l. Indukció.
l. Különbség.
a kereskedelmi vételnek az a neme, melynél a szerződő felek szándéka nem az áruk valóságos szállítására irányul, hanem már előzetesen megállapodnak abban, hogy a teljesítés napján csak az a különbség téríttessék meg, amely a vétel napjának és a lebonyolítás napjának árfolyamai között mutatkozik. (L. Deport és Report.) A K.-nél a vevő mindig áremelkedésre számít, a la hausse spekulál, azaz a vevő haussier; az eladó ellenben áresésre, azaz a la baisse spekulál. A K. egyik fajtája a díjügylet (l. Premiumüzlet). Minthogy a K.-ek nem a termelés és fogyasztás érdekeit szolgálják, hanem pusztán üzérkedés céljából köttetnek: azért, ha egyes árucikkeknek aránylag jelentékeny mennyiségei szerepelnek az ily természetü ügyleteknél, megtörténhetik, hogy a valóságos szállításra való vétel árait helytelenül alakítják meg. Ilyenkor ugyanis nemcsak a valóságos keresletnek és kinálatnak árképző hatásai fognak mutatkozni, hanem a spekulációnak különbözeti vételei is jelentékenyen közreműködnek s a piaci árak vagy a fogyasztásnak, vagy a termelésnek érdekeit károsítják. Minthogy a K.-ek rendesen nagy összegekben köttetnek: aránylag csekély árkülönbözet is jelentékeny nyereséget v. veszteséget idéz elő, éppen ezért sok embert csábít a könnyü és gyors gazdagodás vágya a K.-ekre, ami aztán sokaknak anyagi romlását vonja maga után. Ugyancsak a nagy nyereség erős vágya és a veszteség félelme sokszor reáviszi a K.-ekben érdekelt feleket arra, hogy nem tisztességes úton igyekeznek az árakat módosítani. Ezek a gazdasági, társadalmi és erkölcsi veszedelmek teszik szükségessé azt, hogy a K.-ek korlátoztassanak, amit a legújabb idők tőzsdereform-javaslatai törekszenek is megvalósítani. Nálunk Magyarországon különösen az agráriusok panaszkodnak azon, hogy a tőzsdei K.-ek a gabonaárak alakulására kedvezőtlen hatást gyakorolnak.
l. Különbözeti ügylet.
l. Vám.
l. Differencialis tarifák és Díjszabás.
(a német nyelvészeknél Differentiation), az a jelenség, mely szerint két egyeredetü s régebben egyjelentésü kifejezés idővel bizonyos okok miatt két különböző kifejezéssé válik szét. P. a fő melléknév s a fej főnév eredetileg azonegy szó. Régebben a főnév is csak főnek (fé-nek) hangzott, de minthogy ez a személyragos alakban került elő legtöbbször (feje), lassanként a fej alak terjedt el a fő rovására, mig az átvitt jelentésü fő (különösen mint melléknév) megmaradt. Ilyenek még jók és javak, jós és javas, szól és szaval, só és sav stb. V. ö. bővebben Simonyi Zs., különböztetés (az Egy. Philologiai Közlönyben).
v. különbözet (differentia), általában véve ama jegyek összessége, melyekre nézve két tárgy egymással meg nem egyezik; a mennyiségtanban l. Kivonás.
(véges különbségek elmélete). Hogy ha
y0, y1, y2, y3, y4, ...
a számoknak valamely tetszés szerinti törvényt követő véges vagy végtelen sorozatát jelenti, akkor az
y1-y0, y2-y1, y3-y2, y4-y3, ...
sorozat tagjait rendre igy jelöljük:
Dy0, Dy1, Dy2, Dy3, Dy4, ...
Az ehhez a sorozathoz tartozó számokat az adott sorozat első v. elsőrendü különbségeinek nevezzük. Ugyanazon a módon amint az adott sorozatból képeztük az első különbségek sorát, ebből képezhetjük az adott sorozat második különbségeinek sorát:
D2y0, D2y1, D2y2, ...
ahol általánosságban
D2yk= D2yk+1 - D2yk, ...
A második különbségek tehát az első különbségek első különbségei. Hogy ha a számok adott sorozata végtelen sok tagból áll, ezzel az eljárással még végtelen sok új sort képezhetünk:
D3y0, D3y1, ...
D4y0, D4y1, ...
.......................
Dny0, Dny1, ...
melyekben általánosságban
Dnyk= Dn-1yk+1 - Dn-1yk, ...
E sorok rendre tartalmazzák az adott sorozat 3-dik, 4-dik, ..., n-dik ... különbségeit. Hogy ha azonban az adott sorozat csak n+1 tagból áll, az első különbségek sora már csak n, a 2-dik különbségeké n-1 stb., és végre az n-dik különbségeké egyetlen egy tagból fog állani. Hogy ha az n-dik különbségek sorában az összes tagok egyenlők, minden az n-diknél magasabbrendü különbségek sora csupa o-ból fog állani. Ebben az esetben az adott sor tagjai n-edrendü számtani haladványt képeznek (l. Haladvány).
A K.-ben két alapvető feladattal találkozunk. Az egyik megköveteli, hogy az n-edrendü különbségeket az adott sor tagjai által fejezzük ki, a második pedig, hogy az adott sor tagjait a különbségekből állítsuk elő. E feladatok megoldását a következő képletek szolgáltatják:
A K.-nek szerepe jut a differenciálszámolás némely fejezetében. Leggyakrabban interpoláció-képletek levezetésénél használják, hol az a feladat, egy racionális egész függvényt előállítani, melynek értéke a független változónak egy számtani haladványt képező x0, x0+h, x0+2 h, ..., x0+nh értékei mellett valamely f(x) függvény értékével megegyezik. Hogy ha az f(x) függvény folytonos és h-t elég kicsinynek választjuk, az igy megállapított egész függvény a független változónak más x0 és x0+nh közt fekvő értékei mellett is közelítő értékét fogja szolgáltatni az f(x) függvénynek.
a. m. differenciál, l. Infinitézimál-számítás.