Frigyes Adolf, német ref. lelkész, majd 1720-1727-ig utrechti egyetemi tanár, született Detmoldban 1683 febr. 19., megh. Brémában 1729., ahol életének két utolsó évében mint tanár és lelkész működött. Több tudományos értékü munkát irt, melyek közt legkiválóbb a János evangeliomához irt magyarázat (1724-26). A magyar protest. egyházban megörökítette nevét az által, hogy az Ember Páltól (l. Debreceni Ember P.) irt s forrásértékre emelkedett Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transsylvania c. munkát ő adta ki saját szerkesztői neve alatt Utrechtben 1728. Életrajzát megirta Thelemann (1868).
Girgenti sziciliai tartományhoz tartozó kis sziget a Földközi-tengerben 130 km.-nyire Dimasz tuniszi hegyfoktól, 30 km.-nyi területtel és mintegy 1000 lak. A mészkőből álló sziget Ny-i része erdős és műveletlen, K-i részén szőllő és füge jól megterem. Ény-i részében van egy elég jó kikötője. A XVIII. sz. végén az oroszok tengerészeti állomásukká akarták tenni, de e tervvel csakhamar fölhagytak. 1843. a kétsziciliai királyság végleg megszerezte magának.
Róbert, német származásu magyar könyvkiadó, szül. Priebornban 1821 márc. 11., megh. Budapesten 1874 ápr. 3. Husz éves korában lépett a könyvárusi pályára, s egy tekintélyes boroszlói üzletben volt tanuló 1840-44. Miután Wiesbadenben és Prágában tovább képezte magát, 1847. Pestre jött, hol a Kilián és Társa cégnél kapott állást, de már 1850 elején Lantosyval együtt, kinek üzletét később egészen átvette, külön céget alapított. Eleinte főleg az antiquar-üzletre fordított nagyobb gondot, majd kölcsönkönyvtárral is bővítette üzletét, de ennél sokkal fontosabb L. kiadói működése. Iskolai könyvek (Kuttner Földirata, Dallos Gyula német nyelvü Magyar nyelvtana stb.) közrebocsátásával kezdte, majd a törvénykiadások terjedelmes gyüjteményeit adta ki, s a szépirodalomban megindította a Piros Könyvtárt és az Ifjusági Könyvtárt; nagyobb figyelmet érdemel még Vörösmarty költeményeinek Kertbeny által fordított díszkiadása, mely Lipcsében jelent meg. Üzletét halála után özvegye Wodianer Fülöpnek adta el, kölcsönkönyvtárát Hartig Antal vette meg 1875. V. ö. A Magyar Könyvészet 1891. évf.
község Starkenburg hesseni tartományban, a badeni határ közelében, vasút mellett, (1890) a hozzátartozó telepeket is beszámítva 6753 lak., dohánytermeléssel és szivarkészítéssel.
Ker. János lovag, osztrák festő, szül. Romenóban, Trient mellett, 1751., megh. Bécsben 1830. Veronában, Trientben, Roveredóban, Klagenfurtban, 1783-tól fogva pedig Bécsben dolgozott, hol 1786. az akadémia tanára lett. II. Szaniszló Ágost lengyel király 1787. Varsóba hivta meg. 1791. Szt. Pétervárra ment, de 1798. visszatért Bécsbe. A legmagasabb körök képmásfestője volt; megfestette II. József császár képmását a bécsi akadémia számára, az orosz cári család és sok orosz főnemes képét festette meg, de mindezen festményei simák, édeskések, üresek, valamint mitologiai tárgyu festményei is, melyek közül kettő: Amor és Diana képe a budapesti országos képtárban látható (456. és 462. sz.).
(franc., ejtsd: lanpjon) a. m. lámpácska, kis lámpa, továbbá ünnepélyes alkalmakkor való kivilágításra szánt papírlámpa.
holland residentie Szumatra D-i végében, 29 460 km2 területtel, (1891) 127 977 lak., akik közt 114 európai és 480 khinai, a többi maláji. Három vulkáni hegylánc vonul rajta végig Ény-ról DK-felé és megannyi földnyelvben végződnek, amelyek a L.-i és a Szemangkai-öblöt fogják körül. E hegyláncoktól eltekintve a föld sík, mocsáros és erdős. Legjobb kikötője és a residentie székhelye Telok-Betong, amelyet azonban a Krakatau kitörése szétrombolt.
1. kölnvidéki német szerzetes, aki 1130 körül megirta az ó-német Sándor-dalt (Alexanderlied), mely egy voraui, egy strassburgi és egy baseli kéziratban, illetve átdolgozásban maradt reánk. Forrása Aubery De Besançon (v. Briançon) volt, kinek művéből azonban csak az első 105 vers maradt reánk (fölfedezte s először kiadta Heyse Pál, Romanische Inedita, 1856). L. művét kiadták Diemer (1849), Weismann (1850), új-német fordítással), Werner (1881), legjobban Kinzel (1884, a francia és latin forrásokkal együtt). A Sándor-dal (az első német költemény, mely francia eredetin alapszik) ugy tárgyánál, mint földolgozásánál fogva a középkor legszebb termékeinek egyike.
2. L. Károly Gotthard, német történet- és nemzetgazdasági iró, szül. Jessenben 1856 febr. 25. Göttingában, Lipcsében s Münchenben végezte rendkívül sokoldalu tanulmányait s azután Kölnben működött mint gimnáziumi tanár; 1880. mint magántanár habilitálta magát Bonnban s ugyanott 1885. rendkívüli, 1890. pedig rendes tanár lett, de egyúttal Marburgba helyeztetett át. 1892. Lipcsébe hivták az elhalt Maurenbrecher tanszékére. Az ifjabb német történetirók egyik legjelesbike, ki a sokáig mellőzött nemzetgazdasági, társadalmi és művészi viszonyokat is feltünteti műveiben; e tekintetben különösen legnagyobb történeti munkáját: Deutsche Geschichte (Berlin 1890-94, mostanig 5 köt.) úttörő fontosságunak jelezhetjük. Többi munkái: Beiträge zur Gesch. des französ. Wirtschaftslebens im XI. Jhdt (Lipcse 1878); Der Dom zu Köln u. seine Geschichte (Bonn 1881); Initialornamentik des VIII. bis XIII. Jhdts (Lipcse 1882), Die wirtschaftsgeschichtlichen Studien in Deutschland (megjel. a Conrad-féle Jahrbücher für Nationalökonomie c. folyóiratban 1883 s k. évf.); Deutsche Städteleben am Schluss Des Mittelalters (Heidelberga 1884); Deutsches Wirtschaftsleben im Mittelalter (4 köt. 1886); Skizzen zur rheinisch. Gesch. (Lipcse 1887); Die römische Frage von K. Pippin bis auf Ludwig d. Frommen in ihren urkdl. Kernpunkten (Lipcse 1889); Études sur l'état économique de la France pendant la premiére partie du moyen-âge (Páris 1889). L. alapította a Gesellschaft für Rheinische Geschichtskunde nevü társulatot és a Westdeutsche Zeitschrift für Gesch. und Kunst c. szaklapot. Részt vett (1887 óta) a Chroniken der deutschen Städte és a Rheinische Urbare vállalatban s kiadta a trieri Ada-kéziratot (1889). Jelenleg a Deutsche Geschichte folytatásán dolgozik.
oly ásványok, melyeket nehéz fémek, kén, szelén és tellur, továbbá arzén, antimon, bizmut vegyületei alkotnak. Némely ásványrendszerben mint osztálynév szerepel. L. p. a pirit, markazit, kalkopirit, arzenopirit, galenit, szfalerit, szmaltin, kobaltin, stb.
(lat. Lampsacus és Lampsacum), ókori város Miziában, a Hellespontus északkeleti partján. Állítólag fokisziak alapították, akik pompás bort termesztettek körülötte. A hitrege szerint itt szülte Aphrodite Priapost (l. o.), kinek kultusza L.-ban is virágzott leginkább.