város Galiciának koszovi járásában, a Pruthba ömlő Ceremosz folyócska partján; van törvényszéke, (1890) 6353 többnyire német-zsidó lak., postája, táviróhivatala és szattyán bőrgyára. A körülfekvő erdők sok szurkot, gyantát, kátrányt és terpentinolajat szolgáltatnak. A szomszédos K.-Sztare (Ó-K.) faluban többnyire rutének (3895) laknak.
l. Kutyák.
(olaszul grotta del cane), szénsavas gázömléseiről nevezetes üreg Nápoly és Pozzuoli között, az Agnano kráter-tó szélén. Körülbelül 3 m. mély, 1 m. széles és 3 m. magas; kisebb állatok (p. kutyák, innen neve is) elkábulnak és megdöglenek az üregben. Ezt a sajátságos barlangot már az ókorban is ismerték és Plinius körülményes leirást közöl róla.
a. m. kutyafa, l. o. és Gabonarozsda.
l. Szopornyica.
(növ.), Diószegiék szerint a piros berkenye (l. Berkenye) meg a lonicera Xylosteum; l. Lonc és Ebcseresznye.
l. Hipertrichozisz.
(növ., ebsefa Hazsl., büdösfa, büdös cseresznye, puskaporfa, fekete égerfa, Frangula Tourn.), a róla nevezett család fája, a varjutövissel (Rhamnus L.) együtt, mellyel gyakran egyesítik, 66 faja Ausztrália kivételével el van terjedve (hazánkban 9). K.-nak tulajdonképpen a tövistelen, váltakozó levelü fát nevezzük (a fa keresztmetszetének képét l. Farészlet), mely a berekfával (égerfa) együtt gyakran ingoványos réten nő. Békés vármegyében Vésztő községnek egyik ingólápját e fáról Kutyafás-nak nevezték. Virága pároséltü, ötöstagu. A Frangula Alnus Mill. v. Rhamnus Fr. L. egész 3 m. magas fa v. bokor, levele fordított tojásdad v. hosszas, épszélü, virága apró, gyümölcse eleinte sárgás, azután piros, végre megfeketedik. Kérge (cortex Frangulae) meg a gyümölcse (fosóka bogyó) meghajtó és officinális. A kérge már a középkorban német rebarbara (rhabarbarum plebejorum) néven használatos volt. Gyümölcsét a madár szivesen fogyasztja. Magvából jó mécsolaj lesz. Kérge, levele, meg a gyümölcse sárga festéket (rhamnoxanthin, vegyítve zöldre is fest), továbbá a kathartinsavhoz hasonló, meghajtó, avorin nevü anyagot termel. Fájának szene puskaporgyártáshoz kitünő minőségű, de a fájából jó cipőszög és finom asztalos és esztergályos mű lesz, különösen hordócsap és dugó. Parkba ültetik a Rhamnus alpina L. még a persa és kaukázusi Rh. grandifolia Fisch. et Mey. társaival. V. ö. Borbás, Rhamnusaink áttekintése (Erdészeti Lapok, 1885) és Rhamni Hungariae (Oesterr. Bot. Zeitschr. 1887).
(növ., Rhamnaceae, bengefélék), a frangulinák rendjének családja, cserjék v. alacsony fák; levelük hasítatlan, a virág apró, gyakran sárgás-zöld, pároséltü v. elsatnyulás folytán egyivaru, 4-5 szirmu, a himmel együtt perigin, a himek a szirmok előtt állnak; a magrejtő gyakran mirigyes tányérkán van, felső, 2-5 rekeszű; a gyümölcs tok v. csonthéjas, látszólag bogyó. Mintegy 430 faja a meleg és mérsékelt országokban terem. Ide tartozik a Rhamnus L., Paliurus Tourn., Zizyphus Mill., Ceanothus L. Colubrina L. és Phylica L., a három első a geologia harmadkorából is ismeretes. V. ö. Baillon, Histoire des plantes (6 köt.).
(növ., ebseképüek, Frangulinae); kétszikü, különszirmu növényrend, fás növények összege. Virágjok csillagszerü, 4-5-ös tagu, a him annyi mint a szirom, a virágnak csak ritkán nincs diskusza, a magrejtő belső, 2-4 rekeszü. Ide tartoznak a kutyafélék, szőllő-, kecskerágó- és magyalfélék, a hippocrateaceák, pittosporaceák, meg az olacaceák.