az a selyem, melyről a selyemenyvet, a szericint, teljesen eltávolították. Az ilyen selyemnek előállítására kétféle művelet szükséges: az egyik a degummirozás, mely abban áll, hogy a nyers selymet 90-95°-nál 30-35% szappannal kezelik; a második művelet a fehérré főzés (cuite), melynek célja a selyemenyv teljes eltávolítása; ennél a műveletnél ugy járnak el, hogy a selymet durva kenderzsákokba teszik és igy 10-15% szappannal főzik. A leforrázott selymet rendszerint nyujtásnak vetik alá és kondioxiddal fehérítik.
(ejtsd: löfór) Ferenc Jakab, Nagy Péter orosz cár kegyeltje, szül. Genfben 1653., megh. 1699 márc. 2. (12.) Huszonegy éves volt, midőn hollandi katonai szolgálatba lépett. 1675. Archangelen át Moszkvába került. Itt alkalma nyilt a külföldi kolonia körében bizonyos tekintélyre emelkednie és elvégre Freodor cár uralkodása idején orosz szolgálatba lépett. Zsófia kormányzósága alatt (1682-89) behizelegte magát az orosz kormány élén álló Galicin Vaszilij herceg kegyeibe, és 1687. és 1689. részt vett a krimi hadjáratokban. Péter cár 1689. ismerkedett meg vele és ekkor kezdődött L. fényes pályája. Műveltsége, sokoldalu ismeretei, özetlenség eés föltétlen odaadása benső baráti érzelmet keltettek a cárban eme idegen irányában. Ezen idő óta L. majdnem mindig a cár oldalán időzött, elkisérte őt utazásaiban, és mint tengernagy az 1695. és 1696-iki azovi hadjáratokban is vele volt. 1697. azt az orosz követséget vezette, melynek soraiban inkognito maga Péter is volt, és amelynek célja nyugati Európának tanulmányozása vala. Versenytársa (az udvarnál) Gordon Patrick volt (l. o.). V. ö. Posselt, Der General u. Admiral Franz L. (Majnai Frankfurt 1866, 2 köt.); Blum, Franz L. (Heidelberga 1867); Bruckner, Gesch. Peters d. Grossen (1879) és Die Europäisierung Russlands (1889).
(növ., folium decurrens), az olyan levél, mely a tövén alul is vagy a nyélre (kankalin), vagy a szárhoz szegély módjára nő, p. a fekete nadálytőé. V. ö. Adnatus.
l. Kifuvás.
(lat. legatio) v. ünnepi követség, igy nevezik a magyar reformátusoknál azt az intézményt, hogy a ref. főiskolák a három főünnepre (karácsonyra, husvétra, pünkösdre) prédikálás végett az egyes egyházakba hittanhallgatókat, jogászokat és tanítóképzőintézeti növendékeket küldenek ki. Ez intézmény keletkezése valószinüleg a reformáció korára vihető vissza, amikor nem jutott minden egyházba lelkész s a hiányon ugy segítettek, hogy legalább a főbb ünnepekre tanulókat küldtek. Legrégibb történeti adat reá vonatkozólag 1630-ból van, amikor Zólyomi Dávid részükre 50 frtot hagyományoz. 1671., amikor a sárospataki iskolát elfoglalták a reformátusoktól a jezsuiták, a tanulók egy része szinte a papokhoz ment segédkezni, sokan azért ez eseménytől keltkezik e szokás életbe léptetését. 1759 ápr. 26. a helytartótanács betiltotta a legációba menetelt s csak 1776. engedte meg újra; 1784-90. újra föl volt függesztve, s ettől kezdve ma is életben van. A legátusnak (ez a neve a legációba menő ifjunak) az iskola pecsétjével megerősített könyvet (libellus) adnak, amibe az iskola részére küldött adományt bevezetik, továbbá az egyházat üdvözlő levelet (pátens); a legrégibb ilyen debreceni pátens Péczely Józsefnek, battyogi legátus korából, 1776-ból való. A nagyobb és kisebb egyházakat osztályzati sorrend szerint választják, ezt hivják elekciónak. 1812. egy ilyen választás alkalmával a debreceni tanuló ifjuság oly hevesen összetűzött a tanári karral, hogy az ifjuság egész tisztikarát ki akarták ennek következtében csapni. V. ö. Dézsi L., Vázlatok a legáció történetéből (Közlöny, 1893, 6-8. szám).
(lat.) a. m. törvényes, törvényszerü. L. elmélet, l. Konkordatum.
A kir. ügyészség processzualis jogainak és kötelességeinek szabályozásánál az az elv, amely annak alapján, hogy a bűntett által megzavart társadalmi jogrend helyreállítása s a bűntettnek megtorlása közérdeket képez, a kir. ügyészt feltétlenül vádemelésre kötelezi, mihelyt bűncselekmény gyanuját látja fenforogni. Ennek ellentéte az opportunitás elve, mely szerint a kir. ügyész jogosítva van azt is vizsgálatának tárgyává tenni, vajjon a vádemelés nem ütközik-e figyelmet érdemlő más államérdekbe, vagy vajjon p. a vád keresztülvitele nem ütközik-e oly nehézségekbe, amelyekkel járó hátrány nagyobb, mint a bűntettes megbüntetéséből várható közhaszon, s jogosítva van a kir. ügyész arra, hogy a megfelelő esetekben a vádemelést elejtse. Általánosan elismert igazság, hogy nem jogi, tehát célszerüségi s más szempontoknak tekintetbe vétele az igazságszolgáltatás terén a jogállam eszméjével ellenkezik. De viszont el van ismerve az is, és nem tagadható, hogy a jogi szempontoknak kizárólagos, merev s feltétlen érvényesítése, ami végeredményben oda vezetne, ami akként szokás kifejezni; «fiat justitia pereat mundus», s kivételes tekinteteknek abszolut kizárása a magasabb u. n. társadalmi igazsággal ellenkeznék, amely épp a társadalom jogosult érdekeire való szükségszerü tekinteteknél fogva nem abszolut, hanem relativ. A L.-nek teljes merevségében keresztülvitele azért lehetetlen, de nem is célszerü, s bizonyos az, hogy habár a jogállam eszméjéből kifolyólag a L. elvét kell szabályul elfogadni, a szabály alól kivételeknek is kell tért engedni. Melyek legyenek ezek a kivételek? Hogy azoknak a törvényben meghatározása a legcélszerübb, az alig szenvedhet kétséget, de épp oly bizonyos, hogy a kivételeknek taxativ felsorolása eddig lehetetlennek bizonyult. Az uralkodó nézet tehát az, hogy egyes kivételek a törvénybe felvehetők és felveendők, igy p. feljogosítható a kir. ügyész arra, hogy ne emeljen vádat, ha a bizonyítékok megszerzése rendkivüli nehézségekkel jár, p. egy pár forint elsikkasztásáról van szó, s a tanuk, akik azt bizonyíthatnák, távoli világrészekben tartózkodnak, egyebekben pedig a kir. ügyésztől bizonyos diskrecionális hatáskör meg nem tagadható. A visszaélések ellen biztosítékot képez a kir. ügyésznek s főnökeinek felelőssége és a magánvád (l. o.). Hazánkban az 1871. XXXVIII. t.-c. (a kir. ügyészségről) 17. §-ában a L.-et iktatta törvénybe.
(lat.) a. m. hitelesítés, p. valamely másolat helyességének s az eredetivel összhangzó voltának, aláirás valódiságának hitelesítése. Másrészt valamely törvénytelen eljárásnak törvényessé tétele.
(ang.), szószerint törvényes kinálat a. m. törvényes fizetési eszköz, valuta.
l. Légkör és Szél.