95 km. hosszu parti folyó Romagnában; az Appennin-hegységben, a Monte delle Travin ered, elfolyik Faenza mellett és a Cortelazzói-kikötőbe, illetőleg az Adriai-tengerbe torkollik.
(ejtsd: -mon) János, skót eredetü német fizikus és csillagász, szül. Braemarban (Skócia) 1805 dec. 13., megh. Münchenben 1879 aug. 6. Miután Regensburgban a skótok kolostorában tanult, 1828. a bogenhauseni obszervatorium segéde, 1835. annak igazgatója és ugyanazon évben a müncheni egyetemen a csillagászat tanára lett. L. a bécsi tudományos akadémiának is rendes tagja volt. Az obszervatorium refraktorával a ködfoltokat és csillaghalmazokat sikeresen vizsgálta, számos hely számára határozta meg a magnetikus állandókat, célszerü új magnetikai eszközöket szerkesztett. Különösen említendő a tőle szerkesztett magnetikai utazó teodolit a mágnesdeklináció meghatározására. Nevezetes művei: Handbuch des Erdmagnetismus (Berlin 1848); Astronomie und Erdmagnetismus (Stuttgart 1851); Handbuch des Magnetismus (Lipcse 1863-1867); Hohenpeissenberger Beobachtung (1792-1850); azonkivül számos értekezés szakfolyóiratokban, meteorologiai észlelések, csillagjegyzékek stb.
(ejtsd: lamoriszjer) Kristóf Léon Lajos Juchault de, francia tábornok, szül. Nantesben 1806 febr. 5., megh. prouseli kastélyában Amiens mellett 1865 szept. 10. A párisi politechnikum s a metzi katonai iskola elvégzése után mérnökkari szolgálatba lépett s 1830., a forradalom kitörésekor, az algeriai hadseregbe került mint hadnagy. Később Sarthe départementban a kamarába választották s mint képviselő a dinasztikus ellenzékhez csatlakozott. 1846. harmad ízben ment Algeriába s a következő évben részt vett az Abd el Kader elleni expedicióban, kit dec. 22. végre kezébe kerített. Az 1848 febr. forradalom kitörésekor Lajos Fülöp Páris katonai parancsnokává nevezte ki, de a királyságot ő sem birta megmenteni. Nemsokára a nemzetőrség parancsnoka s a védelmi tanács tagja lett, áprilistól kezdve pedig a nemzetgyülésen ismét Sarthe département-t képviselte. Az 1848-iki juniusi felkelés alkalmával ő vezette a rohamot a Bastille-tér s a Faubourg St. Antoine torlaszai ellen. 1849 julius 13-án mint rendkivüli követ a szt. pétervári udvarhoz ment, de már novemberben visszatért s a nemzetgyülésben Cavaignac pártjához csatlakozott. Napoleon az 1851-iki államcsiny alkalmával elfogatta s 1852. (jan.) az országból kiutasította. Ezen időtől kezdve L. felváltva Németországban, Belgiumban és Angliában tartózkodott 1857-ig, mely évben a császártól engedélyt kapott a visszatérésre. 1860 ápr. 7. a pápai sereg parancsnokává neveztetett ki és erélyes intézkedésekkel iparkodott a felkelést elnyomni, azonban szept. 18. Cialdini szárdiniai tábornokkal szemben Castelfidardo mellett csatát vesztett, minek következtében szept. 29. Ancona várát is fel kellett adnia. Ezután a magán életbe vonult vissza. Temetése nagy ultramontán tüntetésekre szolgáltatott okot. V. ö. Keller, Le général de L., sa vie militaire, politique et religieuse (Páris 1873, 2 köt.).
Vilmos, kit voltaképen Lämmermann-nak hivtak, Luxemburg közelében született, valószinüleg 1570 körül, megh. Bécsben 1648 febr. 22. A jezsuite-rendbe lépett és II. Ferdinánd király gyóntatója lévén, igen nagy, sok tekintetben káros befolyásra tett szert. Roppant buzgósággal fáradozott a protestánsok visszatérítésén, elég nagy sikerrel. Annyi bizonyos, hogy őt lehet tekinteni csehországi kegyetlen, véres elnyomatásuk egyik főokozójának.
Fr. (növ.), l. Hógyapot.
(ejtsd: -mót) Villebert Ferenc, francia vicomte, a régi, belga eredetü Aspremont-Linden-család sarja. 1650. francia katonai szolgálatba lépett s különösen az ostromharccal, meg az erősítés tudományával foglalkozott. Turenne alatt (1658) mint tábornok küzdött a spanyolok ellen, majd (1672) Orsay, Rheinbergen, Nemwegen stb. sáncait rohammal bevette. L. döntötte el az Espouilles melletti csata sorsát is a franciák javára, s Toulon körüli erődítmányei által nevet szerzett magának az erődítések történetében. L. Toulonban halt meg 1678 jun. 28.
(ejtsd: lamót), 1. Janka, családi nevén de Valois et de Luz grófnő, főszemélye a hires nyakékpörnek (l. o.), szül. Fontetteben (Champagne) 1756 jul. 22., megh. Londonban 1791 aug. 3-án. II. Henrik király törvénytelen fia, Henrik de Luz de Saint Rémy révén rokonságban volt a Valois-családdal. XVI. Lajos király őt és nővérét 600 livre kegydíj élvezete mellett a longchampsi kolostorban apácáknak neveltette. Ez időben ismerkedett meg Janka Lamothe gróffal, egy vagyontalan tüzértiszttel, ki őt nőül vevén, Versaillesben az udvarnál bemutatta. A cselszövésekben jártas, ügyes hölgy csakhamar maga köré gyűjté az előkelő kalandorokat és játékosokat (ezek közt Cagliostrót is), kiknek terveihez segédkezet nyujtott. Azt hiresztelte el, hogy nagy befolyása van az udvarnál. Rohan herceg-bibornok (l. o.), ki az udvarnál kegyvesztett volt, hitelt adott e hirnek és arra kérte L. grófnőt, hogy járjon közben érdekében a királynőnél. Ebből óriási botrányos csalás fejlődött, melynek folyamában L. grófné, állítólag a királyné nevében, a könnyen hivő Rohantól óriási kölcsönöket vett föl. Mire a csalás kiderült, L. gróf már úton volt Angliába. L. grófnét ellenben 1785 aug. 18. elfogták s megvesszőztetésre, tüzes vassal való bélyegzésre s élethossziglani börtönre itélték. L. a testi büntetést kiállotta, a börtönből pedig 1787 jun. 5. megszökött, mire Londonba menekült. Ott romlott életre adta magát és egy orgia után a harmadik emeletről az ablakon át a kövezetre zuhant, ahol halva találták.
2. L., francia publicista, Girardin Emil (l. o.) igazi neve.
(ejtsd: -mott) Antoine Houlart, francia költő, szül. 1672 jan. 17. Párisban, megh. u. o. 1731 dec. 26. Fontenelle-lel együtt L. is a modern irány előharcosa volt a francia irodalom maradi művelőivel szemben. 1710 óta az akadémia tagja volt. Összes művei 1751., válogatott munkái 1811. jelentek meg Párisban. V. ö. Jullien, Les paradoxes littéraires de L. (Páris 1859).
nem más mint az u. n. Besztusev-tinktura (Tinct. nervinotonica Bestuscheffii), éteres borszeszben oldott vasklorid.
német költő, l. Fouqué (1).