igy nevezik némelyek azt a rendkivül finom és rugalmas étert (l. o.), melyet a fizika némely része feltételez. Lebkő a. m. meteor.
135 km. hosszu folyó Ny-i Poroszországban. A Karthausi-fensíkon 166 m. magasban ered; eleinte É-nak, azután Ny-nak folyik és a 80 km2 területü L.-tóba ömlik, amelyet keskeny homokzátony választ el a Balti-tengertől.
ókori város Beociában, jelenleg Livadia (l. o.).
(ejtsd: lebbenon), 1. county Pennsylvania É.-amerikai államban, 900 km2 területtel, 38 480 lak., L. székhellyel. - 2. L., az ugyanily nevü county székhelye, 37 km.-nyire Harrisburgtól, a Swatara és vasutak mellett, (1890) 14 664 lak., jelentékeny vasolvasztókkal és gépgyártással. 11 km.-nyire van a Cornwall Ore Banks, 3 csaknem tiszta vasból álló domb.
francia vidék, l. Bar.
(ejtsd: löbó) Lujza Adolfina, francia eredetü német zongoraművésznő, szül. Rastadtban 1850 ápr. 25. Rheinbergertől és Lachner F.-től tanult; Berlinben tanít. Sikerült művei zongoradarabok, dalok, kamarazeneművek.
l. Előd.
a Fekete-tengertől É-ra, magában foglalta a doni kozákok földjének D-i részét, a mai jekaterinoszlavi helytartóságnak a Dnjepr baloldalán fekvő területét, Harkovot, Poltavát s talán a voronezsi és kurszki kormányzóság némely vidékét. Neve livadiát, vagyis mezőséget, mások szerint labodát jelenthet; a nemzeti hagyomány szerint Lebed (Előd) vajdáról nevezték volna el, ami csak szójáték. Közepe táján a Donec folyt. L.-hoz semmiesetre sem számíthatták a Don és Dnjepr torkolata közt a tengerig és a Perekopi-szorosig terjedő részt. Az a szalag, a nogaji tatárok síksága, homokos, kietlen tájék, hol helyenként növényzetet sem találni. Azonban e síkságon át vitt a kereskedelmi út D-felé. A IX. sz. közepén magyarok laktak a természettől igy elég jól határolt síkságon. Ny-on és Ény-on szlávok, É-on kis darabon besenyők, ÉK-en, K-en és DK-en kazárok voltak szomszédaik. A besenyőket s magyarokat kivéve, mindannyian adózói, mig ezek és pedig ugy látszik időszakonkint, talán 3 évről 3 évre szerződő szövetségesei voltak a kazároknak. Ez azonban nem akadályozta a magyarokat, hogy rá ne törjenek szövetségeseik adófizetőire, a szlávokra. A X. sz.-beli Ibn Rosztéh ekként irja le L. népét s földjét: «A magyarok uralmuk alatt tartják a szlávokat mind; terhes adókat vetnek rájok s ugy bánnak velök, mint hadi foglyokkal. A magyarok tüzimádó hitüek. A szlávokkal harcolva s tőlük foglyokat ejtve a foglyokat a tengerparthoz viszik, a Rum-föld egyik révéhez, melyet Karchnak hínak. Mondják, hogy egykor a kazárok, félre a magyar és más szomszéd népektől, magukat elárkolták. Mikor a magyarok Karchba megérkeznek, a görögök eléjök jönnek. A magyarok vásárt tartanak velök, eladják foglyaikat s ezek fejében görög készítményeket, tarka gyapjuszőnyegeket s más egyéb görög tárgyakat kapnak. A L.-i magyarok török származásuak. Vezéröket kendé-nek híják, ami hivatalnév. A kende 20 000 lovas élén kel csatára. Parancsainak minden magyar hódol, akár az ellenség ellen kell nyomulni, akár azt visszaverni. Sátrakban élnek, egyik helyről a másikra költöznek, tápláló füveket s alkalmas legelőket keresve. Földjük terjedelmes; egyik végén a Rum-(Fekete)-tengerig hat,melybe két folyó ömlik; ezek közül az egyik nagyobb a Dsihunnál (Amu-Darjánál); e két folyó közt van a magyarok szállása. A téli idő beálltával ki-ki a hozzá közelebb eső folyóhoz költözködik s ott marad a tél tartama alatt, halászattal foglalkozva... A magyar föld erdőben és vizekben, valamint nedves talajban gazdag. Ugyanott sok szántóföld is van.» - L.-ból 862 óta gyakran kalandoztak a magyarok Nyugat-Európa felé és (a Cyrill-féle legenda szerint) ott fogadták az első hittérítőket. Hagyomány szerint vezérük, Lebed, a kazár khagán leányát vette el; de a családi összeköttetés és a kazár szövetség nem menthette meg a magyarokat a besenyőktől, kik elől - 888 táján - egyik részük Persis felé költözött vissza, a másik pedig Kijevnél átkelve a Dnjeperen, Etelköz felé vonult.
az ugyanily nevü járás székhelye Harkov (ettől 150 km.-nyire) orosz kormányzóságban, az Olkhana partján, (1893) 16 419 lak., cukorgyártással és faggyuolvasztókkal. Nagy Péter Mazeppa hivei közül 900-at végeztetett itt ki; közös sírjukat egy domb jelöli.
az ugyanily nevü járás székhelye Tambov (ettől 166 km.-nyire) kormányzóságban, a Don jobbpartján, (1893) 7250 lak., nagy gabona-, állat-, bőr és szőrmevásárokkal.