(bány.), kisebb-nagyobb átmérőjü, fából vagy lemezből készült, vagy falazott csatorna, melyen át a levegőt oda vezetik, ahova szükséges.
l. Lélekzés.
(trachea), l. Lélekző szervek. - L. a botanikában, l. Aledény.
l. Lélekzőcső betegségei.
(tracheotomia), az a sebészeti operáció, mellyel a nyak elülső részén a légcsövet felhasítják a célból, hogy a levegő a tüdőbe hatolhasson s a beteg újra lélekzetet vehessen, vagy pedig a célból, hogy a gégében vagy légcsőben levő kóros növedékeket (polypus, papilloma), esetleg odajutott idegen testeket (csontdarabok, magok stb.) eltávolítsák. Olyan esetekben végezik tehát, hol a levegő bejutása a légutakba akadályozva van a beteget fulladás veszélye fenyegeti. Legtöbbször ad reá alkalmat a gége ama gyulladásos állapota, melyben a gyuladás terméke hártyák, szalonnaszerü csapadékok alakjában rakódik le a gége és légcső belső felszinére s ezzel eltömeszeli vagy szűkíti a légcsövet vagy gégét. Ilyen baj első sorban a croup, difteritisz, azután gyógyulásra nem hajlamos fekélyek, gümős vagy bujakóros betegségek. Ez utóbbiak a nyálkahártya megduzzadása által, vagy a gége heges szűkülése által okoznak légzési nehézségeket. Magában véve a L. nem veszélyes operáció, de az okul szolgáló bajok teszik fontos és súlyos természetüvé s legtöbbször életmentő jelentősége van. A légcső felhasítása után külön idomu ezüst- vagy kemény kaucsukcsövet illesztenek a seben keresztül a légcsőbe, hogy ezen át a légzés akadály nélkül történhessék. Ha a gégebaj annyira gyógyult, hogy a levegő átjárását többé nem akadályozza, akkor a csövet eltávolítják s a légcső sebe hamarosan összeforrad.
(állat, tracheata), a szárazföldi ízeltlábuak (rovarok, pókok, százlábuak), melyeknek lélekző szerveik légcsövekből állanak. A légcsövek faalakulag elágazó hengeres csövek, amelyek az állat felületén szabad nyilással - légzőlyukkal, stigma - nyilnak. Faluk rugalmas és olyan, mintha valami fonállal volna köröskörül spiralisan csavarva. A főágak mellékágakra, ezek ismét folytonosan finomabb és finomabb ágakra elágazva az egyes szervekbe behatolva, azokat mintegy össze-vissza hálózzák és a levegőt igy az egész testben mindenhova eljuttatják. A légzőlyukak száma, nagysága, valamint a légcsövek elágazása és főágainak száma az egyes alakok szerint változik. A vizben élő rovaroknál a légcsövek nem légzőlyukkal veszik eredetöket, hanem a test köztakarójából keletkező egyes lemezkékkel, melyekben azután a tracheák igen finoman ágaznak el és igy e szervek mintegy a kopoltyuk módjára működnek és azért légcsőkopoltyuknak (tracheobranchia) neveztetnek. Hasonlóan külön módosulatát teszik a pókoknál előforduló tüdőzacskók is.
l. L. a.
l. Salétromos sav.
általában oly terület, melyről az állatok a táplálásukra szükségeseket maguk, legeltetés útján szerzik meg. A L.-nek több neme van. Tartamuk szerint állandó és ideiglenes L.-ket különböztetnek meg. Elsőkhöz ama rendszerint természetes L. területek tartoznak, melyek egyéb használatra nem alkalmasak s azért feltétlen L.-knek is mondatnak. Az állandó L.-k fekvésük szerint v. hegyi v. lapályi L.-k, használhatóságuk szerint pedig marha-, juh- és sertés-L.-ket szokás megkülönböztetni. A magas füvet termő L.-k marha-, illetve ló-K.knek, a sovány, apró füvet termők juh-, a mocsaras L.-k sertés- v. bivaly-L.-knek tekintetnek. Az állandó L.-k egyoldalu használatuk miatt rendszerint csekélyebb nyers jövedelmet szolgáltatnak ugyan, mint a rétek s külölösen a szántóföld, mindazáltal, nagy előny, ha a birtok jó L.-kkel rendelkezik, egyrészt mert a L.-k kezelése nagyon egyszerü, csekély költséggel járó s ezért tiszta jövedelmük aránylag nagy, másrészt mert állattenyésztés, nevezetessen állatok fölnevelése L.-k nélkül sikerrel nem is folytatható. Az állandó L.-k értéke termőképességök szerint felette eltérő. Mig p. kitünő lapály L.-ből fél kataszt. hold is elegendő egy szarvasmarha eltartására, addig közönségesből 11/2-2 hold szükséges. Jó juhlegelőn kataszt. holdanként 4-5, silányon csak 1-2 juh tartható el nyáron át. Hazánkban az állandó L.-k kiterjedése 4 317 000 ha., s a szükebb értelemben vett Magyarországon 3 708 883 hektár, vagyis az összes termőterület 14,0, illetve 13,9%-a. Az ideiglenes L. sorába egyrészt a szántóföldön mesterségesen létesített L.-k tartoznak (l. Legelőváltó gazdaság), másrészt a legeltetésre csak mellékesen használt területek, minők az ugar, a tarló és az erdei L.-k.
Új erdőalak a hazai speciális viszonyokra alkalmazva, melyben a gazdálkodás főcélja a legeltetés minél kiterjedtebb használata, s melyben a fák nem annyira a fatermés kedvéért, mint az erdő- vagy legelőtalaj termőképességének megóvása céljából terjesztetnek. A legeltetés gyakorolhatása a fáknak bizonyos mértékig való gyér állását feltételezi s ez adja meg a tulajdonképeni sajátosságát. Ez a mérték változik a termőtalaj minősége s az erdőterületek fekvése szerint. A záródás általában 0,3 és 07 között váltakozik. L.-nek berendezhető ugy a szálerdő, mint a sarjerdő, különösen ennek «botoló» alakja. Szabályos korfokozattal ellátott szálerdőt (vágásfordulója 80-210 év lehet) ugy rendezünk be, hogy a következő 10 évi vágásterületet elő-, az utolsó 20-30 évi vágásterületeket pedig utótilalom alá helyezzük a felújulás sikere érdekében s az erdő többi részében a legeltetést megengedjük. Az évi vágásterület évenkint kihasználás alá kerül, ugyanakkor jön helyébe a legeltethető területből előtilalom alá s ugyanakkora terület szabadul fel az utótilalom alól. A legeltethető terület tehát évről évre ugyanakkora marad s az egész erdőterületnek mintegy 2/3-3/4 részét teszi ki. Ezen a területen azonban a fák sűrü állása lehetetlenné teszi a legeltetést, illetve a fűnövést, ki kell tehát azt annyira gyéríteni, hogy a fő megnőhessen már, de a talaj árnyék hiányában még ki ne száradhasson, el ne szegényedhessék. A gyérítés mértékét a helyi viszonyok állapítják meg. Az utótilalom alól évenkint kiszabaduló területen is azonnal foganatosítani kell a megritkítást. Szabálytalan szálerdők átalakítása már nehezebben megy, rendesen már átmeneti vágásfordulót kell alkalmazni. A botoló sarjerdőt ugy alakítjuk át, hogy a terület 1/4 vagy 1/5 részét 5 v. 10 évre tilalom alá helyezve felújítjuk, a másik 3/4 v. 4/5 részben pedig szabadon legeltetünk. L. berendezésére alkalmas fanemek szálerdőben: tölgy, akác, gyertyán, juhar, szil, gesztenye, dió, kőris, éger, vörös-, erdei-, feketefenyő. Sarjerdőben: nyár, fűz, kőris. V. ö. Erdészeti Lapok 1888. évi IV. füzet.