l. Ősgnájsz-szisztéma és Őskor.
(lat.), férfinév, magyarul Lőrinc.
ősrégi város Latiumban, a hitrege szerint Latinus király székes fővárosa, ahol Aeneas kikötött. De a történeti időkben is fontos szerepet játszott (az 509. évi karthagói szerződésben név szerint említik). Ostia és Róma közt feküdt, körülvéve babérerdőktől; némelyek szerint a mai Casale di Capocotto, mások szerint a mai Paterno helyén.
(ejtsd: -ci) Károly, olasz biboros, szül. Perugiában 1821 jan. 11. Mint lelkész jogot tanult s 1846. a perugiai káptalan kanonokja lett. Pecci érsek (a későbbi XIII. Leo pápa) 1847. érseki helytartóvá, 1851. a teologiai kollégium tagjává nevezte ki. 1853. pápai kamarás, 1877. amatai püspök és a perugiai érsekség igazgatója lett; a következő évben XII. Leo pápa Rómába hivta L.-t, s 1884. érseki méltóságot adott neki. L. a szertartások kongregációjának is elnöke.
város Potenza olasz tartományban, 15 km.-nyire Lagonegrótól, a Noce balpartja közelében, mély hegyüstben, (1881) 10 220 lak., vászonszövéssel, bortermeléssel.
l. Lorch.
Trebonius Ágoston, oláh történetiró, szül. Erdélyben 1810., megh. 1881. Iskoláit Nagy-Szebenben kezdte meg, ahol mindjárt elsajátította a klasszikus és a modern (olasz, spanyol, francia és angol) nyelveket. 1830-1835. Kolozsvárt végezte bölcsészeti tanulmányait, majd Bécsbe ment, hol mennyiségtani, fizikai és csillagászati tudományokat hallgatott, nem hanyagolván el ezek mellett a filozofiai, nyelvészeti és politikai tudományokat sem. Haşdău és Xenopolig a Major Péter-féle oláh történeti iskolának ő a legképzettebb és legtehetségesebb képviselője. Ez irányban irta meg 1840. munkáját a Tentamen critium in originem derivationem et formam linguae manicae in utraque Dacia vigentis (Bécs 1840). E művével hire messze elhatott az oláhok közt, miért is már 1842. Bukarestbe hivják tanárnak. Erős nemzeti érzülete és agitatorius szelleme nagy hatással volt az ottan is már mozgolódni készülő társadalomra. 1844-1847. Balcescuval egyetemben szerkeszti a Măgăzinul istoric címü havi folyóiratot, melyben tanulmányokat közölt az oláh történetről és nyelvről, ezenkivül okleveleket és krónikákat tett közzé. Figyelme kiterjedt más tudományágakra is. Lefordította Delavigne bölcseleti műveit, valamit a Krugét is. E munkásságának közepette érték utól az 1848-ik év eseményei. Az erdélyi oláh mozgalmak hirére visszatér ez év tavaszán s a mozgalmakban mint fáradhatatlan agitátor vesz részt. Jelen volt a máj. 15. hires balázsfalvi gyülésen. Tagja volt az ezen gyülés által Ferdinándhoz menesztett küldöttségnek, visszatérve fogságba kerül, de a feldühödt nép kiszabadítja. Tán akaratlanul is Puchner tábornok eszközévé lett, s mint ilyen szerepelt a szept. 16. és 29. gyülés által kiküldött békéltető bizottságban. Dec.-ben másik küldöttség tagjaként fordul meg már Ferenc József uralkodónál, hogy a balázsfalvi gyülés határozatainak helybenhagyását kieszközölje. Midőn rászedve hiába kérte az igért jogegyenlőség beváltását Wohlgemuth és Bachnál, megirta művét: Die Romänen d. österreichischen Monarchie (Bécs 1850). Teljesen csalódva, de oláh ábrándjairól le nem mondva, megy 1851. Ghika fejedelem meghivására Jassiba. Itt irta meg Istoria Romînilor címü művét (1853, 3 köt.). Az iskolák felügyeletével megbizva, jutott ideje, hogy kiadja Sinkai krónikáját is. 1856. Német-, Francia-, Angol és Olaszországban jár az iskolaügyek tanulmányozása végett. Visszatérte után (1858) nem férhetvén meg Vogoridesz kamakámmal, állásáról lemond s Bukarestbe megy. Kiadta (1861) Klein Historia Daco-Romanorum címü munkáját és egyéb lapokat is szerkesztett. 1862. az egyesült fejedelemségek közoktatási tanácsának tagja. 1864. a bukaresti főiskola igazgatója s 1867-ben ennek egyetemmé való átalakításakor a bölcseleti kar dékánja, majd az oláh tudományos akadémia tagja s első titkára (1869). Mint akadémiai tag irta meg Pop Maxim tanárral egyetemben az oláh nyelv szótárát (1871-77, 3 kötet) Dictionariul limbei romîne címen.
5 km. hosszu kis tó Peru középső részében, 80 km.-nyire Cerro de Pascótól. Belőle folyik ki a maranon (l. o.) egyik forrásfolyója, mig a másik, a Rio Nupe, a parti Cordillerák K-i lejtőjén fakad.
Grousset (l. o.) francia szocialista politikus irói álneve.
(v. Luarin), a törpék királya, a tiroli mondának kedvelt alakja, egy 1200 körül keletkezett, rövid rímpárokban irt kedves költemény hőse. E költeménynek (L. vagy Der kleine Rosengarten. kiadta Müllenhoff, 2. kiad. 1886) egy fiatalabb átdolgozásán Heinrich von Osterdingen szerepel mint szerző, de ez a költő maga is csak a monda alakja. A L. későbbi folytatás a csekély értékü Walberan. Mind a két költemény kritikai kiadása: Deutsches Heldenbuch l. (Berlin 1886).