(ejtsd: líli) Péter sir (tkp. Peter van der Facs) német festő, szül. Soestban 1617 v. 1618., megh., Londonban 1680. Haarlemben Pieter de Grebber tanítványa volt, 1641. Orániai Vilmos herceggel Angolországba ment, utánozni kezdte van Dyck modorát és egymásután szolgálatába állott I. Károlynak, Cromwellnek és II. Károlynak, aki első udvari festőjévé és baronetté emelte. A hampton-courti képtárban II. Károly hires Windsor-Beauties gyüjteményéből L. festette többek közt La belle Hamilton, Mary hercegnő stb. képeit. A bécsi muzeumban is van két női arcképe. Férfiarcképei közül kitüntek Hyde Eduárd (Grove Park), Jocelyn, I. Károly gyermekei (Petworth), II. Jakab (Howard-Castle) stb. képei.
latin növénynevek után Lemaire Károly (megh. Párisban 1800.) francia botanikus nevének rövidítése.
(állat), l. Aranybogarak és Liliombogár.
(ejtsd: lömer), 25-30 kilométer széles tengerszoros, a Tűzföld és a Staaten Islands közt. 1615. Schouten és Lemaire fedezte föl.
(ejtsd: lömétr) Frigyes, francia szinész, szül. Havreban 1800 jul. 21., megh. Párisban 1876 jan. 26. Első diadalát 1823. a párisi Ambigu szinházban aratta, s azóta ünnepelt szinész volt. Irt egy melodrámát is (Saint Amand és Antier közreműködésével), melynek címszerepét (Robert Macaire) L. maga alakította. L. a francia romantikus iskola legjobb hős-szinészeinek egyike volt. V. ö. Duval G., L. et son temps (Páris 1876); Souvenirs de L. publiés par son tils (u. o. 1879).
l. Dé.
Ezt a nevet vette fel az 1798 jan. 24. köztársasággá szervezkedő Waadtland, midőn a francia köztársaság segélyével Beru kantonból elszakadt. Három hónappal később a L. Léman kanton néven a helvét köztársaságba lépett (l. o.).
l. Mans (Le-).
l. Genfi-tó.
(Lwow, Leopolis, a régi magyaroknál Ilyvó), az ugyanily nevü kerületi kapitányságnak és Galiciának fővárosa, r. kat., rutén, görög egyesült és örmény kat. érsek székhelye, a Peltew-patak szűk völgyében. 278 m. magasban, vasutak mellett, (1890) 127 943 lak., lengyel, rutén, örmény, zsidó; utóbbi külön városrészben (ghetto) lakik, s az összes lakosságnak mintegy 1/3-át teszi; mintaképe a lengyel-zsidó tipusának. 32 km2 területtel, 6 gép-, 2 gyufa-, 1 sztearingyertya-, 1 nafta-, 3 arak- és rosoglio- 1 cikoria- 2 csokoládé-, 2 albumin-, 1 bőr-, 3 zsalu-, 1 spódium-, 5 sörgyárral, 4 gőzmalommal, 5 gőzkenyérsütővel, 12 téglaégetővel, 4 vasöntővel, dugó-, kosár-, kötött árukészítéssel. L. maga kicsiny; 4 külvárosában (halicsi, lyczakowi, krakói és a zolkiewi) vannak a legszebb házak. A Ringen, a városnak 4 monumentális kúttal díszített legszebb terén van az 1828-37. épült városház 80 m. magas toronnyal és benne a városi iparmuzeum. A templomok közt a legjelentékenyebb a róm. kat. székesegyház szép freskókkal; az örmény székesegyház (a XV. századból) örmény-bizanci stilusban; a dominikánus-templom Dunin-Brokowska grófnőnek Thorwaldsentől eredő síremlékével és a görög egyesültek székesegyháza bazililka-stilusban egy magaslaton a György-téren. Ugyanitt van az 1877. befejezett műegyetem szép berendezéssel és nagy kémiai laboratoriummal. Egyéb kulturális intézetek; az egyetem (1892) 64 docenssel és 1283 hallgatóval, könyvtárral (85 000 kötet, 390 kézirat, 10 500 érem), gazdag természetrajzi gyüjteménnyel, botanikus kerttel, arckép- és régiséggyüjteménnyel; az egyetemet 1784. II. József császár alapította; 1805. beszüntették és 1816. újra megnyitották; 1848. pedig egészen leégett. A botanikus kert mellett van az országos erdészeti iskola; a városi parkkal szemben a tartománygyülés ülésező helye; az Ossolinski-utcában a lengyel irodalomra és történelemre nézve fontos Ossolinski-féle nemzeti intézet és a Szinház-utcában a Dzieduszycki-féle magánmuzeum galiciai tárgyak gyüjteményeivel. Jelentékenyebb épületek még a közkórház, a rokkantak háza, a szinház, a róm. katolikus érseki templom, a helytartóság és az országos bolondok háza stb. L.-et 1259. leo halicsi herceg alapította. 1340. Nagy Kázmér korában már Lengyelország egyik legkiválóbb városa volt. 1524. és 1672. a törökök ostromolták. 1705. XII. Károly elfoglalta és elpusztította. A XVII. sz. óta Vörös-Oroszországnak volt fővárosa. Lengyelország első felosztásakor erős katonai visszatorlást vont maga után; legrégibb erősségei is ebből a korból valók. V. ö. Papée F., Geschichte d. Stadt L. (1895).