(növ., kakukborsó, Orobus Tourn.), vitorlás fű, több mint 15 fajjal Európában, 11 hazánkban. Némelyek a bükkönnyel (Lathyrus L.) egyesítik, de a L. sohasem kacskaringós, az ágas levél gerince fűnemü szálkával végződik. Fajai az erdők és hegyi rétek jó takarmányfüve, a méh is szivesen látogatja. Az O. niger L. megszáradva rendesen megfeketedik, füvében kék festék van. Az O. sessilifolius Sibth. görögországi, a régiek mint összehúzó szert nagyra becsülték. Az O. piscidia Spr. új-kaledoniai, magva mérges, halat fognak vele. Az O. tuberosus L. gumója ehető.
kisközség Trencsén vármegye puchói j.-ban, (1891) 718 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. A község felett emelkedő szaggatott, bizarr sziklákon láthatók L. várának romjai. A vár hazánk legmerészebben épített várai közé tartozik; egy függélyesen emelkedő csipkézett sziklafal körül épült olyformán, hogy a sziklafal maga képezte az épületek hátfalát, melyre a tető s a boltozatok közvetlenül ránehezedtek; a vár egyik részéből a sziklafal tulsó részébe való átjárás csak a sziklafalon át vágott alagút által vált lehetségessé s a sziklafal élébe vágott sziklalépcső vezetett a vár legfelső részébe. A ma megmaradt omladékok még világosan engedik felismerni a vár eredeti építkezési módját. L. eredetileg rablólovagok vára volt; 1400 körül Bielek de Kornicz birta, ki a rablólovagok legveszélyesbike volt. Halála után vejére, Podmanini Balázsra szállt, kinek unokái János és Ráfael valóságos rablóbarlanggá változtatták L. várát; ezért 1542. az országgyülés elé idéztettek, de büntetésük elől szökésnek indultak. Utóbb kegyelmet kapván, birtokaikat újra elfoglalták. Magtalan haláluk után L.-et Telekessy Imre, Ferdinánd lovassági vezére nyerte királyi adományképen; unokája Telkessy Mihály ismét rablókalandokra adván magát, Bittse alatt elfogatott s kivégeztetett. 1601. Dobó Ferenc vette meg L. birtokát 104 000 frton, után a Balassa s Forhách birták, majd Lorándffy Zsuzsánna révén a II. Rákóczi Ferenc tulajdonába került. Ekkor L. vára élénk szerepet játszott, mignem Heister tábornok elfoglalta s felgyujtotta. Az elpusztult vár ezután a Matyasovszkyék birtokába került, majd Aspermont gróf s Erdődy Mária grófné birta s ma Skrbenszky Fülöp báró tulajdona. V. ö. Pecháry Adolf, Kalauz a Vág völgyében (Budapest 1888); Lovcsányi Alajos. A Vág és vidéke (u. o. 1881).
a szilicei jégbarlang neve, l. Szilice.
J. Ipoly, cisztercitarendü áldozópap, történelmi tanár, szül. Gyöngyösön 1849 augusztus 30. A gimnáziumot Gyöngyösön, Budapesten s Egerben, a teologiát Zircen végezte. Pappá szentelték 1875. Tanár volt Pécsett, 1880. Egerben 1893. Baján, ahol most is működik. Számos történelmi értekezése jelent meg a Magyar Államban, Egerben, Budapesti Hirlapban és Értesítőkben. Nevezetesebbek: Kolb, Emberiség műveltségtörténete; Poroszország mily és mely eszközökkel jutott a hatalom jelenlegi álláspontjára; A magyarok valláserkölcsi művelődése (887-1000); Szabad-e őseink primitiv állapotával foglalkozni? A Hohenzollern-ház aranybányája Magyarországon; Frater György; Királyaink koronázásának politikai körülményei I. Lipóttól Ferencig stb.
Miciszláv gróf, bibornok, szül. Gorkiban 1822 okt. 29. Nevelkedett a varsói lazarista-kolostorban, pappá szentelték 1840. és a római jezsuita-kollégiumban folytatta tanulmányait. Itt fényes tehetségeivel magára vonta IX. Pius figyelmét, ki őt házi prelátusává és apostoli protonotáriussá nevezte ki, és a lissaboni, rio de janeirói, santiago de chilei és brüsszeli nunciaturáknál auditorként alkalmazta. 1861. thebai érsek lett in partibus inf. 1866. a porosz kormány a posen-gneseni érseki székre emelte, azon kikötéssel, hogy a kat. papságot a politikai agitációktól visszatartsa. 1870-ig békében élt a porosz kormánnyal, de midőn ez év nov. havában a prosz kormány, sürgetésének dacára, a pápa és Franciaország közt folyt villongásba való beleavatkozását megtagadta, a kat. ellenzék élére állt és a lengyel nemzeti törekvések vezére lett. Ekkor a pápa lengyel primássá nevezte ki. A porosz kormány iskolai, különösen azonban májusi törvényei ellen a legélesebben kelvén ki, súlyos pénz- és fogságbüntetésre itéltetvén, 1874 febr. 3. elfogatott és az ostrowói kerületi fogházba záratott két évi fogságra. Ugyanazon év ápr. 15. hivatalától is megfosztották, mire őt 1875 márc. 15. bibornokká emelte a pápa. 1876 febr. kiszabadulván a börtönből, Rómába ment, ahonnan nem szünt meg a kat. egyházra sérelmes törvények ellen agitálni, mig XIII. Leo Poroszországgal békés viszonyba nem lépett. 1885 márc. a brevék titkára lett és 1886 jan. lemondott érsekségéről. 1892 óta a Propaganda főprefektusa. 1895 jul. 25. osztrák földön, Salzburgban, ünnepelte pappá szentelésének 50. évforfdulóját és ekkor különösen a lengyelek és osztrák konzervativek nagyon ünnepelték. Még II. Vilmos német császár is kifejezte iránta szerencsekivánatait, I. Ferenc József pedig a Szt. Istvánrend nagykeresztjét adományozta neki.
(ejtsd: lödrü-rolén) Sándor Ágost, radikális francia államférfiu, szül. Párisban 1808 febr. 2., megh. Fontenay-aux-Rosesban 1874 dec. 31. Jogot tanult, 1830. ügyvéd lett s 1844. beválasztották a parlamentbe, hol a radikális párthoz csatlakozott. 1848 febr. 24. Lamartine-nel együtt megakadályozta, hogy a kiskoru párisi gróf mellé kormánytanácsot adjanak, s kierőszakolta a köztársaság kikiáltását. Az ideiglenes kormányban belügyminiszter lett, de minthogy nem volt eléggé erélyes a demagog vezérekkel szemben, már a juniusi zendüléskor kibukott a kormányból. Az 1849 juniusi vérfürdő meghiusulta után L. kénytelen volt Angliába menekülni; de azért Párisban mégis deportálásra itélték. Ezóta Londoban élt és számos röpiratot meg gyülöletes hangu könyvet (De la décadence de l'Angleterre) irt, csak 1870. Olliver minisztériuma alatt térhetett vissza Franciaországba. 1871 febr. beválasztották a parlamentbe, de lemondott, midőn a parlament elfogadta a poroszok által diktált békeföltételeket. L. a leghevesebben agitált az általános szavazati jog mellett, s annak 1848. történet elrendelése nagy részben neki köszönhető.
L. (növ., rozsdabura Diószegieknél rozsdáska), az azaleafélék, örökzöld, többnyire amerikai apró cserjéje, a Rhododendron meg az Azalea legközelebbi rokona, amelytől öt külön szirma különbözteti meg. 4-5 faja (hazánkban 1) mind a két földség É-i részének mérsékelt és hideg tájain terem. Levele keskeny szálas v. hosszas, a széle visszagörbül, a visszája rozsdás-molyhos, virágerőnyője fehér, tokgyümölcse 5 rekeszü, gömbölyded, ötfelé reped. A L. latifolium Ait. észak-amerikai, levele hosszas-tojásdad, forrázatát labradori v. james-tea néven É-.Amerikában mint a khinai tehát ugy isszák, sőt a mellfájósnak is nagyon ajánlják. A L. palustre L. (vad vagy rozsdarozmaring) 1/2-11/4 m.-nyi cserje; É-on mind a két földségen s hazánknak hegyi ingoványain nő. Levele szálas, virága fehér, ritkán piros, tokja lecsüngő. Levele meg a fiatal hajtása erős balzsamos, kissé kámforos, erős bódító hatásu és izzasztó, azért officinális. Az orvos torokvizbe és más mosóvizbe rendeli. Forrázatával férget pusztítanak, az egész növényt mint moly-, poloska- és egérűzőt árulják, sőt cserzenek is vele. Virágját a méh szereti. Levelét a sörbe is teszik, hogy bódítóbb legyen. Ahol sok nő, a turfa képződéséhez is jelentékenyen hozzájárul.
(ejtsd: lí), 1. Cork irországi grófság 80 km. hosszu folyója; a Pinkeen-hegy (706 m.) K-i lábánál a Gouganebarra nevü kis tóból ered, a hosszukás Allua-tavat alkotja, azután ÉK-nek fordul, fölveszi a Sullanet, későbben a Dripseyt, körülfolyja a szigetet, melyen Cork városa áll és a kis Corki-öbölbe szakad. - 2. L., több county az É.-amerikai Egyesült-Államokban, és pedig Alabamában (27 260 lak., Opelika székh.); Arkansasban (13 390 lak., Marianna székh.), Georgiában (980 km2 ter., 10 580 lak., Leesburgh székh.), Illinoisban (1820 km2 ter., 27 490 lak., Dixon székh.), Iowaben (1260 km2 ter., 34 860 lak., Fort-Madison székh.), Kentuckyben (4255 lak., Proctor székh.), Misszisszippiben (20 470 lak., Tupelo székh.), Texasban (9000 lak., Giddings székh.) és Virginiában (1400 km2 ter., 15 120 lak., Jonesville székh.).
(ejtsd: lí), 1. Anna, l. Shakers.
2. L. Róbert Ödön, az észak-amerikai polgárháboruban a déli szövetséges államok legkiválóbb tábornoka, született Stratfordban (Virginia) 1807 jan. 19. régi tekintélyes családból, megh. 1870 okt. 12-én. Katonai kiművelését West Pointben nyerte (1825-29), mire 1845-48. Wool tábornok alatt a mexikói háboruban részt vett. Mint ezredes 1852-ben a west-pointi katonai akadémiának igazgatójává lőn. A krimi háboru alkalmával hadászati tanulmányok céljából Mac Clellannal együtt Európában járt. Az észak-amerikai polgárháboru kitörésekor (1861) L. a déli államok táborába sietett és nemsokára az összes déli hadak fővezére lőn. Nemsokára ugyan Beauregardnak kellett átengednie a fővezényletet, azonban 1862. Beauregard visszalépése és Johnston megsebesülése folytán megint ő lett a fővezér. A döntő csatát Gettysburg mellett víva (Pennsylvaniában) 1863 jul. 1-3., amidőn vereséget szenvedett ugyan, de visszavonulása a Potomacon át oly rendben ment végbe, hogy a győzők nem merték üldözni. Tizenegy havi makacs ellentállás után végre Richmondot (1865 ápr. 2.) is ki kellett ürítenie, mire azután ápr. 10. Appomatox-Court-House táján Grant tábornok előtt letette a fegyvert. A béke helyreállta után mint a lexingtoni Washington-College (Virginia) elnöke, szerény állásban ált. 1890. Richmondban lovasszobrát leplezték le. Emlékirata (Memoirs) 1886. jelentek meg. Kiadta Long (London).
3. L. Vilmos, a harisnyakötő-gép feltalálója, szül. Calvertonban 1579., megh. Rouenban, valószinüleg 1610. Mialatt szülővárosában kisegítő lelkész volt, 1589. feltalálta a harisnyakötő-gépet, de itt alapított gyártelepe nem virágzott fel, sem pedig Londonban nem birta Erzsébet királynő támogatását megnyerni. Sully herceg felszólítására, hogy találmányát Franciaországban is meghonosítsa, L. gyártelepet rendezett be Rouenban, de találmányát itt sem méltatták eléggé, s az csak halála után találta meg az elismerést.
4. L. Zsófia és Harriet, két angol irónő, L. János szinész leányai. Zsófia szül. Londonban 1750., megh. Cliftonban 1824 márc. 13. The chapter of accidents vígjátékával lépett fel, mely 1780. sikert aratott. Ekkor nővérével, Harriettel (szül. 1757., megh. 1851.) felsőbb leánynevelő intézetet nyitott Bathban és kiadta The recess or a tale of other times c. regényét, mely a történeti regényirás első kisérletének tekinthető. A két nővér legnagyobb sikerét a Canterbury tales novella-gyüjtemény hozta meg, melyek legtöbbjét Harriet irta. Az egyik (Kruitzner or the German's tale) inspirálta Byront és forrásul szolgált Werner címü tragédiájának megirásához.
5. L. gróf, l. Montholon.
(ejtsd: lícs) János, angol rajzoló, született Londonban 1817 aug. 29., megh. u. o. 1864 okt. 29-én. Először könyvillusztrációkkal vált ismeretessé, azután a Punch legkiválóbb munkatársainak egyike volt. Rajzai finom, szeretetreméltó humortól vannak áthatva; különösen szeretett szép, gyöngéd nőket, kedves gyermekeket, előkelő külsejü férfiakat rajzolni. A Children of the mobility gyüjtemény, mely a londoni szegény gyermekek utcai életét ábrázolja, sem durva, hanem megnyerő, kedves. Technikája bámulatosan egyszerü és amellett biztos, határozott. Rajzainak egy gyüjteménye Pictures of life and character (új kiad 1881) címmel jelent meg. V. ö. Brown, John L. and other papers (Edinburg 1882); Kitton, John L. artist and humourist (új kiad., London 1884).