(növ.), légy szúrásából keletkező gubacs; l. Gubacs.
(állat, Muscicapidae, legyészek), az éneklő verébalkatuak rendjébe, az árcsőrüek csoportjába tartozó madárcsalád. Csőrük erős, rövid és a tövön széles, mintegy lapított, a fecskék csőrére emlékeztető. 9 elsőrendü evezőtollal, köztük az első a legrövidebb, középnagyságu farkban a kormánytollak erősen meghosszabbodtak; csüdjük a középső ujjnál hosszabb, épp olyan hosszu, mint a hátsó ujj, a hátsó lábujj karma igen hosszu. Ezen többnyire kisebb, de élénk szinezetü és fürge madarakból mintegy 280 faj ismeretes, melyek különösen a keleti félgömbön elterjedvék. Hazánkban 4 faj él, u. m. a szürke L. (M. griseola L.), háta egérszürke, fiatalon fehéren foltos, hasa piszkosfehér, melle és oldalai rozsdasárga árnyalattal. Torkán és mellén elmosódott szürke, osszanti foltokkal. Evezőtollainak vége világosszürke. Csőre és lábai feketék. A 2-ik evezőtoll hosszabb, mint az 5-ik. Hossza 14, szárnyhossza 8, farkhossza 6 cm. Található Európában, Ázsiában egészen Altaiig. Költözködő madár. Magyarországban április közepétől szept. végéig lombos erdőkben és fenyvesekben közönséges. Rovarokkal, szükséges esetében bogyókkal is táplálkozik. Páronként él fákon és bokrokon, a földre nem jön le, alacsony fákon fészkel, junius hóban 4-5 kékes-zöldes világos pirosan pettyezett tojást rak, amelyeket a szülők közösen költenek ki. Fogságban tartják. - A veresbegyü L. (M. parva Bechst), háta szürkésbarna, hasa piszkosfehér, a nőstény torka és melle rozsdasárga, a kormánytollak felső fele, a középsőket kivéve, fehérek. A második evező rövidebb, mint az 5-ik. Hossza 12, szárnyhossza 7, farkhossza 5 cm. Hazája Csehország,Galicia, Németország. Magyarországban is a hegyes vidékeken, különösen fenyvesekben elég gyakori. Költözködő madár. Későn építi fészkét, faüregekbe vagy a fára, ott, hol az ágak elágaznak. 4-5 kékes-fehéres, rozsdasárgán mezelt tojást rak, melyeket a szülők közösen költenek ki. - A vörös L. (M. collaris Bechst.), a him háta fekete, homloka, tarkója és hasa fehér, a nőstény és a fiatalok háta barnás-szürke, hasa piszkosfehér. A 2-ik evezőtoll valamivel hosszab, mint az 5-ik. Hossza 15,6, szárnyhossza 7,5, farkhossza 5,5 cm. Déleurópai költözködő madár, mely tavasztól őszig eredeinkben elég gyakori. - A gyászos L. (M. atricapilla L.), a him háta feketés-szürke, homloka és hasa fehéres, a nőstény és a fiatalok háta barnaszürke, hasa piszkosfehér. Csőre és lábai feketék. A 2-ik evezőtoll rövidebb az 5-iknél. Az összetett evezőtollak tövén nincsen fehér folt. Két vagy három külső kormánytollnak külső zászlója fehér. Hossza 13, szárnyhossza 7,5, farkhossza 5,5 cm. Egész Európában honos, költözködő madár. Nálunk máj.-szept. közönséges. 5-6 zöldes tojást rak. Szobákban jól tartható, különösen az olaszok nagy számban a konyhákban tartják és légyfogásra használják.
l. Arzén.
l. Hullaméreg.
találka (franc. rendez-vous), jelenti legtágabb értelemben két v. több egyénnek bizonyos helyen előre meghatározott találkozását, de különösen azt a helyet és alkalmat, melyen s ahol két szerelmes találkozni akar.
vagy légyölő galóca, méreggomba v. nyirfaalja (növ., Amanita v. Agaricus muscarius L.), csinos, de nagyon mérges gomba. Kalapja 8-30 cm. széles, kiterült, domboru, narancsszin v. égőpiros, fehérrel foltos; más része fehér. A hegyvidék fenyvesében és nyiresében nő; l. Empusa és Galóca.
l. Féniek.
vagy légyölő papir, mesterségesen preparált papir, mely arzénsókkal van telítve; vizzel leöntve megcukrozzák; a rászálló legyek megdöglenek tőle.
(növ., flos myophilus), az olyan, amelyet légyfaj látogat és szokott termékenyíteni. A légyféléknek azonban nincsenek azok az előnyei, a mellyel a lepkék meg a darazsak rendelkeznek, azért a virágtáplálékkal rendesen csak mint társélvezők kénytelenek megelégedni s csak mint társmunkások folynak be a termékenyítésre. Ha azonban a virág mézéhez még szennyes-sárga v. feketés-piros szin, v. undorító szag is járul, akkor a legyek is jelentékenyen szerepelnek. A L. közül némelyiknek olyan szerkezete van, hogy az odacsalt látogatót fogva tartja, mig a fogantatás meg nem történt. Ezeket marasztaló v. kelepcés, amazokat csábító és undorító virágoknak nevezzük. A L. elterjedése összefügg alegyekével, a hideg földsarkig csak azok a virágok terjednek, melyeket méh-forma bogár, légy v. szél szokott beporzani, valamint az őszi virágokat is szokják a legyek termékenyíteni.
a lovak Eustach-kürtjeinek (l. o.) kiöblösödései, melyek a koponya alapja és a torok felső fala között, a középvonalban egymással érintkezve, foglalnak helyet. Az Eustach-kürt útján egyfelől a megfelelő oldali dobüregekkel, másfelől a torok üregével közlekednek. Hártyás faluk belső felületét csillangós hámmal bélelt finom nyálkahártya borítja tüszős mirigyekkel. A L. szerepe eddig kétes; némelyek rezonátornak tekintik, mások szerint a beáramló levegő felmelegítésére való.