l. Kétszárnyuak; mesterséges L., l. Horgászat.
kisközség Zemplén vármegye szerencsi j.-ban, (1891) 1312 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
ősi időtől fogva a művelt és a műveletlen népeknél egyaránt elterjedt eszköz, mely hűsítés vagy tűz élesztése céljából légramlatot idézünk elő, rovarokat, különösen legyeket kergetünk, végül a nap sugarai ellen védekezünk. Legkezdetlegesebb alakja a tollból, szőrből, vagy növényi rostokból, s e félékből összekötözött és nyélhez erősített pemet, mely bozontos állati farkhoz hasonlít. Egyiptomi és persa festményeken olyanok is fordulnak elő, melyek lekunkorodó végü egy szál hosszu tollból állanak és melyek csakis a rovarok elleni védekezésre szolgáltak. A középkorban flabellum (l. o.) v. ripidion nevezetü L.-vel űzték el a legyeket az Úr asztalán levő kenyérről és borról. További kezdetleges alak a levél, mely p. a pálmalevél össze nem hajtható lapjából és annak szárából áll. A levélnek lapját szalma, kelme, v. papir helyettesítheti. Az ókori népeknél, s egyiptomiaknál a lotosz leveléből, nemkülönben virágából és a pálma leveléből készített L. általános volt. A görög és római nők részint ilyen, részint tollakból készült L.-t használtak. A khinaiak és a japániak régi időtől fogva festett papirból készítik levélalaku L.-iket, a papirt gyakran bambusznádból való bordákra feszítik. A kerékalaku L. körben kifeszített selyemből vagy pergamentből, vagy pedig sugarakként elrendezett tollakból, s eféléből való. Ilyen a görögkeleti egyházban a szeráf fejéből kinövő hat szárny (hexapterigenes). Minthogy a kelmét, hogy kerek alakot öltsön, hajtékokba kellett szedni, a kerekalakuból keletkezett az összehajtható L. Theodolinda longobard királynénak (Kr. u. VI. sz.) összehajtható L.-je volt. A középkorban leginkább tollakból készített, levélalaku, össze nem hajtható L. dívott. Az összehajtható L. Európában a XVI. sz.-ban khinai hatás alatt vált általánosabbá; keskeny és vékony küllőik elefántcsontból, teknősbékából, szaruból vagy fából van. A XVII. sz.-tól kezdve Európa művelt népei rendkivüli fényt űznek a L.-vel, nemcsak drága anyagból állítják elő, arannyal áttört művü díszítményekkel, sőt remek festészeti ábrázolásokkal díszítik; vannak olyanok is, melyeket üveg alatt őriznek és soha nem használják. A fényűzési L.-k készítése manapság Párisnak ugyszólván kiváltsága. Párisban ezer, az Oise megyében háromezer férfi és nő háziiparilag űzi a L. készítését. Az évenkint előállított L.-k értéke 10 millió frank, ebből az anyag értéke 2-3 millió; Franciaország évenkint 2 millió értéküt fogyaszt, 8 millió értékü a kivitel. Spanyolországban is foglalkoznak L.-készítéssel; a termelés egy részét Dél-Amerika és Havanna fogyasztja. Olaszországban a helyi fogyasztás számára készülnek L.-k. Bécsben szép fejlettséget ért el e használati tárgy előállítása. Az európai országok azonban a munkabér magasságánál fogva nem birnak versenyezni a khinai és japáni termékek olcsóságával.
l. Ív.
másként pávaárpa (Hordeum zeocriton L.), kétsoros árpafej, melyet terebélyes kalásza jellemez, de melynek különös kulturértéke nincs. L. Árpa.
l. Boltozat.
(állat, Rhipidigorgia flabellum L.), a tollkorállok rendjébe tartozó korállfaj, melynek kérge vékony, polipocskái gyakran átellenesen állanak, telepe hálószerü, ágai két oldalt állanak; szine sárga vagy vöröses, 50 cm. magasra nő; hazája a Nyugatindiai-oceán.
a legyező különböző tartásával és mozgatásával adott jelek, melyeknek megállapított jelentésük van s melyek néha titkos szerelmi értesítésül szolgálnak.
(növ., Coryphaeae), a pálmáknak egyik nagy csoportja, melyet a legyezőforma nagy levelek tüntetnek ki. Ilyen az ernyőpálma, a borpálma, dhuma-pálma, a Lodoicea, Livistona stb.
(növ., folium flabelliforme v. flabellatum), a pálmák egy részének nagy, széles, erőnyőforma levele. Alakja rendesen kerek, sugárszerüen redőzött, végre ebben az irányban széthasadozik. Az ilyen levelü alacsony pálma gyakori szalondísz, a levelét valóságos legyezővé is alakítják.