(ol., lat. languendo), zenészeti kifejezésre vonatkozó műszó, a. m. epedve.
(állat, Palinurus Fabr.), a tizlábu rákok rendjének egyik neme a hosszufarkuak csoportjából, melynek fajai kivétel nélkül tengeriek. A közönséges L. (P. vulgaris Lat.), 45 cm. hosszu, néha 6-7,5 kg. nehéz, fejtorának mellső központi csúcsán két erőt, tüskeforma nyujtványt visel, külső csápjai feltünően hosszuak, a testnél mindig hosszabbak, lábai hosszuak, nyulánkak; szine vörhenyes ibolya, sárga foltos. A Földközi-tengerben igen gyakori, de van Anglia Ny-i és D-i partjain is, és itt a növényekkel benőtt helyeket szereti. Páncélja a napon élénk kékre szineződik. Húsa igen ízletes; főzéskor páncélja megvörösödik.
l. Macropedius.
(növ.), l. Phlox.
Henrik báró, német politikus, szül. Hannoverában 1833 nov. 15. Geidelbergában és Göttingában jogi tanulmányokkal foglalkozott s 1858. hannoverai államszolgálatba lépett, melyről azonban 1861. lemondott, hogy a Rajna melletti birtokain gazdálkodjék. 1862. a nagy-német párt tagja lett és 1866. Hannovera annexiója ellen hevesen tiltakozott, 1880 óta a birodalmi gyülésen a nienburgi választó kerületet képviselte welf-párti programmal. Irodalmi téren is küzdött a porosz felfogás és a porosz történetirók ellen. Művei: Von 1806 bis 1866. Zur Vorgeschichte des neuen deutschen Reichs (Lipcse 1872); Oesterreich und das Reich im Kampf mit der französischen Revolution 1790-1797 (Berlin 1880, 2 köt., Sybel ellen irt munka); Die deutsch-hannoverische Partei u. die braunschweigische Frage (Celle 1885); Von 1790 bis 1797. Der Revolutionskrieg im Licht unserer Zeit (Hannovera 1882); Aus der Mappe eines verstorbenen Freundes. Staat u. Kirche (Berlin 1891-1893, 2 köt.).
l. Fürdő.
l. Gázlángzók és Fűtés.
1. György, evang. tanár, szül. Teplán (Trencsén) 1646., megh. Lipcsében 1688. Szülőföldjén kivül több helyen tanult, igy Kisszebenben és Lőcsén is, honnan 1662. külföldre menve, előbb Vittenbergában, később Rostockban folytatta tanulmányait. 1670. tért vissza hazájába, hol korponai igazgató lett s egyideig lelkészi működést is folytatott. A pozsonyi delegatum judicium 1674. őt is maga elé idézte s megjelenése után előbb Pozsonyban, Berencsen és Lipótvárban fogságban tartotta, azután pedig gályákra indíttatta. Útközben azonban szerencsésen megmenekült s három hónapi bolyongás után Magyarországra jutott, de pár hét mulva jónak látta Németországba távozni, hol Lipcsében telepedett meg s miután theologiae baccalaureus címet szerzett, 1677-től előadásokat tartott az egyetemen. Különféle irányu munkái közül legnevezetesebb a Clypeus veritatis, seu vindiciae narrationis historicae captivitatis papisticae, nec non ex eadem liberationis miraculosae (1677., németül is megjelent 1683.).
2. L. Illés, evang. püspök, szül. Turóc vmegyében 1570., megh. Bittsén 1618 nov. 5. 1597. a mosóci egyház lelkésznek hivta meg s mint ilyent 1602. a turóci egyházmegye esperessé tette. Hat év mulva Bittsére ment, hol Thurzó Györgynek udvari papja lett s 1609. jan. 21. a trencséni egyházmegye esperesévé, az 1610-ik évi zsolnai zsinat pedig az akkor alakított bittsei egyházkerület első szuperintendensévé választotta. Részt vett a késmárki kolloquiumon; püspök-korában pedig a Moschovinus János lengyel prédikátortól Magyarországon is hirdetni kezdett photinusi tanok ellen lépett föl erélyesen az általa e végre összehivott s 1616 febr. 28. tartott bittsei zsinaton. Művei: Scutum libertatis christianae in usu ceremoniarum (Bártfa 1595); Defensio libertatis christianae in usu imaginum (u. o. 1599). Abrahamides és Melik püspök-társaival együtt tót nyelven közrebocsátá a Luther katekizmusát (1812), amelynek 1634. évi új kiadásában függelék gyanánt, ugyszintén a Tranoscius-féle Cythera sanetorum-ban több tótul irt egyházi éneke van közölve, melyek közül ötöt közelebb magyarra fordítva adott ki Jeszenszky Károly Régi hangok (1890) c. művében.
3. L. Zakariás, evang. püspök, az előbbinek fia, szül. Turóc vmegyében 1600 körül; megh. Trencsénben 1645 ápr. 18. Hazai tanulmányainak végeztével külföldre is ellátogatott, hol a vittenbergai egyetemen 1622 körül magisteri címet nyert. Hazatérvén, előbb a bittsei, azután a trencséni, 1628-tól a baáni iskolát igazgatta. Innen 1629. Predmirre, később Vágbesztercére, majd Baánra ment lelkésznek, hol 1639. a gradnai egyházmegye esperesévé, 1642. pedig a bittsei egyházkerület püspökévé választotta. Ekkor Trencsénbe költözött s lelkészi és püspöki kettős hivatalában kifejtett munkásságával kiváló érdemeket szerzett. Művei: Disputatio ethica de actionibus humanis (Vittenberga, év ?); Strigil Aetiologiae Kircherianae (Trencsén 1641); Pseudo-Spiritus Posoniensis (Trencsén 1643, egyidejüleg tótul is megjelent); Dissiatio Luciferi Papistici (az előbbinek függeléke).
(ejtsd: lenir) Sidney, É.-amerikai költő, szül. Maconban 1842 feb.r 3., megh. Lynnben 1881 szept. 7. Baltimoreban lakott, hol 1879. az angol irodalom előadója volt. Költeményei közül hiressé lett a Corn (1874) és a Cantate for the Centennial Exhibition (1876). Különös figyelmet érdemel kritikai tanulmánya The science of English verse, mely a versidomok ritmikus és zenei sajátságát analizálja. Összes költeményeit özvegye adta ki Poemsby Sidney L. with a preface by William Hayes Ward (1884).
(állat), l. Gébicsfélék.