l. Kiegyenlítő számítás.
Fontosságukhoz képest a vonatok rangsorozatába vannak beosztva (l. Vonat). Mikor a két szomszédos állomás a találkozást nem állapítja meg távirattal, a késett vonatoknak indítását avagy várakoztatását a rangsor szabályozza. Azt az időt, mikor egy előrangu vonat egy késebb utórangu ellenében a menetrend szerint megállapított találkozó állomásról már elindulhat, a legkorábbi indulási időnek; viszont azt az időt, mikor egy késett utórangu vonat a találkozó állomás felé az előző állomásról egy előrangu vonat előtt vagy ellenében még elindítható, legkésőbbi indulási időnek nevezzük. A legkorábbi indulási időt ugy számítjuk, hogy a késett utórangu vonatnak a találkozó állomásra való menetrendszerü érkezéséhez 5 percet hozzáadunk. A legkésőbbit pedig ugy, hogy az előrangu vonatnak a találkozó állomásra való menetrendszerü érkezéséhez adjuk az 5 esetleg 10 percet. P. A és B vonatnak X állomáson kellene találkozni, de B késik. Ezen esetben A csak akkor indítható el X állomásról, ha a B oda érkezésének ideje után már 5 perc mult el. A-ra nézve ez a legkorábbi indulási idő. És ugyanazon esetben B az X előtti állomásról csak akkor indítható el, ha A-nak X-ről való rendes elindulása előtt 5 perccel még oda érhet. B-re nézve ez a legkésőbbi indulási idő.
(atmosphaera), az a levegő-réteg, mely földünket burkolja s részt vesz ennek tengely körüli és Nap körüli mozgásában. A Napnak és más égi testnek is van L.-e, de ez más összetételü mint a Földé. A Földet körülövező légtengert éppen ugy mint a Föld felületén levő bármely testet a Föld vonzása köti le. E vonzás küzd meg a levegő terjedékenységével (l. Aeromechanika) s mivel e vonzás a Föld középpontjától való távolság négyzetével fogy, egy bizonyos magasságban már nem képes egyensúlyt tartani a terjedékenységgel; itt van a légtenger határa. E vonzás következménye a levegő súlya és az a nyomás, amelyet valamely légréteg az alatta levő rétegre s az egész légtenger a Föld felületére s az itt levő testekre gyakorol. E nyomás mértéke az a nyomás, melyet a levegő egy cm2-re kifejt s amely nyomást kilogrammban kifejezve légnyomásnak nevezzük. (L. Aeromechanika.)
A L. alakja - hasonlóan a Földéhöz - ellipszoid, csakhogy egyenlítői dudorodása és sarki lapulása nagyobb mint a Földé. A L. niveau-felületei követik ezt az alakot és az a határfelület mely az egész L.-t körülveszi, azokat a helyeket köti össze, melyeken a földvonzó- és központfutó erők egyenlők. A légburok felső határát nem ismerjük szabatosan, bár elméletileg sok féleképen meg lehet határozni a levegő vertikális távolságát a Föld szinétől, vagyis a L. magasságát. Az első kisérlet Alhazen arabs tudóstól ered, ki a lenyugvó nap utolsó sugarát visszaverő felhő magasságát határozta meg; ugyanazt tette Keppler, de az igy nyert adatok fölötte kicsinyek. A mekanika elvei szerint, a végső léghatáron a gravitációt a központfutó erő egyensúlyozza és ez úton Laplace kapott a L. magasságául 5682 földrajzi mérföldet. Csillagászati meghatározások nagyobb adatokat szolgáltatnak. Schiaparelli a hulló csillagok égési jelenségeiből következtetve, 200 000 m.-nél többre becsüli a magasságát; sőt az északi fény magasságmérései szerint még 30 miriaméterre is tehető.
A L. hőmérséklete. Mielőtt a napsugarak a Földhöz érnek, a légkörön át veszik útjukat, mely melegségök egy részét elnyeli. A Földre nézve ezen meleg nem vész el teljesen, mert a levegőben lebegő vizrészecskék és porszemek mindenfelé reflektálják a napsugarakat és igy a Föld felé is, miáltal maga a L. is lesz a melegség egyik forrásává. A levegő tulajdonképi felmelegedése azonban alulról indul meg, amennyiben a talaj hőmérséklete a besugárzás folytán emelkedik és a talajból kiinduló meleg részint közvetetlen vezetés, részint sugárzás által közöltetik a legalsóbb légrétegekkel. Csupán szárazföldet és páramentes levegőt tételezve fel, a melegségi viszonyok is egyszerüek volnának: minden helyre nézve a geográfiai fekvésénél fogva őt megillető besugárzás és kisugárzás mennyisége adná meg a hőmérsékletét és a szélességi körök egybeesnének az izothermikus vonalakkal. De a valóságban a viszonyok bonyolultabbak. A Föld felszinének felmelegedése ugyanis a talaj minősége szerint váltakozik (a szárazföld jobban melegszik fel, mint a tenger) és a kisugárzása is függ a talaj minőségétől (a szárazföld erősebben hül le, mint a tenger). Továbbá nagyban befolyásolja az inszolációt a L. átlátszósága. Nappal a borultság ellene működik a felmelegedésnek, éjjel pedig korlátozza a lehülést. Mivel a párásabb levegő és a felhősebb ég a partvidék sajátossága és a tenger jelenléte amugy is mérséklő hatással van a hőmérsékletre, e két körülmény egyesül az oceáni éghajlat előidézésében (l. Éghajlat). Hozzájárul még, hogy ugy a levegő, mint a tenger áramlása a különböző hőmérsékletü helyek között folytonos melegcserét okoz. Nevezetesen ott, hol a talaj és következésképen a fölötte levő légréteg erősen felmelegszik, felszálló légáramlások keletkeznek; ilyenek az egyenlítő közelében felszálló u. n. equatoriális áramlások, melyek a magasban a sark felé tartanak és melyek megint azt okozzák, hogy a hidegebb, nehezebb levegő alul a sark felől az egyenlítő felé tóduljon (poláris áramlat). Ezen általános keringés a légkörben a hőmérséklet kiegyenlítésére törekedik, de vannak az általános keringés keretén belül még különféle más zavarok, melyek kisebb területen a levegő egyensúlyának megzavarodásából erednek és melyeknek okozata gyanánt a légáramot, illetve a szeleket (l. o.) érezzük. Ismeretes, hogy a L. hőmérséklete függélyes irányban csökken. A felső légrétegek a napsugarak tulnyomó részét áteresztik és csak kis mértékben melegszenek át, ellenben a Föld felszinével érintkező légrétegek legjobban melegszenek fel. Ha a melegedés csak vezetés útján terjedne, a felső rétegek csak kevés meleget kapnának, tekintve a levegő rossz hővezető képességét. De vertikális irányban a hőközlés sokkal inkább felszálló légáramlatokban történik; az emelkedő légtömeg azonban folyton kisebb nyomás alá kerül és terjeszkedik. A terjeszkedés a melegség rovására történik, tehát a felszállott levegő hülni kezd s száraz levegőt feltételezve, 100 m.-nyi emelkedésnek 1 C°-nyi hőcsökkenés felelne meg, mit a vizpárák jelenléte azonban lassít. Az első méréseket Saussure végezte, ki 1788. 14 napig volt a 3405 m. magas Col du Géant hegyen és hőmérsékleti összehasonlításokat tett. Azóta számos újabb adat áll rendelkezésünkre, melyekből kitünik, hogy a hőcsökkenés független a földrajzi szélességtől és átlagban 100 méterenkint 0,48 C°-ot tesz. L. még Levegő.
l. Csapadék.
A levegőben minden körülmények között van elektromosság, melynek keletkezéséről azonban semmi bizonyosat nem tudunk. Általánosan azt hiszik, hogy a viz elpárolgásának a következménye. Mérésére külön elektrométerek szolgálnak. A L.-nak határozottan felismerhető évi és napi menete van. Eddigi tapasztalásunk szerint a L. tulnyomóan, száraz időben pedig mindit pozitiv. Légköri lecsapódások nagyobbítják a feszültséget és ilyenkor gyakran negativvá változik. L. Zivatar.
ama fénytünemények, melyek földünk légkörének a benne tovább terjedő fényre való hatásából származnak. A legfontosabb L.-ek a következők: Asztronomiai refrakció. A légkör sűrüsége felfelé csökken, a csillagokból jövő fénysugár tehát a légkörön áthaladva folyton kisebb sűrüségü rétegből nagyobb sűrüségübe jut, minek következtében folytonos törést szenved. Ezért a fénysugár a légkörben nem egyenes, hanem görbe vonal, mely konkav oldalát a föld felé fordítja.
[ÁBRA] 1. ábra.
Az észlelő azonban a csillagot a fénysugár utolsó darabjának érintője irányában, tehát magasabban látja, mint a csillag tényleg van, amint az az 1. ábrában egyszerüen látható: E a csillag, EA a fénysugár útja, az A-ban lévő észlelőig, ki az E csillagot az AE' érintő irányában, tehát É'-ben látja. Pontos csillagászati megfigyeléseknél eme körülmény tekintetbe veendő. Minél alacsonyabban áll a csillag, annál nagyobb a refrakció; ha a zenitben van, akkor zérus. - Terresztrikus refrakció. Földi tárgyból kiinduló fénysugár is hasonló módosítást szenvedhet. Ha az alsó légrétegek sűrübbek, akkor a messzefekvő tárgyakat magasabban látjuk. Ily módon lehetséges, hogy a horizont alatt fekvő tárgyak láthatókká lesznek. Ha ellenben az alsó légrétegek ritkábbak, a tárgyat alacsonyabban látjuk; sőt ha a sűrüségváltozás nagy, akkor lehetséges, hogy a magasabb légrétegeken át a tárgyat a saját helyén látjuk, mig az alacsonyabb légrétegeken áthaladt fénysugár oly jelentékeny irányváltozást szenved, hogy a tárgy alatt annak fordított képe is megjelenik. Eme jelenség klasszikus hazája Egyiptom. A sík homokos talaj napal nagy mértékben felmelegszik s vele együtt a hozzá közelre fekvő alsó légrétegek, melyek nek sűrüsége ily módon a magasabb rétegekénél kisebb lesz.
[ÁBRA] 2. ábra
A rajta áthaladó fénysugár folytonos törést szenved, alakja oly görbe vonal lesz, mely konvex oldalát fordítja a föld felé, amint a a 2. ábrán látható, mely a jelenség keletkezését könnyen érthetőleg magyarázza. A magyar Alföldön észlelhető délibáb (l. o.) is ily módon magyarázható. - Szivárvány látható akkor, ha előttünk felhő van, melyből eső esik, mögöttünk pedig a Nap. A szivárvány középpontja, az észlelő és a Nap egy egyenesben feküsznek. A szivárvány maga koncentrikus szines gyűrükből áll, melyek ugy következnek egymásra, mint a szinkép szinei: belül az ibolya, kivül a vörös szin. Néha egy második szines ív is keletkezik, mely az előbbin kivül fekszik, sokkal haloványabb, s melynél a szinek ellenkező módon következnek egymásra, belül a vörös, kivül az ibolya szin. A szivárvány elmélete régóta foglalkoztatta a tudósokat. Aristoteles a vizcseppeken való visszaverődésből magyarázta. Theodorich, XIV. századbeli domonkos barát volt az első, ki a vizcseppekben való fénytörésre vezetette vissza. A jelenleg elfogadott elmélet alapjában Descartestól származik. Elméletét később Newton tökéletesítette, ki a szineket is megmagyarázta. Ez elmélet mai tökéletes alakja Airytől ered, ki a jelenséget a vizcseppekbe behatoló, azután a csepp falán visszavert szint a cseppből újból kilépő sugarak interferenciájára vezette vissza.
(magyarul helyesebben levegőömlés a mellüregbe; műkifejezése: pneumotorax). A tüdők a mellüregbe akként vannak elhelyezve, hogy a tüdő és a mellkas fala között két hártya, a mellhártyának mellkasfali és tüdőzsigeri lemeze van. Ezen két hártya végén egybefolyik s igy zárt üreget alkot, amelyben rendes körülmények között csak annyi csúszós anyag van, amennyi a sikamlóssá tételre elégséges s megkönnyíti a tüdő lejebb szállását belélekzés alatt. Mellhártya-gyuladásnál ezen üregben folyadék, savós izzadmány gyülik meg, a L.-nél ellenben levegő. A levegő ezen elzárt üregbe ugy juthat be, hogy vagy a mellkas fala lyukad át valamely erőművi folyamat, szúrás, lövés által, vagy pedig a tüdőből jut a tüdőzsigeri mellhártyalemez sérülése folytán a levegő a mellhártya üregébe. Ezen folyamat legtöbbször a tüdőkben levő fekélyeknek a mellhártyára átterjedése útján támad, amidőn átlyukad a mellhártya és a lélekzőutak levegője bejut az azelőtt elzárt üregbe. Miután pedig a tüdő rugalmasságánál fogva összehúzódni kiván s a levegőnek a mellhártyaüregbe beömlése által ezen összehúzódás lehetővé lesz, a tüdő visszahúzódik s többé a lélekzésben részt nem vesz. Ha mindkét oldalon történik ez, ugy azonnal halálos kimenet állana be, rendesen azonban csak az egyik oldalon támad a L. s ekkor a másik tüdővel folytatja a beteg lélekzését. A levegővel azonban bakteriumok s a tüdőbeli fekélyes folyamat nedve is belé jut a mellhártyaüregbe s azért csakhamar genyesedés mellhártya-gyulladás is szővödik az egyszerü L.-hez. Ha azonban csak tiszta levegő jut a mellhártyaüregbe s a tüdőkben nincs kóros váladék, akkor a levegő gyorsan felszívódik s a L. meggyógyul. A L. tünetei: a lélekzés hiánya, a bordaközök kidomborodása, teljes és egyenlő kopogtatási hang a mellkas ezen oldalán (ritkán dobos) a főtünetek, ezekhez csatlakoznak a genyedő mellhártya-izzadmány tünetei: szabadon mozgó folyadék, rázásnál loccsanás, ami csak folyadék és levegő jelenléte mellett lehetséges. A L.-et zártnak nevezzük, ha a nyilás, amelyen át a levegőbe bejutott, újolag elzáródott; billentyósnek hivjuk, ha csak belélekzés alatt van nyitva, s végre lehet nyitott állandóan. Ezen loccsanát már Hippokrates is ösmerte, habár értelmezése akkor még hiányos volt. A L., főleg mert az alapbaj, amely előidézte, súlyos természetü, rendszerint nem gyógyul, csak igen kedvező viszonyok közt, főleg erőművi eredetü L.-nél lehetséges a gyógyulás. A kezelés is csupán ezen utóbbi eredet mellett javalt, amidőn a keletkezett genyedségnek kifelé utat nyitunk s ezen módon a gyógyulást lehetővé tesszük.
rossz neve az aerodinamikának. L. Aeromechanika.
(ejtsd: lenyago), az ugyanily nevü járás székhelye Verona (ettől 40 km.-nyire) olasz tartományban, az Adige és vasút mellett, (1881) 3514, mint község 14 358 lak., akit selyemmel és a környék termékeivel űznek kereskedést; ezt az Ostigliáig vezető hajózható csatorna mozdítja elő. L. még a longobardok idejéből való. 1796. a franciák a várát elfoglalták és Napoleon 1801. lerontotta. 1815. az osztrákok a várat újra felépítették és a lombard-velencei várnégyszög egyik tagjává tették.
mint általános alapelv van megállapítva némely hajózási és kereskedelmi szerződés záradékában és azt jelenti, hogy a L.-t nyujtó állam a szerződési idő tartama alatt a másik féllel szemben csakis olyan vámtilalmat v. tarifát fog életbe léptetni, amely egyidejüleg valamennyi más állam irányában is alkalmazandó lesz és megfordítva a L.-t nyujtó állam kötelezi magát arra, hogy a másik szerződő államra minden külön egyezkedés nélkül, hallgatagon ki fogja terjeszteni azokat a kedvezményeket, amelyeket bármely harmadik államnak nyujtani fog. A L. elve némely tarifaszerződésben is előfordul, de vannak olyan kereskedelmi és hajózási szerződéseink is, amelyek csupán a L. kölcsönös megállapítására szorítkoznak. Hazánk és Ausztriának közös vámterülete ez idő szerint 23 állammal van a L. alapelve mellett kötött szerződéses viszonyban. - L. Kereskedelmi politika.