város Avellino olasz tartományban, 27 km.-nyire Sant Angelo de Lombarditól, az Ofanto mellett egy dombon, püspöki székhely, (1881) 5822 lak., kréta- és vörösmárvány-bányával; Castor és Polluxnak szentelt római templom helyén épített régi székesegyházzal.
latin termékrajzi nevek után Lacépede gróf (l. o.) nevének rövidítése.
1. D.-Ausztráliába benyuló kis öböl a Bernouilli-fok mellett, Kingston kikötővel. - 2. L., 3 szigetből álló kis szigetcsoport Ausztrália ÉNy-i partjánál, a Beagle-öböl és Coulomb kikötő közt. A szirtekkel körülfogott szigeteken nagy guano-telepek vannak.
(ejtsd: laszeped) Bernát Germain Etienne de Laville gróf, francia természetbuvár és iró, szül. Agenben 1756 dec. 26., megh. Epinayban 1825 okt. 6. Korán katonai szolgálatba lépett, de csakhamar lemondott s Párisba ment, hogy a természettudományokkal foglalkozzék. Buffon és Daubenton ajánlatára a kir. kert természetrajzi osztályának főnöke lett. A forradalom idején fényes pályát futott meg. A természetrajz tanára, a párisi igazgató bizottság tagja lett; 1791. megválasztották képviselőnek, 1796. az akadémia tagjává; 1799. szenátorrá, 1803. a becsületrend nagymesterévé, 1809. államminiszterré nevezték ki s a Bourbonok visszatérte után 1814. pairi méltóságot kapott. Természettudományi dolgozatait Desmarets gyüjtötte össze és adta ki (1826-33) 11 kötetben. Halála után jelent meg: Histoire naturelle de l'homme (Páris 1827); Les ages de la nature (u. o. 1830). L. nagyon kedvelte a zenét is; irta a Poétique de la musique (1785) c. művet.
(lat.), az, a mi összeszakítható laceratio, a szétszakítás, szétmarcangolás; lacerál, vmit szétszakít, szétmarcangol, továbbá megszól, pletykába kever.
(lat.), az ókori rómaiak felső öltönye, mely könnyebb volt, mint a toga (l. o.); a vállakra vetve hordták s elől egy gombbal tartották össze.
l. Gyík.
(ejtsd: lasez) Ferenc, máskép le Pere L., XIV. Lajos francia király gyóntatóatyja, szül. az aixi várban (Forez) 1624 aug. 25., megh. 1709 január 20. Tanulmányait az ősei által alapított roannei jezsuita kollégiumban, később belépvén a Jézus-társaságába, két évi noviciatus után Lyonban végezte. Felszenteltetvén, tanította a humaniorákat, később a bölcsészetet. Társaságának tartományfőnöke volt már, midőn 1674. XIV. Lajos P.-Ferrier halála után gyóntatójának választotta. Több-kevesebb része volt a francia papság nyilatkozatában a gallikán egyház szabadságáról (l. Gallikanizmus), a nantesi ediktum eltörlésében, a quietizmus fölött való viszályokban, a király házasságában Maintenon asszonnyal. XIV. Lajos kegyeit kiválóan birta, tőle kapta a montlouisi terjedelmes birtokot, melynek nagy kertjeiből a párisi Pere Lachaise néven ismeretes temető lett 1804.
bolgár cár, l. Ivajlo.
(ejtsd: -sosszé) Péter Kolozs Nivelle, francia szinműiró, szül. Párisban 1692., meghalt 1754 márc. 14. Csak 40 éves korában lépett a nyilvánosság elé egy kis költeménnyel s ezután egészen a szini irodalomra adta magát s az u. n. Comédia mixte v. larmoyante megalapítója lett. 1736 óta az akadémiának tagja volt. Összesen 18 szinművet irt, melyekben kora társadalmát és erkölcseit tükrözi vissza; legnagyobb hatást tett La fausse antipathie (1734), az első ugynevezett larmoyante (síró-rívó) komédia. Válogatott munkáit (Ouvres choisies) két kötetben legutóbb 1825. adták ki; Contes et poésies kötetét (1880) Lacroix adta ki újra. V. ö. Lanson, Nivelle de L. (Páris 1887).