Károly, hollandus orvos és botanikus, l. Clusius.
(ejtsd: lökok) Károly, francia zeneszerző, szül. Párisban 1832 jun. 3. A conservatoire-on orgonát tanult (Benoisttól) és elméletet (Bazin és Halévytól). Tanításból élve, Bizet-vel együtt irták meg Le docteur Miracle operettejüket, mely 1857. egy Offenbach kitűzte pályadíjat nyert. L. első önálló operetteje: Huis-Clos (1859) s a következő hat kevés előadást ért; a Fleur de thé (1868) volt első igazi sikere. De ezután is 8 vaudeville- és operettezenéje tünt le nyomtalanul, mig az ismertebbé lett Les cent vierges (1872) és a világhirüvé lett La fille de Madame Angot megszülettek. E 18 darab után még 20 operettet irt, az ismertebbek: Giroflé-Girofla (Viola-Ibolya, 1874); La petite mariée (A kis menyecske); Kosiki, La Marjolaine (Kisasszony feleségem, 1877); Le petit duc (A kis herceg 1878) Camargo; Le grand Casimir (Hórihorgas Kázmér); La jolie Persane (A szép persa lány); Le jour et la nuit (Nap és Hold); Le coeur et la main (A kertészleány 1882); La princesse des Canaries (Kanári hercegnő 1883); L'oiseau bleu (A kék madár 1884); mindezek a magyar szinpadokon is diadalt arattak.
l. Kansas.
l. Aubry-Lecomte.
(ejtsd: lökont dü nui) Gyula János Antal, francia festő, szül. Párisban 1842 jun. 16., Gleyre, Signol és Gérôme tanítványa. Legkitünőbb képei: Jokaste halála (1866); Francesca da Rimini és Paolo a pokolban; Görög őr; Neptunus segélyül hivása (lillei muzuem); Jób és barátjai; Fellah táncosnő; Ajax őrjöngése; A tartós és a mulandó szerelem; A bűvész (reimsi muzeum); A rossz hirt hozók a fáraó előtt (Gautier Teofil Momie-ja nyomán, a párisi Luxembourg-muzeumban); A kénytelen bölcsész; Eros-Cupido (toursi muzeum); Chosroes álma (Montesquieu Lettres persanes-jai nyomán); Homeros mint koldus; a párisi Szentháromság-temploma számára festette: szt. Vince megtéríti a gályarabokat és szt. Vince segélyezi az elzásziakat és lotaringiakat. Nagy haladásról tanuskodik az 1894-iki párisi szalonban kiállított képe, mely egy jelenetet (a beucairei vacsora) ábrázol az ifju Napoleon életéből.
(ejtsd: lökont dö líl) Károly, francia költő, szül. St. Paulban, Réunion szigetén 1818 okt. 23., megh. Párisban 1894 jul. 17. Kezdetben Fourier szocialista tanainak lelkes apostola, sőt a Phalanster mesterét himnuszban is dicsőítette, de aztán végkép elfordult a szocializmustól és egy pogány szellemü, panteisztikus filozofiáért rajongott, melynek hatása költészetén is meglátszik. Férfikora javában a Parnassiens nevü fiatal költőiskola vezére lett; lira költeményeiben (Poemes et poésies, 1855) bámulatos művészettel kezeli a formát, de a hangulatnak is nagy mestere. Poemes tragiques címü kötetét (1882) az akadémia megkoszoruzta, s 1866. Hugo Viktor helyébe tagjául is megválasztotta L.-t. Mint a Luxembourg-könyvtár igazgatója, éveken át műfordításokkal is foglalkozott; a franciák neki köszönhetik Theokritos, Hesiod, Anakreon, Homer és Horatius, meg a három nagy görög tragikus költő legjobb fordítását.
(ejtsd: lökuvrőr) Adrienne, francia szinésznő, szül. Fimesben (Champagne) 1690., megh. Párisban 1730 nov. 20. Először Stassburgban lépett föl (1715) és 1717 tavaszán már a párisi théatre-Françaisban szerepelt s főleg a tragédia terén aratott diadalt. Ismeretes L. gyöngéd viszonya Móric herceghez (Maréchal de Saxe), melyet Scribe és Legouvé ismeretes és gyakran előadott Adrienne L. c. nagyhatásu drámájukban örökítettek meg. V. ö. Haraszti Gyula, A. Lecouvreur (Hazánk 1894).
valamely állandóan vagy időszakonként vizzel elborított területeknek viztelenítése oly módon, hogy a viznek szabad és gyors lefolyást nyitunk. Valamely természetes mélyedést, horpadást az eső, felfakadó és folyó vizek oly magasan töltenek meg, amig a viz a mélyedés peremének legalacsonyabb pontján lefolyásra talál, vagy pedig amig a magasságnövekedéssel együtt növekedő terület akkora felületet nem nyujt a párolgásnak, hogy ez maga képes a tó vagy mocsár viznyereségét ellensúlyozni (lefolyás nélküli tavak és mocsárok). Miután a lecsapoló csatornának mélyebbnek kell lennie a tó legmélyebb pontjánál s amellett olyan nagy eséssel kell a legközelebbi folyóba vezetnie, hogy a viznek kellő sebessége legyen s esetleg a folyó árvizét fel ne hozza a lecsapolandó területre: annálfogva csak sikérebb és szerencsésebb fekvésü állóvizeket lehet lecsapolni. Nálunk a Hanság és Fertő, továbbá az alföldi mocsarak, lápok és sárrétek lecsapolása a legnagyobb szabásu ilynemü munkák közé tartozik.
L., a talajjavításnak az a neme, mely a talaj tulnedvességének megszüntetését célozza. Körébe az alagcsövezés (l. o.) és a nyilt árkokkal való L. tartoznak. Előbbit főképen szántóföldön, utóbbit inkább réteken alkalmazzák, szántóföldön pedig csak azon esetben, ha p. a talaj ingoványos volta vagy megfelelő esés hiánya miatt az alagcsövezés nem alkalmazható. Nyilt árkokkal is elvezethető ugyan a felesleges nedvesség, de nagy hátránya e módnak, hogy sok területveszteséggel jár, a telekhasználatot megnehezíti s hogy az árkok fentartása nagyon költséges. Ezért elvnek tekintendő, hogy nyilt árkok csak ott készíttessenek, ahol az alagcsövezés nem alkalmazható. Nagyobb területeknek nyilt árkokkal való lecsapolásánál megfelelő árokrendszer szükséges, melyet a vizelvezető csatornák és az azokba torkolló csapoló árkok alkotnak. V. ö. Kvassay I., Mezőgazdasági vizműtan (Budapest 1881). L. még Belvizlevezetés.
a hajó vitorláit, köteleit, árbócait s vitorlafáit, egyszóval összes csarnakzatát szétvenni, levenni.
l. Leszemelés.