(ejtsd: lövenhuk) Antal, németalföldi zoologus, szül. Delftben 1632., megh. u. o. 1723. Ő vizsgálta nagyítóval legelőször az álló vizet és fedezte fel az ázalék-állatkákat. Nagyító lencséit ő maga köszörülte. Munkái egybegyüjtve Sendbrieven ontleedingen en ontkellingen címen (Lejda és Delft 1865-1718. hét kötet) s latin nyelven Opera omnia sive arcana naturae (Lejda 1722. hét köt.) jelentek meg.
az angolok nyomán megejtett elnevezése a Kis-Antilláknak, amelyek Portorico és Martinique közt terülnek el, s amelyek közt a jelentékenyebbek: a Viergines, Anguilla, Szt. Kristóf, Nevis, Barbuda, Antigua, Montserret és Donique. L. Antillák.
l. Lövőfegyver.
(ejtsd: löfévr) vagy Lefevre és Lefebvre is, az általánosan Tanaquil Faber néven ismert francia humanista, szül. Caenben 1615., meghalt Saumurben 1672 szeptember 12. Richelieu a párisi Louvre-nyomda igazgatójává nevezte ki L.-t, ki a bibornok halála után református hitre tért át, s teologiai tanszéket kapott a saumuri akadémián. Lukianos és Longinos műveit igen jó latin fordításokkal bocsátotta közre s még számos más régi iró munkáit kiadta. Saját iratai: Epistolae criticae (1659); Les vies des poetes grecs (1665); Méthode pour commencer les humanités grecques et latines (1672) stb. Dacier Anna (l. o.) L.-nek leánya volt.
(ejtsd: löfévr), 1. Ferenc József, Danzig hercege, francia marsal, szül. Ruffachban (Elzász) 1755 okt. 25., megh. Párisban 1820 szept. 14. 18 éves korában a testőrségbe lépett, honnan 1792. mint százados a rendes hadseregbe helyeztetett át. Ettől fogva gyorsan emelkedett, 1793 (dec.) dandárparancsnok, egy hóval később már hadtestparancsnok lett. A rémuralom napjaiban a Wasgauban, majd a Sambre és Meuse mellett parancsnokolt. 1796. a Rajna és Mosel hadosztályok élén sokáig féken tartá az osztrák főhadat és Altenkirchen mellett is győzelmet aratott. Az 1799. hadjáratban Jourdan alatt egy 8000 emberből álló hadosztállyal Stokach mellett, a Károly főherceg alatt álló 30 ezer osztrák ellenében újra sikert aratott. Súlyos sebektől borítva, kénytelen volt Párisba visszatérni, de alig hogy egészsége helyreállott, mint a direktoriális testőrség főparancsnoka brumaire 18. behatolt az ötszázak tanácsába és a komolyan fenyegetett Bonaparte Lucián elnököt megszabadította támadóitól. Mindvégig őszinte hive volt Bonaparte Napoleonnak, ki őt a XVI. hadosztály parancsnokává s 1800-ban szenátusi pretorrá nevezte ki, mely méltóságot egész a királyság visszaállításáig megtartá. Miután 1804 május 19-én marsallá lett, 1806. Jena mellett a testőrgyalogságot vezényelte és lényegesen hozzájárult a nap sikeréhez. Az Eylau melletti ütközet után Napoleon által Danzig ostromával megbizva, nagy ügyességgel oldotta meg nehéz feladatát, s miután a fontos erősséget 1807 máj. 27. megadásra kényszerítette, a császár L.-t Danzig hercegének nevezte ki. A spanyol hadjárat új babérokat hozott L.-nek. Mint az V. hadtest parancsnoka 1808 okt. 31. fényes győzelmet aratott Durango mellett, elfoglalta Bilbao városát s a guenesi magaslatokon megverte az angolokat Blake alatt. A november 11. és 12-iki véres napokon is győzedelmeskedett Espinosa de los Monteros mellett, mire dec. 3. Segoviába nyomult. 1809. Tirolban találjuk L.-t mint a bajor-francia csapatok fővezérét, mellyel sikerült a tiroliak felkelését levernie; később részt vett az Eggmühl és Wagram melletti ütközetekben; az 1812-iki orosz hadjárat alkalmával pedig a francia testőrséget vezényelte. A császár első lemondása után L. meghódolt a Bourbonoknak s 1814 jun. 4-én pairré neveztetett ki. De miután L. a száz nap alatt ismét Napoleon mellé állott, a második restauráció alkalmával minden méltóságától megfosztatott. 1816. azonban XVIII. Lajos visszaadta L.-nek a marsalli címet, sőt 1819 márc. 5. még pairi méltóságába is visszahelyezte. L. neje, kivel mosónő korában ismerkedett meg a tábornok, eredeti, nem igen etiquette-szerü, de egyeneslelkü nő volt, ki még a császárnak is megmondta az igazat. Újabban Sardou Madame Sans Gene c. darabjának hősnőjévé választotta. E szindarabot Szókimondó asszonyság címen a budapesti népszinházban sikerrel adják.
2. L. Gyula József, francia festő, szül. Tournanban 1832 márc. 10. Párisban Cogniet mester tanítványa volt. Már 1861. Priamus halála képével megnyerte a Roma-díjat; s azóta is mindig különös kedvvel fest mitologiai tárgyu vásznakat, melyekben mesteri technikájával és a meztelen test gyönyörü megérzékesítésével nagy hatást ért el. L. sok jutalmat nyert és számos kitüntetés érte; nevezetesebb festményei; Nympha és Bacchus (1866); Az igazság (1870, a párisi Luxembourg-palotában); Chloe álma (1875), Mignon (1878); Eva leánya (1891); IX. Pius pápa (a szt. Péter-templomban) stb. L. 1891. az Académie des beaux arts tagja lett.
(bány.). H a hasznosítható ásványok közel vannak a fölszínhez, és a rajtuk fekvő kőzetnek eltávolítása nem kerül sokba, akkor földalatti vájás helyett L.-t rendeznek be, és a fedő kőzeg eltávolítása után napvilágon szedik ki a hasznos ásványokat.
valamely csapatnak v. katonai egyénnek kényszerítése, hogy fegyvereit adja át a lefegyverzést elrendelőnek. Várakban a várvédelemre felállított lövegeknek és egyéb védő eszközöknek a védő gátakról stb.-ről való eltávolítását s a béke idejére raktárakba való elhelyezését is L.-nek nevezik.
a. m. evolvens. L. Evoluta.
Vm. felület egy másikra lefejthető, ha szakítás v. összeráncolás, valamint egyes részeinek kitágítása v. összezsugorítása nélkül ugy borítható arra, hogy azt pontról pontra fedje. Legrészletesebben vannak vizsgálva a síkra lefejthető, v. síkba fejthető felületek. L. Felület.
l. Lehúzó papir.