l. Lamx.
county É.-Dakota É.-amerikai államban, 5225 km2 ter., Grand Rapids székhellyel.
világításra szolgáló folyadékot magában foglaló edény. Eredete az emberi műveltség homályos multjában vész el. Az ókori népek agyagból, ritkábban fémből készítették, legszokásosabb volt a félgömbalaku L.; egyenes fölső lapjának közepén kis kerek nyilás volt, azon töltötték belé a világító folyadékot, az olajat; a fölső lap szélén egy kis csap volt a kanóc számára, ennek átellenében pedig egy füllel volt ellátva, amelynél fogva hordozták. A fém-L.-nak gyakran három kis füle volt, amelynél fogva vékony láncokkal karos állványra (lampadarium, candelaber) fölfüggesztették. A görögök által megállapított e formát a rómaiak annyiban fejlesztették tovább, amennyiben a fölső lapot és a fület alakos és ékítményes domboru művekkel díszítették, s két, három, sőt néha tizenkét csappal látták el. Az ókorban dívott forma megmaradt mindaddig, míg a világító készüléknek, a kanócnak javítása és újabb világító anyagok fölfedezése átalakította. Az utóbbi század e tekintetben oly rohamosan haladt, hogy alig volt idő megfelelő forma alkotására. A kőolaj a legáltalánosabb használatu világító anyag; a L.-nak, melyben azt égetjük, rendszerint vázaalakja van; e vázában rejlik az olajat tartó edény, melynek fölső részéből emelkedik ki a kanóc készüléke, ezen pedig üveggömb vagy ernyő nyugszik. Merőben elütők a mohammedán keleti népek L.-i, melyek rendszerint függő L.-k, de azért lábuk is van. Az üvegből vagy agyagból készült lámpák lapított gömbalakuak, fölfelé tölcsérben végződnek, oldalukon apró fülek vannak, amelyekre a zsinórt kötik. A fémből készült L.-k igen sokfélék: kúp-, gúla- s egyéb alakjuk van; fenekük lapos, apró lyukakkal, amelyekbe szines üvegből való kis L.-kat helyeznek; oldaluk és födelük változatos mustra szerint áttört, hogy a nyilásokon át levegő jusson a lángokhoz és a füst utat találjon. A födél mustrái fantasztikus árnyakat vetnek a mennyezetre. L. még Gázlángzók, Biztosító lámpás, Helyzetlámpák, Ívlámpa, Izzólámpa.
a. m. candelabrum (l. o.)
(gör.) a. m. fáklyafutás, a régi Görögországban, majd Rómában is honos éjjeli versenyfutás Hephaistos tiszteletére Pan ünnepén. A futók égő fáklyát vittek magokkal s az lett a nyertes, aki legelőbb célt ért, anélkül, hogy fáklyája kialudt volna. Lampadeforosz, fáklyavivő.
l. Ernyő.
világító kabóca (állat, Fulgora L.), a szipókások egyenlő szárnyu alrendjébe, a kabócafélék családjába tartozó rovar-nem, mely többnyire tekintélyes nagyságu (30-70 mm. hosszu); fajaira különösen jellemző a homlokukból kiszökellő különböző hosszuságu és alaku szarvszerü nyulvány, továbbá az, hogy tarka szinekkel ékes mellső szárnyaik nem hártyásak, hanem bőrnemüek. Mintegy 20 faja Dél-Amerikában, Afrika és déli Ázsiában honos. Legismertebb a szurinami F. laternaria L. és a keletindiai F. candelaria L. Az a feltevés, - mely e kabócák nevében is ki van fejezve - hogy a homloknyujtvány világít, téves.
igy hivják azt az izgatottságot, mely a szinpadon mozgó szinészt a közönség láttára meglepi s játékában és beszédjében akadályozza. Rendszerint csak a kezdő szinészek esnek L.-ba. Némelyik hires szinész is azonban L.-at érez belépése alkalmával.
átlátszó anyagból (üveg) készült zárt szerkezet, melyben gyertya vagy mécses ég. Ott alkalmazzák, ahol nyilt világ használata lehetetlen v. veszélyes. A L.-nak többnyire pléhrácsozat között elhelyezett üveglemez-, máriaüveg-, halhólyag-oldala van; alakja négyszögletü, hengerded vagy gömbalaku. A fény erősebb vetítése céljából egyik oldala felé fényvetítővel van ellátva. Legfontosabb alakja a biztosító L. (l. o.).
L. az építészetben toronyszerü felépítmény az épületek legtetején, kiválóképen kupolatengelyek legmagasabb pontján. Eredetére nézve nem volna egyéb célja, mint az, hogy nyilásain bő napvilágosságot bocsásson keresztül az épület belső terébe. Modern épületeink emelésénél azonban gyakran figyelmen kivül hagyják a L. eredeti rendeltetését és csupán díszítés céljából, az architektura hatása kedvéért készítik. Igy p. a lipótvárosi bazilika (Budapest) kupoláján alkalmazott nagy L. nem áll közvetlenül a templom belső kupoláján, hanem egy tizenöt méternyivel magasabban szerkesztett vaskupolatetőn. A L. lehet kör-alaprajzu, de többnyire szabályos sokszög az alap-idoma. Falazott kupolán a L.-t is falazni szokták, különben rendszerint ácsszerkezetből vagy vasbordákból készítik, amelyeket bedeszkáznak s azután bádoggal borítanak. A L.-nak függélyesen emelkedő részét dob (tambour) szóval jelöli az építészet. A dob fölött van a L. teteje, amely kupola vagy kicsúcsosodó alaku az épület stilje és megoldásához képest.
L. az állattanban, az a jegy az állat fején, midőn az orr és orca a szemig és a homlok is fehér, A szem gyakran csóka (l. Csókaszem).
county Texas É.-amerikai államban, 2350 km2 területtel, 5420 lak., L. székhellyel.