitfélék, a kukorica, jóbkönnye meg az óvadóc génuszokkal.
(bány.), a régi iratokban kux v. kukus, a bányának eszményi része, mely minden bányatárs - bányarészes - birtokában van és melynek arányában az üzlet folytatására szükséges befizetésekért, valamint harmadik személyek irányában elvállalt kötelezettségek teljesítéseért felelős; a vállalat jövedelmeinek felosztása is csak e részek arányában történhetik. Az egész bányabirtok eszményileg 128 részre v. K.-ra osztatik, egy ilyen rész még 100 részre osztható, de Selmecbánya vidékén rendesen csak 48 u. n. tizenkettedre osztják, igy tehát az egész bányabirtok 6144 tizenkettedből áll. A bányarészeket a bányahatóság tartja nyilván a bányarészesek anyakönyvében és a bányahatóság állítja ki a részjegyeket, melyeknek eladása v. megvétele a bányahatóságnak minden esetben följelentendő A fölhagyott gazdátlan részek a többi társak birtokába jutnak.
(léhűtő), az a férfi, ki a konyhán a szakácsnak a főzés körül segédkezik s a mellett főzni tanul; kuktáskodni a. m. a főzésben itt-ott segíteni. K.-k különösen nagyobb főúri és főpapi konyhány és vendéglőn vannak; fehér sapkát, testhez álló derekat és kötényt viselnek.
(növ.), l. Aleurites.
község Szerém vmegye idi j.-ban, (1891) 2030 horvát-szerb és német lakossal; vasúti állomás, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztár. Mint politikai községnek 3356 lakosa van.
(állat, Pyrophorus), a pattanó-bogarak családjába tartozó bogárnem, melynek mintegy 100 faja Amerika forró égöve alatt és s mint a mi szentjános-bogarunk, élénk világításával tünik ki. (Képét l. a Bogarak mellékletén.)
a görög egyházbeli magasabb foku szerzeteseknek fövege, mely a fején és vállon kivül a mellet is takarja, és elől hosszan leér. Figyelmezteti a szerzetest, hogy neki testben is angyali életet kell élnie.
község Modrus-Fiume vmegye suaki j.-ban, (1891) 1024 horvát lak., haditengerészet.
Iván, horvát történetiró, szül. Varasdon 1816 máj. 29., megh. puhakoveci birtokán 1889 augusztus 1-én. Kezdetben költészettel foglalkozott. 1848. élénken részt vett az akkori politikai eseményekben és Jelachich horvát országos levéltárnoknak nevezte ki. 1861. zágrábi főispán és 1875. az országos közoktatatási tanács elnöke lett. Ő volt alapítója és elnöke a délszláv történelmi és régészeti társulatnak, melynek Arkiv címü évkönyveit (1850-75., 12 köt.) ő szerkesztette. Történelmi és régészeti tanulmányai, továbbá nemzetiségi törekvései által nagy hirnévre tett szert. K. a magyar tudományos akadémiának is tagja volt. A horvátok legtermékenyebb irói közé tartozik. Számos művei közül említendők: Jura regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae (Zágráb 1861-62, 3 köt.); Monumenta historica Slavorum meridionalium (u. o. 1868-75, 3 köt.); Bibliografija hrvatska (Horvát bibliográfia, u. o. 1863); A délszláv művészek lexikona (u. o. 1869); Gradine i gradovi u Hrvtatskoj (A horvát régi várak története) stb. Költeményei, drámái és elbeszélései Različita djela (Különféle munkák) c. alatt jelentek meg Zágrábban 1842-47., 4 köt. Fia Milutin jelenleg Kőrös-Belovár megye főispánja, cs. és kir. kamarás.