francia város, l. Cateau Cambrésis.
(ejtsd: leccse), 1. azelőtt Terra d'Otranto, tartomány Olaszországban, Bari, az Adriai-tenger és Tarentói-öböl közt, 7891 km2 területtel, (1881) 553 298, hozzávetőleges számítás szerint (1892) 626 950 lak. Az egyik részében dombos, másutt sík tartomány igen meleg, a partokon sok helyen egészségtelen. Földje igen termékyen. Termékei: gabona, olajbogyó, dohány, kitünő bor, gesztenye, pamut, kender és selyem. Járásai: Brindisi, Gallipoli, L. és Taranto. - 2. L., az ugyanily nevü tartomány fővárosa és püspöki székhely, 12 km.-nyire az Adriai-tengertől, vasút mellett, (1891) 29 000 lak., jelentékeny dohánygyárral, gyapju-, len- és pamutszövéssel, csipke- és mesterséges virágkészítéssel; kitünő olaj- és bortermeléssel. Kiválóbb épületei a szt. Orontiusról elnevezett székesegyház, a szt. Miklós-templom márványból, a prefektura, azelőtt kolostor, érdekes régiség-gyüjteménnyel. L., a VI. sz.-ban Lycia, egy ideig Boemundnak, Guiscard Róbert fiának volt birtokában.
(ejtsd: lekko), az ugyanily nevü j. székhelye Como (ettől 25 km.-nyire) olasz tartományban, a Como-tó DK-i ága és vasút mellett, (1881) 8042 lak., selyemfonókkal, vaskohókkal; nagy marhavásárokkal; Manzoni és Garibaldi emlékoszlopaival. A középkorban erődjéért többször folyt a küzdelem.
pamutfonásnál alkalmazott kártoló gép, l. Kártoló gép és Pamut.
(Licus), 285 km. hosszu jobboldali mellékfolyója a Dunának. Vorarlbergben, 1865 méter magasban a Formarin-tóból ered. Reutte alatt átlép Bajorországba; itt alkotja a Sanct-Mangtritt nevü vizeséseit; Füssennél elhagyja az Alpokat és kilép a bajor fensíkra; gyors folyását itt is megtartja és számos ágra oszlik. Csakis Schongautól kezdve járhatnak rajta tutajok. Landsbergnél lép ki a Lech-mezőre (l. o.), Augsburgnál fölveszi a legnagyobb mellékvizét, a Wertachot és Rain alatt Lechsendnél torkollik. Vizkörnyéke 4415 km2.
ókori kikötőhely a Korintusi-öböl mellett, 12 stadiummal É-ra Korintustól.
(ejtsd: lösvalié) Ker. János, francia archeologus, szül. Trellyben 1752 jul. 1., megh. Párisban 1836 jul. 2-án. Párisi kollégiumokban tanárkodott 1772-78.; 1784. Choiseul-Goufer nagykövettel mint titkár Konstantinápolyba ment, majd beutazta Olaszországot és Kis-Ázsiát, ahol megállapította Trója fekvését. 1790. Londonba ment, majd ismét nagyobb utazásokat tett s Párisba visszatérve, a Ste Genevieve-könyvtár őre lett. Munkái: Voyages dans la Troade (Páris 1800 és 1802); Voyage de la Propontide et du Pont-Euxin (u. o. 1801, 2 köt.) és Koliades álnév alatt: Ulisse-Homer, or a discovery of the true author of the Iliad and Odyssea (London 1829, franc. Páris 1829), melyben a homéri eposzokat Odysseusnak tulajdonítja. V. ö. Noël, Notice sur la vie et les ouvrages de J. B. L. (Páris 1840).
falu a bajorországi Felső-Bajor-kerületben, Augsburgtól 1 km.-nyire, a Lech mellett, (1890) 10 365 lak., akik nagyobbára Augsburg gyáraiban dolgoznak.
Gotthard Viktor, német lutheránus teologus, szül. Kloster Reichenbachban (Württemberg) 1811 ápr. 18., megh. Lipcsében 1888 dec. 26. Tanult Tübingában 1829-től 1834-ig; lelkészkedett hazájában, mig 1858. lipcsei lekész és szperintendens, s ugyancsak ezen évtől kezdve u. o. az egyetemen az egyháztörténelem tanára s 1880. titkos egyházi tanácsos lett; 1883. nyugalomba vonult. Nagyszámu irodalmi művei közül fontosabbak: Geschichte des englischen Deismus (Stuttgart 1841); Das apostolische und das nachapostolische Zeitalter etc. (Haarlem 1851, harmadik teljesen átdolgozott kiadás 1885. Angolra is lefordították); Geschichte der Presbyterial- und Synodalverfassung seit der Reformation (Lejda 1854); Der Kirchenstaat und die Opposition gegen den päpstlichen Absolutismus im Anfange des 14. Jahrhunderts (1870); Johann von Wiclif und die Vorgeschichte der Reformation (1873, két köt., angolra is lefordították); Joh. Hus (Halle 1890); Lange Bibelwerk címü vállalatában ő kommentálta az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvet. Kiadta Wiclifnek Tractatus de officio pastorali, Trialogus és Supplementum Trialogi etc. címü munkáit és Dibeliusszal egy Beiträge zur sächsischen Kirchengeschichte c. egyháztörténelmi vállalatot, melyből Lipcsében 1882-től 1885-ig három kötet jelent meg.
a Lech és Wertach, Landsberg és Augsburg közt elnyuló, 40 km. hosszu síkság Bajorországban. Az egykori tófenék felületét jelenleg rétek és szántóföldek takarják. Egy részét a bajor katonaság gyakorló teréül használják. A Lech-mezőn 955 aug. 10. a magyar hadak I. Ottó császár hadaitól súlyos vereséget szenvedtek. L. Augsburgi csata.