Vieill., hófajd, l. Fajdfélék.
1. angol koronagyarmat ÉNy-i Afrikában a Rabszolga-parton, az É. sz. 6°28´ s a K. h. 2-6° közt, 2768 km2 területtel, (1891) 85 607 lak., akik közt, 150 fehérbőrü. A kis gyarmat bevétele (1892) 86 513 font, amiből 58 476 font esik a vámokra. A kivitel értéke (1892) 577 083 font; főbb cikkei: pálmaolaj (137 743) és pálmaolajmag; a bevitel értéke: 522 041 font, amiből 166 376 esik pamutárukra, 88 440 szeszre és 194 488 dohányra. Az érkező és távozó hajók tonnatartalma (1892) 679 354. Főhelye L. az Agun torkolatánál, Kuramo-sziget Ny-i végében épült, (1891) 60 000 lak. A város a fehérek és feketék városrészéből áll; az előbbiben néhány jobb épület és templom is van. Kereskedelmi forgalma egész Felső-Guineában a legnagyobb. L. eredetileg portugál gyarmat volt és virágzó rabszolgakereskedéséről volt ismeretes. XIV. Lajos korában a franciáknak volt benne erődjük. 1851. az angolok foglalták el; eleinte a Cape-Coast-Castle-gyarmathoz tartozott. 1886. attól külön választották.
2. L., kikötőváros Algarve a portugál gyarmatban 65 km.-nyire Farotól, a Ribeira de Bemsafrim torkolatánál, (1878) 7880 lakossal, jelentékeny halászattal; néhány érdekes templommal és szép vizvezetékkel, közelében a római Lacobriga csekély romjaival. 1573-ban Sebestyén király itt gyüjtötte össze flottáját a szerencsétlen marokkói hadjáratához és nagyobbára innen indultak útjokra Tengerész Henrik idejében is a portugál fölfedezők.
v. Lagus, I. Ptolemaios atyja (kit ezért Ptolemaios Laginak neveztek), az Egyiptomban uralkodó Lagida- vagy Ptolemai-dinasztia megalapítója.
l. Iseo-tó.
(Lahosto), a dalmát szigetek egyike a csoport D-i részében Meledától Ny-ra és Curzolától D-re, mely utóbbitól a 12 km. széles L.-i csatorna választja el. Alakja négyszögletü; felülete hegyes és kopár; legnagyobb magaslata 421 m. Belsejében olajat és kevés bort szüretelnek; a lakosok főfoglalkozása azonban a halászat. Legnagyobb öble a D-i parton a Porto Rosso. Főhelye, ahol a sziget lakóinak nagyobb része van együtt, az É-i part közelében fekszik, (1890) 1226 lak.
kikötőhely, l. Goletta.
county Indiana É-amerikai államban, 960 km2 területtel, 15 630 lakossal, L. székhellyel.
(ejtsd: lagranzs) József Lajos gróf, francia matematikus és fizikus, szül. Torinóban 1736 jan. 25., megh. Párisban 1813 ápr. 10. Régi családból származott; ősei közé tartozik Descartes is. Halleynak 1693-ban a Philosophical Transaction-ban megjelent egyik értekezése keltette föl L. érdeklődését a matematika iránt. Ezután oly szorgalommal és tehetséggel művelte a matematikát, hogy már 1755-ben a torinói királyi tüzériskolán a matematika tanára lett. Hire már 20-22 éves korában elterjedt az egész tudományos világban. 1758. részt vett a torinói akadémia alapításában; ez akadémia tagjai egyhangulag őt választották meg a fizikai-matematikai osztály igazgatójának. 1759. jelent meg az új akadémia által kiadott tudománys lap első kötete, mely főkép L. munkáit tartalmazta. 1764. L. a Hold librációjáról fölállított elméletével megnyerte a párisi akadémia nagy díját. Később Nagy Frigyes a berlini akadémia igazgatói állására hivta meg, mely állást el is fogadta. Berlinben 1786-ig, tehát közel 20 évig tartózkodott, de ez idő alatt hiába igyekezett a német nyelvet megtanulni. Berlint elhagyván, ismét Franciaországba ment, hol Marie Antoinette királyné igen szivesen fogadta és a Louvreban szabad lakást is bocsátott rendelkezésére. Ez időtájban irta L. legnagyobb munkáját, a Mécanique analytique-et. Lavoisiernek a kémia terén elért nagy eredményei élénk érdeklődést keltettek L.-ban e tudomány iránt, ugy hogy hosszabb ideig foglalkozott kémiával. L. a nagy francia forradalom nehéz idejét okos magaviseletével tulélte. 1792. az érembizottságba választották be, majd pedig abba a bizottságba is, mely az új mértékrendszert állapította meg. Később Ecole normale-on volt tanár, ennek megszünte után az épp akkor fölállított École polytechnique-hez nevezték ki. Napoleon igen nagy tiszteletben tartotta L.-t és «la haute pyramide des sciences, matematiques»-nek nevezte. Midőn Napoleon császár lett, L.-t szenátorrá nevezte ki, grófi rangra emelte és a becsületrend tisztjévé tette.
L. főkép a matematika és a mekanika terén működött. A matematika először is a variació-számítást, a róla elnevezett L.-féle interpoláció-módszert és az analitikai függvények elméletét köszöni neki. A variáció műveletének jelölésére használt jel is ő tőle származik. Az elméleti mekanika terén is igen nagy érdemeket szerzett magának. L. állapította meg végleg a mekanika rendszerét. Galilei óta az volt a tudósok törekvése, hogy azn általános elveket találják meg, melyeknek a mekanikai feladatok egész sora alá van rendelve; már Galilei óta igyekeztek a mekanikai elveket oly matematikai képletek alakjában kifejezni, melyekből tisztán algebrai úton oly képletekhez lehet jutni, melyek a mekanikára nézve szintén jelentéssel birnak. L.-é az érdem, hogy ezen munkálatokat mintegy befejezte és ez által a mekanika rendszerét megállapította. Ezt az által tette, hogy a virtuális sebesség elvét a d'Alembert-féle principiummal egyesítette és ezáltal oly egyenletet nyert, melyet «la formule générale dynamique pour le mouvement d'un systéme quelconque des corps»-nak nevez. Az 1788. kiadott egyik munkájában axiomaként állítja föl a tételt minden bizonyítás és igazolás nélkül. Azonban 1811-ben elvét egy képzeletbeli gépezetre alkalmazott erőhatások egyszerü mekanikai kombinációjával igazolta. Munkái közül a következő címüeket említjük meg: Mécanique analytique (1 köt., Páris 1788); Théorie des fonctions analytiques contenant les principes du calcul différentiel etc. (u. o. 1797); Traité de la résolution des équations numériques des tous degrés etc. (u. o. 1798); Recherches sur la méthode de maximis et minimis (Misc. Loc. Torino I. 1759); Essai sur une nouvelle méthode pour déterminer les maxima et minima des formules intégrales indéfinies (u. o.); Application de cette méthode des variations (u. o., IV. 1766-69); Nouvelle solution du probleme du mouvement de rotation d'un corps (u. o. 1773); Théorie de la libration de la lune (u. o. 1780); Sur la théorie générale des variations des constantes arbitraires dans tous les problémes de la mécanique (I. Mém. u. o. 1808 és 1809); Sur la principe de vitesses virtuelles (Journal de l'école polytechnique, V. füz., IV. évf.).
a. m. San Ildefonso (l. o.).
(ol.), zenei kifejezésre vonatkozó műszó, a. m. siralmasan, panaszosan.