város Flores (l. o.) szigetén.
város Marokkóban, l. Aris.
l. Agalmatolit.
Dénes, angol fizikus és csillagász, szül. Dublinban 1793 ápr. 3., megh. Nápolyban 1859 ápr. 29. Kezdetben a Trinity Collage-en Dublinben tanított, később 1828. a London Universityn a fizika és csillagászat tanárává nevezték ki. Ezen állását azonban 1840. Heawide kapitány feleségének megszöktetéséből támadt pöre miattel kellett hagynia. Ezután előadásokat tartott az Egyesült-Államok különböző városaiban, sőt még Cuba szigetén is. 1845. visszatért Európába, hol Párisban, később pedig Londonban mint iró élt. A Royal Society tagja volt. Nevezetesebb munkái: Treatise on algebracial geometry (London 1823); On the differential and integral calculus (u. o. 1827); Popular lectures on the steam engine (u. o. 1827, legújabb kiadás Steam engine and its uses c. alatt, u. o. 1856); Treatise on heat (u. o. 1844); Handbook on optics (u. o. 1850). Ezenkivül irt még számos fizika- és csillagászatra vonatkozó munkát.
(franc., ejtsd: la rösers dö la paternité e tenterdit) a. m. az atyasági kereset tilos, idézet a francia polg. törvénykönyv (Code Civil) 340. §-ából, l. Atya.
1. járási székhely Santander spanyol tartományban, 56 km.-nyire Bilbaótól, a Maron torkolatának déli partján, (1887) 4838 lak., halászattal és jelentékeny halkereskedéssel. - 2. L., Webb county székhelye, Texas É.-amerikai államban, a Rio Grande del Norte balpartján, Nuevo L. mexikói helységgel szemben, vasút mellett, (1890) 11 319 lak., jelentékeny gyapjukereskedéssel; tőszomszédságában van Mac Intosh erősség.
l. Acca Larentia.
az ókori rómaiak házi istenei, elköltözött jámbor emberek lelkei, akik a tulvilágról őrködnek a hátrahagyottak és különösen a ház felett (l. Házi szellemek). Ez utóbbi különböztette meg őket a házi istenek másik fajától, a penates-ektől, kik első sorbana családnak védőszellemei, egyébként a L.-ekkel közös szekrényben (lararium) állottak. Költözéskor a L.-ek a házban maradtak, holott a penatesek elkisérték a családot. Tiszteletök visszanyult a római őskorba; lakomák alkalmával kis tányérkákon az ételből nekik is juttattak; a szent napokon (kalendák, nónák és idusok) és családi ünnepségek alkalmával kivették őket a larariumból és virágokkal megkoszoruzták. Nekik áldozott az ifju, ha a férfiui tógát legelébb felöltötte; nekik a fiatal menyecske, mikor új otthonában elhelyezkedett. Ezért cserében a L.-ek őrködnek a család minden tagjának testi épsége felett utazásokon, tengeren, háboruban és gazdaságnál (L. viales, permarini, militares, rurales). Ezen magán L.-ek (L. privati) megkülönböztetendők a L. publici. Ezek, hasonlóan a görög héroszokhoz a város és az egész állam üdve felett őrködnek (urbani, hostiles), s az ellenséget távol tartják (praestites). Hozzájuk tartoztak Romulus, Remus, Tatius, de különösen Acca Larentia, kinek a Larentaliák ünnepén (dec. 23.) áldozatot mutattak be. Egyes utcáknak is voltak külön szentélyeik, kivált keresztutakon (L. compitales). Ezeknek ünnepe (compitalia) dec. 2-án volt. V. ö. Hertzberg, Die diis Romanorum patriis (1840) és Schömann, Die diis manibus, laribus et geniis (Opuscula Acad. I. Berlin 1856).
(olasz, ejtsd: -getto), a largo-nak (l. o.) diminutivuma.
a daciai határvédelem egyik állomása Magyar-Egregytől (Szilágy vmegye) délre Csetatye (vár) nevü fensíkon. Keleti és nyugati oldala 205 lépés, déli és északi 160 lépés. V. ö. Torma K., Adalék észak-nyugati Dácia föld- és helyrajzához.