l. Hagyomány.
(lat.), 1 a rómaiaknál a szenátus kebeléből idegen államokhoz küldött követek; a tartományi helytartók mellé kirendelt helyettesek és segédek; a római császárság idejéből említendők a L. Augusti pro praetora és a L. legionum; amazok a császári tartományokba kinevezett helytartók, emezek a légiónak (hadtest) parancsnokai. 2. A róm. kat. egyházjogban a pápa által a kormányzati hatalom gyakorlására kiküldött meghatalmazottak. A püspöknek ellenzése folytán az ily kiküldetések mind gyérebbekké váltak. Ma a L. tisztán a szentszéknek diplomáciai közegei. L. Követek.
(lat.) a. m. a pápai széknek született követei, kiknél a követség az egyházhivatallal, melyet viselnek, össze van kötve. Ilyen nálunk az esztergomi érsek. Mai nap ez csak cím.
(lat.) a. m. küldöttség, követség, különösen pápai. - L. libera a. m. szabad követség, tehát tetszés szerint való időre szóló. Ezt a kedvezményt az ókori rómaiak kérték, valahányszor a provinciákban magánügyeket intéztek el és szükségük volt a legátusok címére és a vele járó kedvezményekre (ingyenes utazás, ellátás és elszállásolás). Ilyen tiszteletbeli legátusok még a császárok idején is előfordulnak. L. még Legáció.
(ol.), zenei műszó, a. m. megkötve, kötött előadással, l. Ív.
(lat.), Angliában dívó közmondás, a. m. a követeknek megsértése a nemzetközi jogba ütközik. A követek tiszteletjogára vonatkozik az a másik közmondás: Legatus regis vice funigur a quo destinatur et honorandus est sicui ille cujus vicem gerit értelme az, hogy a követ a fejedelem személyét képviseli s azért a fejedelmet megillető tiszteletben részesítendő.
(lat.) a. m. hagyomány (l. o.).
(lat.), pápai bibornok nagykövetek, kiket csak különösen fontos ügyben szokás küldeni.
l. Legáció.
v. légi gyökér (növ., radix aërea), az olyan mellékgyökér, mely nem a földben van, hanem a szárból v. a fa koronájából nő s a levegőben csüng. L.-es növény leginkább a forró tartományokban van. Némyel növény L.-e kapaszkodásra való; a forróvidéki orchideák és aroideák ezekkel erősítik magukat a fa kérgéhez, s nedvességet és táplálékot is kapnak vele, egyrésze azonban szabadon csüng. Európában a borostyánnak van légbeli kapaszkodó gyökere, a Solanum Dulcamaráé meg a Lyciumé elsatnyult, csak vizben növekszik ki. A földbe erősödő L.-ből sarj is keletkezik, az anyafa alatt megnő, onnan kiásva, ról a faj szaporítható, v. a sarj a fa alatt felnő és az anya koronájával össze-vissza fonódik. V. ö. Schuch József, A járulékos gyökerek (Értekezések a term.-tud. köréből, 1877); ugyanattól: Ist der Epheu die einzige Pflanze, welche Luftwurzel trägt) (Botanische Zeitung 1876).